ZEPY-NEK SOK-SOK SZERETETTEL!!!

DAZED AND CONFUSED c. szám eredete

Jake Holmes változata [szerkesztés]
A Dazed and Confused című dal először Jake Holmes amerikai folkénekes első, "The Above Ground Sound" of Jake Holmes című albumán jelent meg 1967 júniusában. Az album többi dalához hasonlóan egyáltalán nem hallható benne dob. A felvételeken Holmes gitározott, billentyűs hangszereken játszott és énekelt, Ted Irwin gitározott, Lee Underwood pedig basszusgitározott.

A dalról sokan tévesen azt tartották, hogy egy rossz LSD-utazásról szól. Holmes ezt később cáfolta; 2001-ben interjút adott a Shindig! magazinnak, melyben ezt mondta a dalról:

„ Sohasem próbáltam ki az LSD-t. Csak füveztem, elég gyakran, de LSD-t soha nem használtam. Féltem tőle. A dal egy lányról szól, aki még nem döntötte el, hogy velem akar-e maradni, vagy sem. Olyan, mint a többi szerelmesdal.[1

The Yardbirds: I'm Confused [szerkesztés]
1967. augusztus 25-én, a The Yardbirds Greenwich Village-i Village Theaterben adott koncertjén Holmes játszott a zenekar előtt. Holmes produkciója tetszett az együttesnek, ezért elhatározták, hogy feldolgozzák a dalt. Saját verziójukban Jimmy Page vonóval játszott gitárján, valamint a hangszeres részek is nagyobb szerepet kaptak. A dal hamarosan a Yardbirds utolsó évének állandó darabjává vált. Bár hivatalos stúdiófelvétele sosem készült, egy koncertfelvétel I'm Confused címmel a Live Yardbirds: Featuring Jimmy Page című félhivatalos albumon jelent meg.



A Led Zeppelin stúdiófelvétele [szerkesztés]
A Yardbirds 1968-as feloszlása után Page újból átdolgozta a dalt, immár a Led Zeppelin tagjaként. Saját változatukat 1968 októberében, a londoni Olympic Studiosban vették fel; a dal felkerült 1969-ben megjelent első, Led Zeppelin című albumukra. Egy lassú, bluesos dallammal kezdődik, amit John Paul Jones sétáló basszusa vezet be. Ezután a tempó felgyorsul, Page gitárján vonóval játszik, majd a Yardbirds Think About It című dalához hasonló, ingerült szólót játszik, miután az eredeti témához térnek vissza. John Bonham darabos, robbanásszerű dobolása adja a dal erejét, egyúttal össze is tartja azt.



Ez volt az első a négy Led Zeppelin-dal közül, melyben Page vonóval játszott. A másik három a How Many More Times (szintén az első albumról), az In the Light (Physical Graffiti) és az In the Evening (In Through the Out Door).

Nem tudni miért, de Jimmy Page önmagát jelölte meg szerzőként, így Holmes sohasem kapott tiszteletdíjat dalának felhasználásáért. Holmes nem értesítette a sajtót, be sem perelte a zenekart, csak egy levelet írt nekik: „Megértem, hogy ez csapatmunka volt, de igazán odaírhattátok volna a nevemet, vagy adhattatok volna egy jelképes összeget.” A levélre sosem válaszoltak és ő sem írt újabbat.