Az életben maradt tagok úgy döntöttek, hogy barátjuk elvesztése után nem folytatják az együttzenélést: 1980. december 4-én hivatalosan bejelentették a Led Zeppelin feloszlását.

Két évvel Bonham halála után megjelent utolsó nagylemezük, a Coda, korábbi lemezeik felvételei közben készült kiadatlan dalokkal. Az 1990-es években több válogatáslemezük és gyűjteményes kiadásuk is megjelent.

A Coda - címéhez illően - összefoglalja és bekeretezi a zenekar pályafutását, 1969-től 1978-ig találhatók dalok rajta, mindegyik különleges feeling-gel, kimagaslik közülük a Poor Tom dob-ének kettőse, a Darlene vidám hangulata, vagy a Bonzo's Montreux dob-billentyű improvizációja.

1978 nyarán az ABBA együttes svédországi stúdiójában (Polar Studio) vették fel új albumukat, az In Through the Out Doort, olyan számokkal, mint a Carouselambra és a Fool in the Rain, melyekben John Bonham mutathatta meg tehetségét, valamint a Plant fiának emlékére készült All My Love. A szintetizátorok használata tanúskodik róla, hogy John Paul Jones zenei ízlése meghatározó volt a felvételek során. Szeptember 7-én újabb csapás érte a zenekart, meghalt barátjuk, Keith Moon, a Who dobosa.

A koncertfilm (The Song Remains the Same) [szerkesztés]

Az év végén megjelent a Song Remains the Same és a hanganyagát tartalmazó dupla album. A következő húsz évben ezen 1973-as felvételeken kívül nem jelent meg videóanyag a Led Zeppelinről, és az 1997-es BBC Sessionsig hivatalos koncertfelvételt sem adtak ki.

1977-ben újabb amerikai turnéra indultak, melyen Chicagóban, Los Angelesben és New Yorkban öt-öt este léptek fel teltház előtt. (A rajongók körében a seattle-i és a clevelandi koncert nemhivatalos felvételei terjedtek el.) Az oaklandi „Day on the Green” fesztiválon adott műsoruk után kapták a hírt, hogy Robert Plant fia, Karac gyomorfertőzésben meghalt.

A kései évek (1976-1980) [szerkesztés]

1976-ban turnéjuk szünetében leforgatták a The Song Remains the Same című film fantázia-betétjeit. Később Robert Plant és felesége görögországi vakációjuk során autóbalesetet szenvedett, Plant bokája eltört. Mivel nem tudták folytatni a koncertkörutat, ismét stúdióba vonultak, és elkészítették hetedik, Presence című albumukat, mely több változást hozott stílusukban. A bonyolult szerveződésű dalok helyett közvetlenebb, jam-szerű számok kerültek rá, mint a Nobody's Fault but Mine; a legjobban sikerült, és a korábbiakra talán leginkább emlékeztető szám, az epikus jellegű Achilles Last Stand.

Houses of the Holy [szerkesztés]

Következő albumuk, az 1973-as Houses of the Holy méginkább kísérletező: erőteljes dallamok, hosszabb dalok, a szintetizátor és a Mellotron gyakoribb használata jellemzi. Az olyan dalokkal, mint a "The Song Remains the Same", a "No Quarter" vagy a "D'yer Mak'er", saját határaikat is túllépték. 1973-as amerikai turnéjukon rekordot döntöttek: a floridai Tampa Stadiumban a Beatles 1965-ös Shea Stadium-beli nézőszám-rekordját (55 600 néző) megdöntve 56 800 ember előtt játszottak.

A negyedik album [szerkesztés]

1971. november 8-án jelent meg a Led Zeppelin negyedik albuma. Az eredeti csomagoláson nem jelölték a zenekar nevét, a cím pedig csak négy szimbólum volt – . Az album ismert elnevezései: Four Symbols és The Fourth Album (az Atlantic Records katalógusában mindkettő szerepel), The Unnamed Album, Untitled, Zoso, Runes, Sticks, Man with Sticks, vagy Four; leggyakrabban Led Zeppelin IV-ként hivatkoznak rá. A Rolling Stone 2005-ös interjújában Plant elmondta, hogy az album címe csupán a negyedik album.

A korai évek sikerei eltörpülnek emellett az ötéves időszak mellett. A Led Zeppelin ekkor jelentette meg legkelendőbb albumait, melyekkel az 1970-es évek legsikeresebb előadói közé emelkedtek. A tagok megjelenése is sokat változott, a korszak más neves művészeihez hasolóan gondosan megtervezett, különleges színpadi ruhákat és ékszereket viseltek. A zenekar túlzásairól is híres lett. Saját, The Starship nevű repülőgépükkel utaztak, egész szállodai emeleteket béreltek ki (ezek közül a legismertebb a los angeles-i Continental Hyatt House, amit „Riot House” néven is emlegettek), és kicsapongó életmódjukról is rengeteg történet ismert.

A zenekar harmadik albumának, a Led Zeppelin III dalainak írásához egy civilizációtól elzárt walesi házba, Bron-Yr-Aurba vonult vissza. Ennek eredménye egy sokkal akusztikusabb hangzás és a "Bron-Yr-Aur Stomp" ( részlet) című dal (melyet a borítón tévesen "Bron-Y-Aur Stomp"-ként jegyeztek, egyébként Bert Jansch "The Waggoners Lad" című dalának átdolgozása). A folk és a kelta zene erőteljes hatása újra bizonyította Page tehetségét, ami a lágyabb hangzású dalokon nyilvánul meg ("That's the Way" ( részlet), "Tangerine"( részlet)).

Led Zeppelin II [szerkesztés]

Az első album sikere hatalmas lökést adott a zenekar karrierjének, az Egyesült Államokban különösen népszerűek lettek. Ugyancsak 1969-ben jelent meg második albumuk, a Led Zeppelin II. Még a debütáló albumnál is nagyobb sikert ért el, az Atlanti-óceán mindkét partján első helyezett lett.

Az album első dala, a "Whole Lotta Love" a Led Zeppelin egyik legismertebb dala, mely még tovább növelte népszerűségüket; a dal több mint tíz éven át volt a Top of the Pops című TV-műsor főcímzenéje.

1969. január 12-én, nem sokkal az első turné után megjelent a zenekar nevét viselő debütáló album. A blues, a folk és a keleti zene hatásai a gitárhang torzításával együtt a heavy metal egyik alapművévé tették. A kor szokása szerint a kiadó csak az elővételi előjegyzések száma alapján tárgyalt a zenekarral: az első és egyetlen eset, hogy egy bemutatkozó album már elővételben platinalemez lett.

Bár a Led Zeppelin korai dalai ismert bluesokon alapultak, több daluknak – például a "Good Times Bad Times"-nak vagy a "Communication Breakdown"-nak – jellegzetes, kemény hangzása volt.