PHYSICAL GRAFFITI  / FIZIKAI IRKAFIRKÁK /                                                                                          A kettős nagylemezeknek is megvan a maguk sorsa - a zenekarok többsége valami különlegeset akar alkotni. Ki akarja terjeszteni fantáziáját, amelyhez 4o-45 perc kevés lenne. A dupla albumnak gigantomániát kell árasztania. A Zepnek a nagyszabású albumra azért is szüksége volt, mert a HOUSES OF THE HOLY különös hangzása, a tömör riffektől való eltávolodás sokaknak, akik az igazi Zep-hangot kérték számon, csalódás volt. Most tehát olyan lemezt akartak készíteni, amelyben a régi és az új Zep-hívek egyaránt megtalálják a kedvükre való muzsikát. Így született meg l975-ben  a PHYSICAL GRAFFITI.                                                  JIMMY PAGE: "Azért ötlöttem ki ezt a címet, mert a borítóra tervezett falfirkák ezt sugallták, és úgy éreztem, hogy fizikai nyilatkozatnak leginkább ez tekinthető: az album elkészítéséhez elképesztően sok fizikai energiát emésztettünk fel."     A barnás borító tipikus viktoriánus bérházat ábrázol, külső vaslépcsőkkel, viktoriánus bejárati lépcsővel és tűzoltólétrával - olyan ház, amilyent ma is sokat lehet látni London régi negyedeiben. Egy sánta ördög típusu leskelődésnek lehetünk tanúi a borító szétcsúsztatásával. Persze nem a lakókat látjuk: II.Erzsébet angol királynőt, amint megnyitja a parlamentet, reneszánsz úrhölgyet, Jean Harlow-t, a 3o-as évek szőke szépségét, amint vetkőzik, egy riadt macskát, egy fehér ruhás angyalt, egy óriás csizmát, amely rátapos egy fekvő nőre, Caravaggio-reprodukckiót és Supermant, Neil Amstrong első lépéseit a Holdon, első világháborús harci gépeket, egy ló és két kutya giccses képét, dickensi regényillusztrációt és egy ingyenkonyha reklámját. De van itt izompacsirta Mr.Universe, kivégzéshez előkészített gyilkos, King Kong, egy repülő Zeppelin, Liz Taylor Kleopátra jelmezben. És közben el-elszórva a Fiúk, nevetve, pezsgős pohárral, strandon, színpadon, egy ablakban. A modern embert elöntő információáradat?                         A PHYSICAL GRAFFITI muzsikája ugyanezt a barokkos túlburjánzást mutatja.                               JIMMY PAGE: "Mint rendesen, most is több anyagunk volt, mint ami a szokásos 4o perces albumhoz szükséges. Talán kijött volna másfél lemez, de úgy döntöttünk, hogy kibővítjük egy duplára korábban felvett dalokkal. A Blac Country Woman és a Rover az ötödik lemezzel egy időben született, a Bron-y-Aur-nak ez a változata a III. kortársa, a Down By The Seaside és a Night Flight, valamiint a Boogie With Stu a IV. lemezről maradt le."                                                  Az első oldalon a bluesos daloké a terep. A CUSTARD PIE-ben ezt erősíti Plant éles szájharmonikája, a ROVER  boogie-s hangjába líraibb akkordsorok is belejátszanak, Page szólója az utolsó Jimi-lemezek stílusára emlékektet. A fő szám az IN MY TIME OF DYING: több mint 11 perces, vágáz Page slide-gitárja adja. Nyúlnak a hangok, mint a YOU SHOOK ME-ban, de a ritmusok gyorsabbak. Remek hamgulatváltások élvezhetők benne. Plant elbeszélő stílusából  újra eljut a shoutig, különösen dinamikus a középrész, amikor Bonham is előjön a fortissimóval, de lehetne néhány perccel rövidebb. Page be akarja mutatni, hogy az összes nagy gitárost tudja utánozni, mert itt Jonny Wintert idézi.   A második oldal a HOUSES OF HOLY-val indulo, ez azonban egy gitár-zongora riffes kemény rock. A dal végén végre saját hangján halljuk Page gitárját.  Ujhullámos durvaságú  a  TRAMLED UNDER FOOT -  a durvaság fő eszköze Bonham döngölése, és Jones klavinetjátéka, Robert eltúlzott rekedtsége, amelyet csak Page Wah-wah gitárja enyhít.   Egy legendás dal, a KASHMIR - a hippikorszak balladája. A lassú, mélydobbal hangsúlyozott ütem a keleti szerzetesek imáit utánozza, akárcak az apránként felfelé lépegető gitárakkordok. Ez az a dal, amelyben először szól végig nagyzenekari hang. A refrénben már keleti dallamok is hallhatók Plant éneke alatt, aki elnyújtott hangjaival tökéletesen illeszkedikebbe a hangulagtba. Alapjában véve semmi zepes nincsen ebben a dalban, mégsem játszhatná más így!   A harmadik oldal az IN TH LIGHT-tal kezdődik - szintetizárotok motívumaiban furcsán keverednek a skót dudák és az indiai fúvós hangszerek. A népdalszerűséget emeli ki a bevezető kórus is, majd egy kemény, ereszkedő riffről tudjuk meg, hogy a Zep-et halljuk. De nem sokáig: Jones csemballóhöz ül és a gitárrészlet is jobban elférn egy Yes-albumon. És Újra indiai-skód dudák, kórus. Különleges dal, csak.......   A BRON-Y-AUR-nak már készült egy nagyon vidám változata 197o-ben. Öt év múlva Jimmy Page halk scherzót csinált belőle gitárjára.    Furcsa háromnegyedes dal a DOWN BY THE SEASIDE. Plant könnyed lírát énekel, a vokálban pedig felidézik a 6o-as évek londoni popzenéjét, és a gitár is ezt a kor célozza meg, némi yardbirdsös felhangokkal a felgyorsult szólóban.                                                                                                                                 ROBERT PLANT: " A TEN YEARS GON-nak története van. Mielőtt csatlakoztam a Led Zeppelinhez, volt egy nagy szerelmem. De egyszer azt mondta nekem: Vagy én, vagy a rajongóid! Nem mintha akkor még lettek volna rajongóim. De azt feleltem, hogy nem tudom abbahagyni. Szakítottunk, ennek ellenére azt hiszem, hogy boldog. Automata mosógépe van és sportkocsija. Valószínüleg nem lenne már mondanivalónk egymásnak. Én talán kapsolatot tudnék vele teremteni, de ő velem aligha. Azóta tíz év telt el."     Ebből a régi szerelemből született az album legszebb dala. Akadozó gitár, tépelődő hang, halk szenvedély, az elektromos gitár tele van szemérmes szomorúsággal. Robert nem sirat, de  belülről nagyon fáj neki ez a dal.     A  NIGHT FLIGHT Plant első igazi robbanása, az ő szokásos hangulatváltásaival, de a dalt tompítja Jones túl hangsúlyos orgonája. A THE WANTON SONG olyan kemény dal, amire a régi rajongük a lemez kezdete óta várnak: minden dübörög, Bonzo meg-megszakítja a tempót félbehagyott pörgetéseivel, Page alaposan eltorzítja gitárját, szólója inkább finoman kidolgozott, mint virgás.  A  BOOGIE WITH STU hatalmas örömzene rock ant rollban.     A  BLACK COUNTRY WOMAN  kicsit az eredeti Bron-y-Aur-ra emlékeztet az akusztikus gitárral és bonzo bumm-bummjával. Még Robert pofagyaluja is előkerül. A lemez végére még hagyott a zenekar egy goromba dalt, a SICK AGAIN-t, amely riffjeivel, mintha a Custard Pie-hoz kanyarodna vissza.Page kisebb szólója is élmény.                                              Kétségtelenül igényesen hangszerelt, nagyon sokszínü album, soha nem lehet tudni, hogy egyik dal után milyen hamagulat kvöetkezik. Vannak olyandalok, mint a Ten Years Gone, a Custard Pie, a Wanton Song vagy a Kashmir, amely bekerült a Zep több ezer wattos panteonjába. Ennek ellenére valami hiányzik a lemezből - talán a Zep ős-nyers hangja.            A Disc szerint a lemez az első daltól az utolsóig érdemes alapos meghallgatásra. A Melody Maker szerint a GRAFFITI nem csupán a Zep-nek, hanem a rocknak, mint olyannak, minden oldalát tömöríti. Az In The Lightot elektronikus űrrocknak, a Kashmirt éteri zenének nevezte.