EPILÓGUS 2.RÉSZ                                                                                                                                       ROBERT PLANT, l988:  "Amikor a Zeppelin befejezte pályafutását, elhatároztam, hogy stílust váltok. Nem akartam, hogy a zeném úgy szóljon, mint a 7o-es években. Új évtized kezdődött, és fejlődni akartam vele együtt. Érzéseim azóta újra változtak. tulajdonképpen egyszerű lenne a Zep aranyszínpadán állni továbbra is, de nem akartam a Kakas-rock királya lenni és inkább ki akartam terjeszteni hangzásomat. Láttam, hogy néhányan - köztük David Coverdale, aki éveken át jó barátom volt - betöltötték azt az űrt, amit én hagytam. De azt hiszem, hogy most már neki is új kenyér után kell néznie.   Bizonyos fokig ugyanolyan hard-rock ez a zene, mint amit a Zeppel csináltam. Legutóbbi turnémon egy New York-i barátommal üldögéltünk és ő azt mondta: Miért nem könnyíted meg saját életedet? Aztán kinézett az utcára, a forgalomba és hozzátette: Te vagy az egyetlen, aki ellekező irányba közlekedsz. Nevettünk, mert megértettem, hogy mit akar mondani. Harcoltam a múltam ellen, csak azért, hogy más legyek. Ma is szeretnék valami újat alkotni, de nem felejtettem el a múltamat. Újra hippinek érzem magamat, előszedtem a korabeli régi karpereceimet is, és az album készítésének egész ideje alatt a 6o-as évek zenéjét hallgattam. Most, amikor az ember körülnéz és látja ezeket az együtteseket, mint például a Cult vagy a Mission, könnyen rájön, hogy a Led Zeppelin utánzóiról van szó. Amíg ezt a lemezt készítettem, ugyanazt az igzgalmat éreztem magamban, mint amikor a Kashmir-t írtam. A nagy spontenaitás időszaka volt és az, hogy  ilyen fiatal muzsikusokkal játszom együtt, segített az akkori légkör újrateremtésében. Nagyszerű érzés volt olyan muzsikusokkal játszani, akik a Zeppelin muzsikáját hallgatva nőttek fel. Remélem, tisztelnek, de nem szeretném, ha félnének tőlem. Úgy dolgoznak velem, mint ahogyan bárki mással dolgoznának. Csak olyan zenész vagyok, akinek több a tapasztalata és ezért a vezetőjük vagyok, semmivel sem több.   Jimmy a barátom, és én is énekeltem az ő albumán. Nagyon szép volt, hogy be tudtam őt csalni a stúdióba. Ma jobban megértjük egymást Page-dzsel, mint három-négy évvel ezelőtt. Csupán azt vettem észre, hogy mintha kevesebb lenne a humorérzéke, mint régen. Amikor azt mondtam neki, hogy kellene néhány Led Zeppelin-es """csípés""" a Tall Cool One végére, meglehetősen furcsán nézett rám.   Öt éven keresztül hallani sem akartam a Led Zeppelinről. Teljesen a saját munkámra koncentráltam. A Led Zeppelinnél a problémák abból fakadtak,hogy állandóan közös nevezőre hoztak bennünket olyan unalmas bandákkal, mint a Deep Purple, a Black Sabbath, vagy a Jethro Tull, holott mi teljesen másfélék voltunk. Jimmy nagyszrű riffeket  tudott kitalálni, a szövegeket illetően talán érhet bennünket bírálat, de mindenesetre teljesen mások voltunk, mint ők. Az, hogy az emberek újra érdeklődéssel fordultak felénk, azzal magyarázható, hogy megunták a techno-popot, a technológiát, és szükségét érzik egy olyan tehetséges zenekarnak, amelynek  zenéjét áthatják a magukkal ragadó riffek. Csak nemrég kezdtem átgondolni, hogy mit jelentett a Led Zeppelin valójában nekem. Nem hiszem, hogy valaha sikerül színvonalát felülmúlnom. De örömmel megpróbálom, a feladat lelkesít, bár kétségesnek tartom a sikert.    Kétlem, hogy valaha újra összeáll a Led Zeppelin, bár az elmúlt két évben valóban nagyon sokat beszéltek róla. Jó dolog érezni, hogy az embereket még mindig foglalkoztatja a banda. Lehet, hogy a dolog nem lenne ellenemre, de jobban szeretem a függetlenséget. Új turném repertoárja egész pályafutásomat átöleli. Még mindig nagyon tisztelem azt a zenét, amit a Zep alkotott, de ma már nem tekintem érinthetetlennek, mint egykor. Talán, ha ezeket a dalokat is felveszem a müsorba, három-négy emberrel több lesz az arénában.    A Zeppelin-anyagból szivesen játszottam a Wanton Song-ot. Ez valahogy jólesett minden este annak idején. Különös módon éppen ellenkezőleg jártam a Stairway To Heaven-nel. Amikor egy éjjel Page-dzsel megírtuk, tudtuk, hogy valami egészen különlegeset hoztunk létre. De azáltal, hogy ezt minden este el kellett énekelnem, egy idő után számomra csaknem jelentéktelenné vált. Próbák alatt időnként próbáltuk áthangszerelve, reggae-dalnak előadni, és ki akartuk próbálni a koncerteken is, de Page ezt soha nem akarta.    A Live Aid nagyszerű volt, de mi rettenetesek voltunk. Nekem rekedt volt a hangom, mert három egymás utáni koncertem volt előtte és még próbáltunk is. Nem sokkal a fellépés előtt érkeztem meg és improvizálnunk kellett. A Led Zeppelin összes negatívuma előjött ezen a koncerten. Úgy éreztem magamat, mint egy kétségbeesett kutya, amely a saját farkát próbálja megharapni. A Honeydrippers egy pillanatnyi  elmezavar szülötte.  Jó ötlet volt, és amely nem remélt eredményeket hozott. A Sea Of Dove még listás dal is lett, de számomra mára elviselhetetlenné vált. Talán ez volt pályafutásom legnagyobb tévedése. De utólag szeretném, ha nem mentem volna el turnéra 1977-ben, amikor a fiam meghalt. Dalokat kell csinálni. Ha a dalok jók, akkor hosszú ideig élnek. Paul McCartney popzenét csinál már évtizedek óta, és mindig sikere van. A mai lemezgyártásban viszont az a tendencia uralkodik, amely szerint egy popzenész karrierje, például Nik Kershaw-é maximum  három évig tarthat.    A mai zene nagy részben plagizálásra épül. Mindenki másol és ebben nincs is semmi kivetnivaló. Jimmy kivételes riffeket talált ki, de számosat másolt is. A Def Jam, Rick Ruben, a Beastie Boys Jimmy zenéjével és John Bonham stílusával csináltak szerencsét. Tulajdonképpen egyedül a Beastie Boys hallatán maradt tátva a szám a meglepetéstől. Felhasználták a When The Levee Breaks egy részét egyik dalukban. Amikor ezt meghallottam, arra gondoltam, hogy ha ezek a szarosok meg merik csinálni, akkor én miért nem?      Olyan turnét akarok, amilyen hosszút csak lehet. Ilyen óriási turném nem volt 1975 óta. A korábbiak ezért vagy azért viszonylag rövidek voltak, most azonban addig akarok turnézni, amíg odavonszolom  magamat a menedzseremhez és könyörögni kezdek neki: Kérem, nem bírom tovább! A végkimerülésig  turnézni akarok.      Nagyon boldog vagyok és elégedett. Azt a zenét játszom, amit akarok, tehetséges fiatal zenészekkel, megvan a lehetőségem, hogy ismét élőben játsszam. Azt hiszem, mindez örökre elegendő lesz számomra, hogy boldog legyek.