ÍGY ÉLTÜNK OTTHON ÉS ÚTKÖZBEN                                                                                                      ROBERT PLANT: "Nem hajszoljuk halálra a Led Zeppelint. Már John Lennen is megmondta, hogy ha az ember túl sokáig van úton, egy idő után szomorú lesz..."                                              JOHN BONHAM: "Vannak olyan pillanatok, amikor az ember leül és azt mondja: Haza akarok menni. Nem a játék fáraszt - az akár midennap is lehetne - , hanem a körülmények."               ROBERT PLANT: "A turnék kimerítőek, ez kétségtelen. De azt hiszem, hogy ha az ember megérkezik gépével a Heathrowra, a kimerültség azonnal megszűnik. Amerika nem rossz, de nem az otthonu k. Itthon az ember lehet fáradt, agyondolgozhatja magát, de mégis otthon van. Ez a különbség.                                                                                                                                            JIMMY PAGE: "Nekem volt egy elképzelésem arra, hogyan lehet igazán kipróbálni a koncertközönség reagálását. Kellene egy teherautó, lehajtható oldallal, amelyet át lehetne alakítani színpaddá, elemes erősítőket kellene használni és  így körbejárni minden kis falut. Bárhol megállhatnánk, szétosztanánk néhány röplapot, és aztán este játszanánk. Elképzeltem, hogy akusztikus dalokat játszanánk, felfedeznénk azokat a helyeket, ahová nem jutunk el most, és nem lenne akkora ricsaj körülöttünk, mint most. Mindenki feljöhetne  a színpadra és  játszhatna velünk, ha akar. Igazi misztikus turné lenne, mert senki sem tudná előre, hogy hol játszanánk és hála  istennek, megszünne a szenzációhajhászás is.                                               JOHN  PAUL JONES:  "Valóságos pokoljárás egy  turné. Egy időben nekem volt a világon a legtöbb időm, de nem volt pénzem. Most van pénzem, de időm egy szál se...."                             JOHN BONHAM: "Néha fárasztó dolog, de csak azért mert otthon vár a család. Különben szeretek játszani, legfeljebb a távolét az, amely időnként leveri az embert. Még ma is élvezem az utazást olyan városokba, amelyekben még nem voltunk. De kezd csömöröm lenni olyanoktól, mint New York: ott már nincs számunkra semmi érdekes."                                          JIMMY PAGE:  "Sok mindent szeretek Amerikában. Azt, amit az amerikaiak természetesnek vesznek, mint a jó telefonhálózatot, és azt, hogy nem kényszerítenek arra, hogy este fél tizenegykor lefeküdj aludni, mert vége minden tv-programnak s megállanak a vonatok."          JOHN BONHAM:  "Elképesztő, hogy milyenek az éttermek Délen. Egyszer betértünk egybe, hogy megigyunk egy kávét, és megfigyeltük mindazokat, akik már ott ültek, és akik utánunk jöttek. Mindenki úgy ült ott, mint aki azt várja, hogy  mikor veszítjük el a fejünket,  és mikor tör ki a balhé.   Egyszer még fegyvert is fogtak ránk. Egy fickó üvöltött ott, válogatott disznóságokkal illetett bennünket, elsősorban a hajunk miatt, mi pedig visszaüvöltöttünk neki. Már éppen indulni akartunk, amikor a fickó egyszercsak az ajtónál termett, előrántotta a pisztolyát és azt mondta: Nos, hapsikáim, van még kedvetek üvölteni? Azonnal elhúztuk a csíkot onnan."        PETER GRANT:  "Valahol a Közép-Nyugaton lehettünk, és én azt mondtam a szállodaportásnak, hogy kellemetlen lehet ezzel a sok rockbandával, akik az ételt és a tv-t kidobálják az ablakon. Erre azt felelte, hogy volt már itt rosszabb is: az ifjú Metodisták Konvenciója. Ők még a szőnyegeket is kiszórták.  A portás így folytatta:  Az rendben van, hogy ti itt randalíroztok, de mit gondoltok, mit  jelent nekem az a tudat, hogy én ezt soha nem tehetem meg? Én egy kicsit cukkolni kezdtem, és megkérdeztem tőle: Szeretnéd kipróbálni? Ó, igen! - felelte.  Erre azt mondtam: Gyere, tarts velünk. Majd én  vigyázok rád. Tedd, amit akarsz. Erre feljött és kiszórta a berendezést az ablakon. Én pedig kifizettem a számlát..."                                JIMMY PAGE:  "Egyszer meghallottam, hogy valaki meg akar ölni, amikor belépek az Államokba. Ma már tudom, hogy ez sokkal komolyabb dolog volt, mint akkor gondoltam.  A fickó igazi őrült volt, kirakták a képét mindenhová a  falakra. Olyasmi volt, mint Mansonék. Hozzám abszurd paranoiájának hullámai akkor jutottak el, amikor egy barátom összeakadt vele. Így aztán felfogadtam egy testőrt. Mivel a  dolog sokkal veszélyesebb volt, mint elször hitték, a pofa kilétét kinyomozták és bedugták egy kórházba. Persze ez nem  zárja ki, hogy egyszer még meg  akarja próbálni. Ezek azok a dolgok, amelyek csökkentik annak értékét, hogy 8o ooo  dollár tiszta nyereségem van egy sikeres turné után."