JELENLÉT - AVAGY AZ ISMERETLENREMEKMŰ                                                                                 Mosolygó családok, terített asztalnál egy kikötői vendéglőben. Gondos tanító néni. Fehérgallérosok, hölgy, virágos réten. Férfi medencében, hölgy a parton, mint egy  American Way of Life reklámon. A Mont Blanc kutatói. Golfozók, jó orvos, babával. Házi összejövetel - mindez a 4o-es évek stílusában. Egyetlen különös tárgy mindegyik képen - egy fekete idom - méreszköz, játék, furcsa meteorit. Vagy csak egyszerűen tárgy. Amely robbanhat, amely szerencsét hozhat, amely átalakulhat egyik pillantról a másikra egy szörnnyé.                            JIMMY PAGE: "Amikor a felvételeket elkészítetük, úgy gondoltuk , hogy a legjobb az lenne, ha rólunk lenne a borítón egy fotó, amely a stúdióbeli káoszt mutatja be, de nem találtuk eléggé kifejeznek. Hipgnosist kerestük meg. Azt mondta, hogy számára a Led Zeppelin mindig az erőt, az alkímia minőségét jelentette. Ezt legjobban egy közönséges tárggyal tuta kifejezni."    Ez a lemez a PRESENCE, amely a bada legkevésbé ismert, de akésői korszakának kiemelkedő alkotása.                                                                                                                             ROBERT PLANT: 'A  PRESENCE volt a mi válaszunk mindenre. Kihívás a szerencse, a sors ellen. Volt olyan időszak, amikor a puszta létünkért harcoltunk."                                                     JIMMY PAGE: "Állandóan úton voltunk, olyanok voltunk, mint valamiféle technológiai cigányok. Nem volt bázisunk, nem volt otthonunk. Csak a látóhatár és a bőrönd. Ezért volt benne annyi agresszivitás. Valamennyien egyetértettünk abban, nhogy vissza kell térnük az első számú mezőre. Hogy induláskor ne legyen semmink, csak néhány alapstruktúra, és minimális próbák legyenek. Kevesebb, mint két hét alatt készült el a lemez. Ha tetszik, így mutattunk győzelmet mindannak, ami tönkreteszi a többi bandát. Utazásaink során volt néhány felvett ötletünk, de semmi több. A stúdióba aztán ömlött belőlünk a zene és egyik nap után sem kellett távoznunk lógó orral, mert mindig teljesitettünk valamit."   A lemez felvételeinek hangulatát alapveten meghatározta, hogy Plant még nem gyógyult el súlyos, 1975 augusztusában Görögországban történt autóbalesetéből.                                                            ROBERT PLANT: "Tizennyolc napon át napi tizennégy órát zenéltünk. Jimmy  úgy dolgozott, mint egy megszállott. Az ő energiájának köszönhetjük, hogy ilyen hamar sikerült összehozni a lemezt. Én sajnos nem voltam olyan állapotban, hogy ihletet adjak. A próbák idején egy rohadt karosszékben ültem. Teljesen hülyén éreztem magamat, hogy a Led Zeppelinnel és egy karosszékbe süppedve énekelek. Aztán hoztak egy széles hokedlit, és így arra támaszkodtam, ha a hangok feldobtak, és közben egy lábon próbáltam eljátszani Rudolf Nurejevet.."                JIMMY PAGE: "Azt hiszem,hogy a lemez annak a felfokohzott érzelmi állapotnak a kefejezője, amelyben akkor átmentünk. Éppen ezért nincsenek benne akusztikus dalok, nincsenek lágy kontrasztok."                                                                                                                                                ROBERT PLANT: "Az egyetlen olyan albumunk, amely pontosan időhöz kötött. Ezt máskor nem csinálhattuk volna meg. A PRESENCE az életnek fájó pontjait veszi célba."      A Münchenben felvett nagylemez a II. album óta legenergikusabb zenét tartalmazza. Ennél puritánabb hangszerelésű albuma nincs a Zep-nek - gitár, basszus, szájharmonika és dob szól csipán! - de a barokkos albumokból megőrizték néhol a bonyolultabb dallamvezetéseke. Ennek első számú példája az  ACHILLES LAST STAND - ez a lo perces darab Bonham pokoli dobálásán és Page lendületes gitárjátékán alapul. A gitár valóságos szimfóniát játszik a szám közepén - már  nem  hagyományos szóló, hanem totális hangzásra törekvő kompozíció, felfűtött érzelmekkel, teli húzásokkal, kiáltásokkal. Plant éneke modern históriás énekmondóra vall,  helyenként sámánisztikussá válik. Lehetetlen ezt a dalt úgy hallgatni, mint általában a Zep-dalokat, mert akkor az ember elveszik ebben a hangorgiában. Lényegesen könnyebben befogadható a FOR YOUR LIFE - a legkorábbi nyers bluesokra emlékezik. Négy hangból álló riff, meg-megszakított kíséret, becsületes döngölés, egy kis motorzaj és Plant a Lemon Song stílusában dobálja sorait. Page szólója néhol a Yardbirds-korszakból köszön vissza.   Ugyanilyen derékba tört sorokkal operál a ROYAL ORLEANS, de ebbe már becsúsznak a funkys és soulos elemek is.   A második oldal első pokolgépe a  NOBODY'S FAULT BUT MINE - gyilkos erejű slide-gitárok, tüdőt szétvető szájharmonika-szóló, ének-gitár uniszólók, gyomorszájra mért dob- és basszusbeütések.  A CANDY STORE ROCK  Bo Diddley-s rhythm and blues, táncra lehet perdülni rá!   HOTS ON  NOWHERE - egyetlen ereszkedő riffre épül. A lemez legderűsebb dala, amelyet azért Page egy jól kidolgozótt szólóval megkeményíz kicsit.  A csúcspont a befejező dal, a TEA FOR ONE. Még soha egyetlen dalukban sem voltak ennyire visszafogottak: Page szinte csak érinti a húrokat, meditál, halkan szól, maga elé mered - a magányos ember szemérmessége, Bonzó játékában nyoma sincs az esztelen püfölésnek. És hiába várjuk Roberttől a nagy, velőtrázó sikolyt. És amikor már-már azt hisszük, hogy most, most felpörgetik, akkor Page mintegy bocsánatkérve, hogy hangosan szólt, csendesen újra magába száll. Ha lenne bluesiskola, ezt az elbeszélő szólót taníthatnák.   A PRESENCE soha nem kapta meg azt a megbecsülést, amelyet meérdemelt volna. Korszerütlen lett volna a maga nemes tisztaságával? Ma már azonban meg lehet állapítani, hogy a hard-rock egyik legmaradandóbb albuma.                                                                                                                          JIMMY PAGE: "a  PRESENCE-t túlságosan is alulértékelték. Pedig ez a lemez tiszta szorongás és érzelem volt. Én  nem tudom, hogy tudunk-e valaha még így játszani, ahhoz drámai eseményeknek kellene történniök. Ha a végtelen érzések oldaláról tekintjük, akkor a PRESENCE a legjobb lemezünk."