JÓ IDŐK, ROSSZ IDŐK                                                                                                                                 New York, l937. Hatalmas, szivar alaku, fémvázas léghajó szál a metropolis felett. Erő és lebegés, az emberi tudomány és a háborúra készülődés jelképe. Egy német tiszt és nagyiparos gróf 37 éves találmnyának utolsó példánya. Az éjszakában iszonyatos robbanás rázta meg a levegőt. Rémitő lángok csaptak ki a léghajóból, a tűz pillanatok alatt felfalta. A fémshzivar utolsó útját ugyanúgy emlegetik, mint a Titanic óceánjáróét, a Bermuda-háromszögben eltűnt repülőgépeket, a háború nélkül háborúba keveredő utasszállitókat. Ujsághír lesz belőle, szomorú szenzáció.                                                                                            GOOD TIMES, BAD TIMES - e néven is melegették az első Zep-albumot. A Good Times, Bad Times volt az új zene beköszöntője. Kemény riff az elején, szaggatott ritmus, pokolian erős dob, különösen hangsúlyos cintányérhangok, könnyed basszuslefutások, erőszakos szólógitár. Robert plant először csak apró hangcsúszásaival ijesztget, a harmadikverszakban azonban már jön egy vérbeli Plant-sikoly. Két perc, negyvenhárom másodperc összegzi a Zep muzsikájának lényegét.                                                                                                                             BABE I'M GONNA LEAVE YOU - a  Good Times, Bad Times teljes ellentéte. Akusztikus gitár kíséri végig, Page észrevétlenül elhelyez benne néhány szólisztikus, szerelmes elemet. Plant pusztán hangjával teremt drámai hangulatot: még egy ölelés, teli szenvedéllyel, aztán elmegyek és nem térhetek vissza. A dal vége már a csendes belenyugvás, a vonat parányivá zsugorodik.                                                                                                                                                  A YOU SHOOK ME-t a blues élő legendájától, Willie Dixontól kölcsönözték. A 6o-as évek nagy blueshulláma tette őt simertté a fiatal generáció körében, zenekarok egész sora tűzte műsorára szerzeményeit. A  You Shook Me-t néhány hónappal a Zep előtt játszotta lemezre Jeff Beck a TRUTH című lemezen. Ott  Rod Stewart énekelt.    A You Shook Me Zep-változata sokkolóan, idegesítően durva. Minden hang rettenetesen éles, főleg Page gitárjáé. Bonham úgy töri a l2-eseket, mintha haragudna rájuk. Plant pedig, aki uniszólót énekel Page gitárjával, a sorok végén a legmagasabb hangokról lezuhan a pincébe, mintha részeg lenne. A három szóló - Jones orgonaszólója, Plant szájharmonika-szólója és Page gitárvariációja- némiképp enyhíti ezt a durvaságot, bár éppen Page gitárja az, amely magas sikoltásaival szemérmetlenné teszi a dalt. A végső versszak után Plant és Page még odaillesztenek egy torkot és dobhártyát rongáló magas d-s felelgetést. Bluest ilyen "piszkosan" soha nem mert még játszani senki!                                                                                                                                   És a borzalmaknak nincsen vége! A DAZED AND CONFUSED, egy korábbi Yardbirds-dal új variációja "pszichedelikus hard-rock". A nyomasztóan ereszkedő hangsorok, a lopakodó basszusgitár, a torzított gitárok, mélyről jövő sóhajok, beleágyazva hard- és bluesriffekbe, valóban azt a hatást keltik, mintha savval kezelték volna ezt a muzsikát. Ebben a dalban Bonham is bebizonyitja, hogy nemcsak a  püföléshez ért, a tompa dobok és lábcinek simogatásával maga is hozzájárul a furcsa hangulathoz. Hallhatjuk Page eddigi legvadabb, legelszabadultabb gitárszólóját a végletekig felgyorsult középrészben. A Dazed and Confused befejezésével, "kijózanodó hangjaival" később iskolát teremtett.                                                     JIMMY PAGE: "Első albumunk az együtt  töltött első heteink nyilatkozata. Tizenöt óra alatt készült el, és közben mi magunk irtunk kilenc dalból hatot. Valamennyi repertoárdarab volt, mindegyik ki volt már alaposan dolgozva, tehát csak be kellett menni a stúdióba és felvenni őket. Talán bíztunk is magunkban, mert nagyon könnyedén dolgoztunk a stúdióban, és a dalokat csaknem pontosan úgy vettük fel, ahogyan azokat élőben játszottuk. Csak a  Babe, I'm Gonna Leave You-t hangszereltük át, ha jól emlékszem.   Egyetlen igazi próbánk volt - a skandináviai turné. Még bennem éltek a Yardbirdsben játszott riffek. Valakinek hamar meg kellett adni az alaphangot, mert különben fél évig játszogathattunk volna, és nem jött volna ki belőle semmi. Ezen a lemezen minden oly természetesnek  tűnt a zenekar számára."             ROBERT PLANT: "Nem hiszem, hogy Jimmy bármit is uralt volna a bandában, ahogyan azt egyesek gyanították. Például én is tudtam adni neki ötleteket, igy hangszereltük át a Babe, I'm Gonna Leave You-t.  Amikor meghallgattuk a stúdióban az áthangszerelt változatot, szívből jövően megszoritottuk egymás kezét, mert annyira szép lett. Nagyon jó érzés volt, hogy ilyesmire képesek vagyunk. Ezek a dolgok hozzájárultak ahhoz, hogy jó viszony alakuljon ki közöttünk. Jones például korábban soha nem dolgozott olyan zenésszel, mint én, aki semmit sem ért a zene elemeihez, és akinek nincs is igazán kedve ezeket megtanulni. Ennek ellenére döbbenetesen megértettük egymást."                                                                                                     JIMMY PAGE: "Teljesen lesujtott, amikor az emberek első lemezünket a Jeff Beck Grouphoz hasonlitották, és azt mondták: konceptuálisan nagyon hasonlit hozzá. Ez tökéletesen nonszensz. Az egyetlen hasonlóság az volt, hogy Jeff is, én is a Yardbirdsből jöttünk."                A második oldalon a  YOUR  TIME HAS GONNA COME sokkal inkább progressziv hippibandához illő dal. A bevezetés  Bach-toccata is lehetne orgonán, a dallamot Page húzott gitárhangokkal színesíti. Az együttes kórusban énekli a himnikus refrént.  A BLACK MOUNTAIN SIDE-nál Jimmy Page akusztikusgitár-futamokkal pihenteti fülünket és lelkünket. A virtuóz hangsorok indiai muzsikára emlékeztetnek, Viram Jasani játszik táblán. Amikor már-már azt hisszük, hogy  eltévesztettük a lemezt, akkor belénk hasít egy elektromosgitárriff és következik a COMMUNICATION BREAKDOWN.   A megszakadt az összeköttetés az l937-es Zeppelin meséje. A tűz kitörése, a pánik, az első segélykiáltások, a lehetetlenbe való belekapaszkodás, amikor a halálraítéltek azt hiszik, a futás még segíthet - aztán elnémul az utolsó rádió, a forróság kibírhatatlan, a zuhanás egyre gyorsul. A fekete doboz már nem tudja követni az utolsó szavakat, csak egy agyzene ismétli dübörögve: megszakadt az összeköttetés. Page gitárja, mint egy önmagára felcsavarodó szalag, Plant éneke egyetlen jaj!                                     Az I CAN'T QUIT YOU BABE-nek újra az öreg tanítómester, Willie Dixon a szerzője. Ez az egyetlen, hagyományos brit eszközökkel játszott Zep-blues, Page úgy gitározik, mintha a Bluesbreakersben játszana.                                                                                                                      A zárókompozíció a többtételes How Many More Times. /A bevezetés basszushangjai vezették be éveken át a Hét című műsort./ Plant lendületes énekét váratla fordulat követi. Bonham szögletes pörgetései, Page egymásnak felelgető, feed-backes gitárhangjai a Whot idézik, majd a gitár átúszik egy bolerós rejrénbe. A következő tétel távoli gödörből jövő gitárhang, egy hegyi szellem morgása, a dobok mélyen konganak, a basszus itt-ott beleszól, a torzítók sejtelmes keleties motívumokat ismételgetnek, miközben Plant egyre dühödtebben kántál. Aztán egy kölcsöntéma - az OH, ROSE börtöndal. Ezt a bluest illesztik be, mielőtt visszatérnének az eredeti boogie-témához. Plantnek úgy komponálták meg szólamát, hogy rendkívüli hangterjedelmét teljes egészében megmutathassa.                                                     Melody Makaer : "Nagyszerű lemez, olyan muzsikusoké, akiknek van mondanivalója Page játéka felkavaró, technikás, ízléses és forró. Plant nagy formátumú énekes."        L.A.Free Press: "A végtelen intenzitások zenéje, az izgalmas zenei hangsúlyok, a hangulati csúcspontok valósággal rázúdulnak a hallgatóra."  Oz: "Olyan mérföldkő, mint a  SGT.Pepper, vagy az Are you experienced. Plant az élő példája annak, hogy nem kell feketének lenni a blueshoz!"