ÍGY ÉLTÜNK OTTHON ÉS ÚTKÖZBEN 2.RÉSZ                                                                                    ROBERT PLANT: "A legtöbb lány, aki bejön a színpad mögé, csupán azért jön, hogy megköszönje a bulit. Azok a kívülállók, akik azt hiszik, hogy mindenféle cifra dolgok mennek ilyenkor, nem jól ismernek bennünket. Elismerem, hogy az első egy-két évben, amikor sztár lettem, még nagyon fiatal voltam, és minden olyan volt nekem, mint egy utazás."                        JIMMY PAGE:  "Lent Texasban élnek a világ leggazdagabb groupie-jai. Előfordult, hogy egyes groupie-k saját magánrepülőgépükön követték a mi gépünket.  Az útiláz egészen különleges dolog. Én például képtelen vagyok arra, hogy elmenjek játszani Amerikába valami isten háta mögötti helyre, ki tudja mennyi  ember előtt, és hogy utána visszahúzódjak a kuckómba.  Az emberek többsége nem érti meg, hogy ez teljes életmódváltozást jelent."                                  ROBERT PLANT: "Szerintem mindennek az oka, hogy van egy roadunk, aki állandóan velünk van, és ő terjeszti rólunk a különböző pletykákat."                                                                              JOHN PAUL JONES: "Velem soha nem történik semmi igzgalmas."                                             JIMMY PAGE: "Az amerikaiak egy kicsit szűkagyuak. Az angolok nagyon széles látókörüek. Amerikában nagyon könnyű megdöbbenteni az embgerket. Ha sokkolódnak, az az ő bajuk.  Szélesebbre kellene tárni a  lelküket. Angliában elmehetnék sétálni meztelenül és senki sem akadna fenn rajta."                                                                                                                                       JOHN PAUL JONES:"Az angol rendőrök nem járnak fegyveresen és nem kezdeményeznek balhékat. Az államokban nekem  úgy tűnt, hogy mindig a rendőrség kezdi a balhét.  Azt hiszem, a turnézás átalakítja az embert. Én ezt mindig akkor veszem észre, amikor hazatérek a turné után. Általában hetekig tart, míg magamhoz térek, miután oly sokáig úgy éltem, mint egy vadállat."                                                                                                                                                        ROBERT PLANT: "Azt hiszem, hogy nekem a házasság fordulópont volt: akkor kellett eldöntenem, hogy egyszer s mindenkorra megállapodott ember leszek-e vagy  pedig folytatom ezt a lődörgő életet. A popvilágban, ahol  mindent felfújnak és ahol minden irreális, soha nem tudhatja senki, hogy egyik napról a másikra mi fog történni. Az ember itt is, amott is hagy egy-egy gyereket ezzel az életmóddal, aztán egyszer csak szembe kell  néznie a következményekkel. Az, hogy nős vagyok, része a lelki békémnek, és remélem, megtaláltam azt a stabilitást, amit kerestem.  A kis farmom fontos szerepet kapott az életemben, akárcsak az a két veteményeskert, amely körülötte van. Van itt egy szobám, ahol gondolkodni tudok, van levegőm, életem. Felkelek reggel és nincsen forgalom, nincsenek autóbuszok. Csak a traktorok zaja és egy fácánkakas rikoltása a szomszéd földről. Mindig nagyvárosokban  éltem, amióta először elmentem otthonról és  Walshallba mentem.  A légkör itt oly könnyed. Azt mondják: a falusi emberek soha nem halnak meg, úgy kell őket lelőni. Nagyon jól érzem magam ebben a vidéki környezetben, csirkékkel, kecskékkel, lovakkal.  Vannak kőkorszaki szerszámaim a kertben és van egy pincém is. Igazán izgat a romantika és a realitás kettőssége. Miután elolvastam Tolkient, úgy éreztem: kell egy helyet találnom vidéken. ez ugyanúgy megfér rocksztár életemmel, mint az ,hogy egyaránt szeretem Sartre és Verne műveit."