HÉTFŐ VOLT MIKOR MEGISMERKEDTÜNK ÉS ELÁLLT A SZÍVVERÉSEM                                                                Mercy állandóan valami gyönyörű szinészről regélt nekem, aki pont Chuck mellett lakott, és Moon hatalmas születésnapi bulija után, ahol megszerveztem a játékokat, felszolgáltam a tortát meg a fagylaltot, kiosztottam a zsúrkellékeket és majd megőrültem, Gail adott kétórányi kimenőt, hogy a Hollywood Boulevardon megnézhessem az első (és utolsó) rock and roll westernt, melynek címe Zacharia volt. Chuck szomszédja volt benne a főszereplő, így remek alkalom kínálkozott, hogy titokban szemügyre vegyem az árut, mielőtt vállalkoztam volna egy személyes bemutatkozásra. A látványtól a pattogatott kukoicámra meg a mogyorókrémes süteményemre csorgott a nyálam. Sajnos Mercy aznap nem volt otthon, úgyhogy csak másnap csöngettünk be szomszédjához és a verandán állva vártuk, hogy ajtót nyisson. Tiszta ideg voltam, és izzadó tenyeremet újonnan vásárolt antik, kézzel varrott mexikói parasztblúzomba töröltem. Mercy huncut cigánylány  pofával szobrozott mellettem, miközben a közelgő lépéseket megelőző zenét és nevetést kagylóztuk. Aztán az ajtó kitárult, és előttem állt Donnie Wayne Johnson a maga teljes valóságában. Szebb volt mint a vásznon, és arra gondoltam, vajon hol bujkálhatott mostanáig ez a valószínűtlen férfiszépség. Megölelte Mercyt, majd bevezetett minket hollywoodi agglegénytanyájába, ahol nyilván sikerrel csábítgatta a bimbózó színésznőcskéket. A hely messziről árulkodott férfiúi hódításairól: nagy bézs színű bútorok, fehér szőnyegek, magas mennyezet, tompított fények. Tüstént lüktető húspacnivá változtam. A pasas perzselően tudott szeretni. Egy szexisten volt. Jó vele. Nagyon jó vele. Legalábbis ezt reméltem, miközben egy pohár vörös bort szopogatva hallgattam, ahogy a Gibsonján játszik, és leírhatatlanul édes, tiszta hangján énekel. Igéző volt. Elfogadtam, mikor egy göcsörtös ginsenggyökérrel kínált, és odaadóan rágcsáltam, majd táncra perdültem a nappalijában. Bárhol, bármikor tudtam táncolni, viszont nehezemre esett érdekesen csevegni. A majré ellenére, igyezeztem szellemesen és egyénien viselkedni, mert szerettem volna, ha újra meghívnak. Márpedig minél hamarabb. Mikor Megmondtam Donnie-nak, hogy vissza kell mennem dolgozni, megkérdezte, hogy mit csinálok, én meg meséltem neki Moonról meg Dweezilről és a Zappáéknál betöltött szerepemről. "Nem akarnál egy kicsit jobban összemelegedni velem mielőtt elmennél?" Süppedős, bézs díványán odabújtam hozzá, mire ő a nyakamba csókolt és beletúrt a hajamba. Vihorászás, játékos kis pillanat volt, amit az elkövetkező két hétben napjában legalább huszonötször felidéztem magamban. Piszmogva végeztem háztartási teendőimet, melyek a sajtos melegszendvics készítésétől a biliztetésig terjedtek, és közben szüntelenül a Missouriból való Don Johnsonról, egy megélhetésért küszködő színészről álmodoztam. Bár őszintén szólva, a küszködésből nem látszott semmi. Magabiztos alak volt, akinek minden pórusából csak úgy ömlött a tehetség, és én alig vártam, hogy újra láthassam. Sokszor tanyáztam Chucknál, abban a reményben, hogy szomszédja esetleg betér egy baráti csésze Mu teára.                       _______________________________________________Október 13. ...Don Johnson bulija baromi jó volt. Egészen beleszédültem. MINDEN előírt szöveget lenyomott, gyönyörűen és nagyon romantikusan csinálta, tele volt ígéretekkel, de gondolom, csak be lehetett szíva, mert ma nem hívott fel, pedig megígérte. Ki tudja? Desi Amaz Jr.-nál találkoztam bálványommal, Jack Nicholsonnal is. Rengeteg isteni pasival ismerkedtem meg, de Don ezt nem tűrte. Ha valakivel túl sokáig beszélgettem, a karjaiba vett, elcipelt egy félreeső sarokba és szétcsókolta a számat. Chuck is ott volt, és részem volt egy kis spirituális élményben is, mikor arcunkat összeérintve táncoltunk egy lassú számra. Ő annyira elérhetetlen a számomra, egy egész más világban él, valahol ott a magasban. Azt mondja, hogy járt a Vénuszon. el is hiszem.                                       ______________________________________________Eltelt  néhány nap, és továbbra sem hallottam őméltósága felől. Szorongtam, szűköltem, idegesen tébláboltam, egyik ruhát próbáltam fel a másik után, még a tükröt is odacipeltem a telefon közelébe, hogy el ne szalasszam valahogy a hívását. Olyan elfoglaltságokat találtam ki a porontyoknak, amik nem szakítottak el Bell úr bűvös szerkentyűjétől, és egyik délután, éppen kirakóst játszottunk a konyhaasztalon, pont az átkozott készülék mellett, mikor egyszer csak megcsörent, és Don Johnson belerikkantotta, hogy: "Szia, bébi!" Az első randevúnk után, amikor avokádós és zsenge lucernás szendvicseket ettünk a Hep étteremben, lovagiasan a hálószobájába kísért, mintha valami ponyvaregény hősnője lennék, a küszöbnél a karjaiba kapott és úgy vitt az ágyhoz. Vibrált bennem az elszabadult vágy, és alig vártam, hogy lehámozhassam róla az alsónadrágját. Minden éjjel együtt voltunk, nálam aludt a kis bungalümban és reggel ment el, mikor nekem szervírozni kellett a tejbepapit. A legmenőbb partikra és vetítésekre jártunk, ahol úgy csüngtem a karján, mint valami toldalék és olyan szélesen vigyorogtam, hogy a fogaim még Lucille Ball nappaliját is bevilágították. Elmentünk egy Desi junior tévéfilm vetítésére Lucy odújába, ahova az érdekesség kevéért magunkkal vittük Chuckot, aki a lélekvándorlással kapcsolatos magasröptű dumáival azonnal elkábította Desi barátnőjét, Liza Minellit. Égővörös hajával, Lucy egy pillanatra bekukkantott a szobába drágalátos fiát keresve, én meg persze odavoltam a gyönyörűségtől, és egy pillantra azt gondoltam, hogy álmodom. Magamba fojtottam spontán lelkesedésemet, és egy tányér articsóka szivvel felszerelkezve, leültem, hogy végignézzem Desi drámai alakítását. Ezek a szupersztár esték azonban csak másodrendűek voltak az én szerelemittas szívem egyre vadabb kalapálásához képest. Ha csak rágondoltam, a testemben fellövelt egy perzselő adrenalin gejzír, ami még a hajam tövét is megpörkölte, s amitől képtelen voltam felállni, egy helyben maradni, vagy egyáltalán kibírni. Álladóan a legidétlenebb szerelmi dalocskák jártak a fejemben. "Meghallom a nevedet és rögtön lángra gyu-u-u-lok...úgy égek a vágytól, hogy csak a csókod,csókod,CSÓKOD tudná eloltani a tüzet..." És mit tesz Isten, lassan, de biztosan, Donnie elkezdett szerelmes szavakat suttogni mohó füleimbe.