Mire Sparkyval ugyanarra a hullámhosszra keveredtünk, iszonyan másnaposak voltunk és rettegtünk attól, hogy börtöntöltelékek leszünk. Miutá végül, nagy kegyesen megengedék, hogy felhívjuk aggódó anyáinkat, egy kedves, öreg bírónő elé vezettek minkegt, aki három év felfüggesztett dutyival büntetett és fél évig este tizenegyik tartó kimenőt engedélyezett. Ez képtelenség volt! Csak most kezdtünk belejönni az éjszaki életbe és semmi sem kezdődött este tizenegy előtt! Miután kivezettek minket a tárgyalóteremből, kikönyörögtünk egy magánkihallgatást a bíró úrnál, hogy  visszaszerezzük az éjszakáinkhoz való jogot. Meglepett, hogy hajlandó volt fogadni minket. Nagy beleéléssel adtuk a halálravált, bűnbánó jókislányokat. Szegény Sparky, aki bűzlött a felöklendezett piától, kétségbeesetten dugdosta szennyes zsebkendőit, miközben én megndító könnyeket produkáltam. Fenyegetőjés és szigorú intelmek után a bíró hat hónap próbaidőre és két hétre szóló korai takarodóra enyhítette az ítéletet. Miután egy pár percig hálálkodva benyaltunk a jó öregnek, kisételtunk a napsütésbe és térdenállva csókolgattuk a Beverly Hills-i zöldellő füvet, amit szaggató fejfájás közepette egyúttal le isokádtunk egy kis olcsó vörösborral.   Elvittem Sparkyt Vito legközelebbi kiruccanására a Shrine Auditoriumba, ahol egy Los Angeles-i soulegyüttes, a Chambers Brothers adta elő negyvenöt perces egyetlen slágerét, a "Time"-ot. Sparkyt elbűbölte Vito személyisége, de távol tartotta magát mohó, vén kezeitől és igen diplomatikusan hárította el a Faszkirály ajánlatait is. Szounak is megtetszett Sparky (nincs jobb, mint egy kis biszexualitás!), de Sparky gy lógott rajtam, mintha legalábbis járnánk, amiből Szou arra következtetett, hogy igazi pár vagyunk és lekopott róla. A táncot mindig nagyon élveztem. Vito és Karl mindenkiből kihozták a rejtett őrületet, semmi sem volt tl furcsa, vagy bolondos, mindannyian megpróbáltunk túltenni egymáson a táncparketten. Az emberek kigvadt szemekkel bámulták Vito szokásos figuráját, mikor is valamelyikünket felkaptt és a terem túlsó végébe röpített, lehetőleg a nykunk körül lobogó ruhával. Rájöttem, hogy nincs abban semmi élvezet, ha az embert kiskanállal kell összekaparni a terem túlsó sarkában, ahol hippik bámulják a szeméremszőrzetemeet, úgyhogy mindig ügyesen kikerültem Vitót, ha kinyújtott karral közeledett felém. ( Ő azt  gondolta, hogy az számunkra megtiszteltetés.) Jobban szerettem a földön hemperegni a lányokkal, cicik és repülő bugyik között. Vito nemi szerve Hollywood-szerte híres volt, és mindenkit megbökdösött vele, aki tl közel merészekdett hozzá. Hívogatta a szép lányokat, hogy csatlakozzanak hozzánk, őrült dolgokat ígérve, amiket lehetőleg be is váltott.  A Srine után, Vito meghívott egy kis válogatott társaságot, hogy tanúi lehessünk némi meleg cirógatásnak. Még sohasem láttam két nőt együtt égni a szenvedély tüzében, úgyhogy magammal vonszoltam Sparkyt, hogy ilyet  is lássunk. Mikor a pikáns palotához megérkeztünk, a nyögdécselés már javában folyt. A bámészkodók tömegén keresztül furakodtunk Szou és Vito aprócska hálószobájához, ahol csipkés baldachinos ágyon két zsenge leányka éppen az extázis birodalmába nyalogatta egymást. Olyan furcsa volt az egész, úgy tűnt, hogy senki nem izgul fel a serdülő lánykák látványán, mindenki csendben figyelte a jelenetet, mintha ez is a Vito mestertől kapott kiképzés szükséges része lenne. (Karlt leszámítva, aki egyáltalán nem próbálta leplezni izgalmát.) Az egyik kislány a baldachinos ágyon csupán tizenkét éves volt, és néhány hónappal később Vitót Tahitira deportálták emiatt és más, hasonló ügyek miatt.  Miss Lucy, egy Puerto Rico-i bombázó, aki törzsvendég volt Vitóéknál, szemmel láthatólg nem élvezte a látványt és inkább a nappaliban próbálgatta Szou faldíszítő anyagait. Éppen egy vörös rojtos sálat tekert többszörösen maga köré, mikor Sparkyval előbukkantunk a bűnbarlangból, miután úgy döntöttünk, hogy már éppen eleget láttunk. "Jó estét!" - mondta utálkozva, míg helyet kerestünk, ahová leülhettünk volna a rongy- és csipkedarabkupack között, melyekből Szou egy új göncöt készült összeállítani valamelyik szerencsés kuncsaftjának. Mármost a "jó estét" ez esetben nem azt jelentette, amit szokott, hanem azt, hogy legyen már vége enek az idétlenkedésnek, vagy azt, hogy jaj de gusztustalan, vagy micsoda szarság, de azt pontosan tudtuk Sparkyval, hogy ezzel a köszönéssel a véleményét fejezte ki a benti pornójelenetről, és egyetértésünket kifejezve felsóhajtottunk. Lucyt már egy ideje messziről csodáltam, néhány  évvel idősebb volt nálam, tehát régebbi motoros volt, és mindig mindenkinek megmondta a véleményét. A kétértelmű "jó estét" összehozott minket, és attól fogva mindig velünk tartott, ha Sparkyval táncolni mentünk. Imádtam Lucyval lenni, egyáltalán nem voltak gátlásai és segített megszabadulni a sajátjaimtól (szerinte a szüzességem egyenesen röhejes volt). Mindkét nemet szerette, bár többnyire nagyon-nagyon kedves fiúkkal lógott. Élete nagy szerelme egy Mr. Bernardo nevű félindián, multiszexuális férfi volt, aki akkor éppen a megyei fogházban tartózkodott. Miss Lucy nekem adta szerelme hosszú fekete hajának egy fürtjét, melyet a börtönben erőszakkoal eltávolítottak a fejéről, s én a pénztárcámban hordoztam. "Miss Dolog", ahogyan az utca népe szeretettel hívta, Puerto Ricóból érkezett New York Cityn keresztül, forró vérű és hirtelenharagú volt, s noha általában mindenkivel jól kijött, jaj volt annak, aki ujjat húzott vele. Az ő kezét fogva, Sparkyval biztonságban éreztük magunkat. Egy csoportszex-bulin megismerkedtem egy pasassal, akinél több fényképezőgép volt, és miközben megörökítette az eseményeket, rólam is készített egy csomó fotót, amint meztelenül viháncolok és illegetem magam a napon. Allen Daviau-nak hívták, és azt mondta, ingyen csinál rólam egy olyan reklámdossziét, amilyennel a színészek házalnak! Napokig legyeskedett körülöttem, kamasz lényem lényegét megörökítve az utókor számára. Órákat töltöttünk a hátsó kertünkben, ahol fáradhatatlanul majomkodtam és cuki pofával cirógattam a macskámat a fotó kedvéért. Szerettem volna, ha minél több nagykutya bekapja a horgot, hogy én is VALAKI lehessek.  Egyik reggel Allen felhívott és azt mondta, hogy vegyem fel a legvadítóbb cuccomat és rohanjak a belvárosba, ahol táncolhatok egy filmben, amit a Jimi Hendrix Experience-szel forgatnak. Mikor miniatűr kék bársonyruhámban beállítottam, éppe a "Foxy Lady" zenéje ömlött ki az ablakon, egy hatalmas, kör alagú neonzöldre és élénkrózsaszínre festett hippi kégliből. Jimmi Hendrix bizony káprázatos egy darab volt. Egy nagy pszichedelikus, gúvadt szemgolyót hordott bolondos dzsekijén, a haja pedig össze-vissza meredezett a feje búbján. Messziről bűzlött róla a szex, még a ragyáiból is. Ő fekete volt, én meg feltűnően rózsaszín (mint egy félénk kismalac?), és nem voltam felkészűlve egy ilyen tüzes férfival való találkozásra. Hátravetettem a hajamat, mint akinek az ilyesmi smafu, és elmentem Allent megkeresni. Egy magas, fehér emelvényre állított, ahol órákon keresztűl ráztam a seggemet az újra lejátszott "Foxy Lady"-re, miközben forogtak a kamerák. Egész idő alatt a basszgitárossal, Noel Reddinggel szemeztem, aki aztán a forgatás után meghívott a szállodájába. Azt hittem, hogy Jimi és a dzsekije bosszúból szemmel ver majd, de Jimi csak nevetett, mert tudta, hogy túl nagy falat ő az ilyen magamfajta kis tyúknak. Magasabb, hosszabb combú szőkékről beszélt a róla szóló fáma.Íme, ott voltam, leendő kedvenc helyzetemben, egy angol rocksztár kezét szorongatva. Úszkáltunk a medencében és tetőtől talpig végigcsókoltuk egymást. Noel kenti, vidéki fiú, s lubickolt frissen szerzett hírnevében, boldog volt, hogy Amerikában lehet, ahol a lányok szüretelésre érettek voltak. Helyeselte szüzességemet, ám ő akart végigvezetni a pornóösvényen, az azon túl ejtőzközdő titkok birodalma felé, és rábeszélt, hogy vele osszam meg az első robbanás pillanatát. Másnap este magával vitt Hollywood Bowlba, ahol  királynőnek éreztem magam a társaságában. A bandához tartoztam.