________________________________________________1967. augusztus 17........Úszkáltunk, nevetgéltünk, istenien éreztük magunkat és fantasztikusat szeretkeztünk, ami után ő hamarosan elaludt.                                             Augusztus 18......Elmentem a Devan's-ba egy Jimi Hendrix bulira, de mivel Noelt sehol sem találtam, átmentem a szállodájukba, ahol Mich Michellbe (a dobosba) botlottam. Bevonszolt Noel szobájába s ott is maradtam hajnali ötig. Gyönyörű férfi, dús sötét haj, szép, vékony, törékeny teste, gödröcskéi és finom kezei vannak, és NAGYON angolos akcentusa! Megadta a címét, és azt mondta, hogy "keressem fel" ha Londonban járok. Állati klassz volt vele.                         _______________________________________________Valahogy túléltem, amikor elutazott, de alig vártam, hogy visszajöjjön, és kincsként őriztem sikamlós levelezőlapjait, amiket London pezsgő városából küldött, mindenhová magammal hordtam őket, amíg teljesen el nem rongyolódtak. Az egyik így szólt: "Alig bvárom, hogy újra megkóstolhassalak", szinte lyukat égetett rózsaszín bársonytáskám bélésébe.  Édes kis őrült hollywoodi barátnőimen kívűl összebarátkoztam egy pár völgybeli lánnyal is, akik fiatalabbak voltak nálam, így felvághattam előttük újdonsült, hihetetlen bennfentességemmel. Egy Oscar Mayer-féle virsli segítségével megtanítottam őket szopni, és bevezettem őket a Love, a Byrds és a Doors szépségeibe. Elmeséltem neki, milyen érzés a Hollywood Bowlban a színfalak mögött egy basszgitáros karján tündökölni. A whiskeyben ismerkedtem meg Donovan kongásával, Candyvel, aki meghívott a malibu Kolóniára, hogy bemutasson Donovannak, mire én magammal vittem a kis tinijeimet, hogy élőben láthassanak müködés közben. A kandalló előtt üldögéltünk, Donovan hosszú fehér lepleibe burkolózott, és néztük, ahogy a füst végigsimogatja porcelán bőrét és göndör tincsei köré tekeredik. Ekkor Wendy, az egyik tini, kiment hogy felhívja az anyját, hogy moziba ment. Sírva és remegve jött vissza a békés társasághoz, megzavarta a gitározó Donovannak kijáró áhítatot. "Mindent tudnak!! Már jön is értünk a Rendőrség!!!" - zokogta. Az anyja túljárt az eszén, ő meg mindent kikotyogott!!! Gyorsan le kellett lépjünk, hogy megkíméljük Donovant a kékbe öltözött fiúk látogatásának következményeitől. A kislányok bőgtek, én pedig mélységesen megalázva éreztem magam, ahogy káosz és pánik közepette eliszkoltunk a helyszinről. Kifelé menet még visszafordultam, hogy búcsút intsek a popköltészet királyfijának, de ő már lobogó fehér lepleiben a tenger felé futott és belehajította a maradék füvet az óceán sós vizébe.         _______________________________________________1968. január 1.....Szinte észre sem veszem és már teljesen felnőtt leszek. Sosem szerettem ezt a szót, és lehet, hogy sosem fogom annak tartani magamat.....ahogy szokás.....és mindig emlékeznek kell arra, hogy:   "Dont't count the stars, Or you'll stumble, It someone drops a star, Down you'll tumle..."  (Ha számolod a csillagokat, Biztosan elrontod, Ha valaki elejt egy csillagot, Te is lezuhansz...)                                           _______________________________________________Még mindig égtem a vágytól, hogy híres legyek, ezért végigkajtattam a várost egy ügynököt keresve, bármilyen ügynököt, aki be tudna vezetni a megfelelő körökbe. Két tucatnyi fotót hagytam az Allen által készített szexis felvételekből két tucat ügynöknél, és otthon gubbasztottam a telefon mellett huszonnégy hívásra várva. Végül is csak egy futott be. Egy reklámot kellett felolvasni, és egyszerűen nem tudtam rendesen elmondani!! Micsoda borzalmas felfedezés! A reklámban az egyik sor így szólt: "Egy duplaöves skótszoknyában táncra is perdülhet!" Gondoltam a hitelesség kedvéért táncra is perdülök, erre nekiestem az ügynök íróasztalának, elpirultam és dadogni kezdtem. Amikor ennek elllenére leszerződtetett, elhatároztam, hogy színiiskolába fogok járni és nagszerű színész leszek. A művészetnek akartam szentelni az életemet és szakítani akartam azzal, hogy a Sunsep Strip legyen az életem értelme.                                                                        _______________________________________________Február 28........Fantasztikus fogadalmat tettem, amit feltétlenül meg is fogok tartani. VÉGE A STRIPNEK! Tönkreteszi az életemet. Az együttesek nem fontosak, a hippik meg ugyanúgy megjátsszák magukat, és ugyanolyan elbaszottak, mint az üzletemberek. Szükségem van valamire ami életben tart, amiért nem kell föl-alá grasszálnom a mocskos utcákon egy jó szóért meg egy mosolyért könyörögve.                            _______________________________________________________Sparkyval elmentünk egy nagy, ronda, leárazott bóvlikat áruló boltba dolgozni és megígértük egymásnak, hogy ráncba szedjük az életünket.                                                       Ünnepélyesen megfogadjuk, hogy:                                 1. Soha többé nem szedünk semmiféle kábítószert, a füvet és a Trimárt beleértve.     2. Nem lopunk többet a kasszából, és nem vágjuk át a vevőket (még egy pár centtel sem). Nem emelünk el cukorkát magunknak és barátainknak, és nem visszük túlzásba az evést.                                       3. Nem káromkodunk.                                                    4. Nem hagyjuk el magunkat olyan könnnyen.                5. Nem lesznek titkaink egymás előtt.                             6. Betartjuk a Strip fogadalmat.                                     Szeretettel aláirva: Linda Sue Parker és Pamela Anna Miller                                                                            Megfoltoztuk a szívünket és megpróbáltuk a helyére tenni. Majd megőrültem egy Love nevű hleyi együttes szólógitárosáért és egyszer, egy őrült, gyenge pillanatomban, Vito ké VW buszának hátuljában hagytam, hogy viszonzatlan szerelmem elvezessen a marijuana gonosz birodalmába. Mi lányok, Beverly, Sparky, Lucy, meg egy Sandra nevű csodálatos új jövevény, elindultunk Cheetahba, hogy meghallgassuk a Trafficet, melyben az angyali külsejű Stevie Winwood játszott. Bryan MacLeanról áradoztam a lányoknak, arról a vörös hajú, szeplős csodáról, aki közölte, hogy szeretné, ha "barátok" lennénk. A fű máskor is gyakran körbejárt a buszban, de most, mikor Karl felém nyujtotta a staubot, azt mondtam: "Miért ne!!" és élvezettel letüdőztem.                                                  _______________________________________________Március 1. szombat......De nagyot buliztunk ma este! Vitóékkal elmentünk táncolni a Traffic koncertjére, és végighemperegtünk az egész termen.Beverly, Spark meg én összefutottunk John Densmore-ral a Doors-ból, és Bev elég szomorú volt, mert John nem volt kedves hozzá, és ő annyira mellre tudja szívni az ilyen dolgokat. Mi lányok tartottunk egy kis orgiát Vito buszában. Olyan szép "csuprocskáink" vannak (így hívjuk magunk közt a ciciket). Stevie  Winwood olyan szép mint egy porcelán baba. Meg is mondtam neki, amire egy mennyei mosollyal válaszolt. Megint bőgtem Bryan miatt. Annyira kedves hozzám, de csak haverok vagyunk. Ha tudná, hogy mit műveltem ma este miatta!!                  _______________________________________________ A fűszívást nem dokumentáltam, hátha illetéktelen kezekbe kerül az eseménynaptáram, de ez volt az utolsó alkalom, attól fogva időnként én is bekapcsolódtam, főleg Vito buszában, ahol egyébként is állandóan egy idétlen álomvilágban éltünk. Mikor füstöltem, mély, drámai gondolataim támadtak, mint mindenki másnak, amiket aztán én is versbe szedtem, abban a reményben, hogy valamikor talán, megváltozik ettől valakinek az élete:                                                 "Báracsak tudnám, hány szem homok                            Fekszik a föld minden pontján                                        Bárcsak mindet megszámlálhatnám                               De tudom, hogy ez lehetetlen                                        Szeretnék minden parton futkározni                               De majdnem mind elérhetetlen                                     Szeretnék minden tengerben úszkálni                             De csak egy van hozzám közel                                       Ezért maradok ott, ahol vagyok                                      Ezen a közeli parton                                                      És azt próbálom kitalálni                                               Vajon hány szem homok nyugszik a tenyeremben."       Lenyűgöző.                                                                   A "kis orgia", amit a buszban tartottunk abból állt, hogy mi lányok levettük átlátszó blúzainkat és csókolgattuk egymás csuprocskáit. Vito rajtunk tartotta a szemét a visszapillantón keresztül, és élvezkedve biztatott minket. Kiszúrtunk egy pár egyenruhás tengerészt egy buszmegállóban, mire mindannyiran az ablakhoz nyomtuk szédítő cickóinkat, és figyeltük, hogy színeződik el az arcuk, és hogyan gúvad ki a szemük. Biztos vagyok benne, hogy úgy 2olo táján, erről is regélni fognak majd az öregek otthonában:                   ________________________________________________Egyszerűenott áldogálltunk a megállóban a Fort Dix-i buszra várva, mikor egy lerobbant kék minibusz megállt a piros lámpánál, és láttuk, hogy egy tucatnyi vad hippi nő csókolgatja egymást benne, aztán meg az ablakhoz nyomták meztelen mellüket és kikiálltottak, hogy: "Fogadjunk, hogy szívesen megfogdosnátok minket!!" Harryvel azonnal felizgultunk az uniformis alatt, és a sapkánkkal kellet eltakarjuk a micsodánkat! Hát bizony egy évgtized sem érhet a hatvanas évek nyomába.        _______________________________________________Sandra olasz volt, és nagyon büszke volt rá. Egy egzotikus villában kellett volna élnie, ahol sok gyereke lehetett volna, s ahol a rengeteg gyertyával díszített asztal roskadozott volna az olasz csemegéktől, s ahol valami szívdöglesztő Zorro robbant volna be szürkületkor az ajtón, kezében a finom helyi szalonnával. Kicsi, buja, kreolbőrű szépség volt, és közülünk ő esett először teherbe. Meztelen hasára szemeket és szájat festett, s fülbeválókat ragasztott a nemlétező dereka két oldalára. Néha egy nagy fekete csillagot festett magára, ami mintha a köldökéből bjt volna elő, és ami pont olyan volt, mint amit Lucy az arccsontjára festett. Ő képviselte azt a józanságot, amire az egyre növekvő csodás tyúkfarmunknak szüksége volt ahhoz, hogy valamennyire a földön járjunk. Lucy és Sandra együtt laktak a Tom Mix által épített fakunyhó alagsorában, a Laurel Canyon és a Lookout Monuntain Drive sarkán, szemben Houdini omladozó palotájával. A hátsó fertályon az őrült Karl Franzoni lakott hosszú fekete függönyök mögött, mint az operáház pornó fantomja. Csak végszükség esetén mentem oda hátra, mint például mikor a portémat festette, de arra vigyáztam, hogy mindig legyen velem két felvigyázó. Mikor először kerestem fel kriptájában, anyaszült meztelen volt, a szeméremszőrzetében található néhány csíptetős hajcsavarótól és egy pár behemót, hegyes orrú csizmától eltekintve. Éppen kuglizott és úgy nézett ki, mintha most szököptt volna meg az őrültekházából, egenesen valakinek a legvadabb lázálmába. A lányokkal rengetek időt töltöttünk az alagsorba bezárkózva, ahol listát készítettünk azokról a gyönyörűséges zenészekről, akiket nem rúgnánk ki az ágyunkból. Lucy és Sandra a falra írták saját listáikat, és egenként húták ki a neveket, ahogy szép sorban összeismerkedtek  a szerencsés fickókkal. A saját listám egy kis aranyszínű kapcsos füzetben lapult a táskámban. Még egy nevet sem húztam ki róla, és Mick Jaggeré vérvörös betűkkel szerepelt a névsor élén.  Az alagsorral szembe volt egy nagy szekrény, amelyben Christie Frka tanyázott. Sandrával együtt jött San Pedróból, de jobb szerette távol tartani magát a szexőrűlt buliktól, mondván hogy frigid. Romlatlan volt, magas és rendkívűl vékony, és ferde volt a gerince, amitől egy kissé féloldalas benyomást keltett. Biztos vagyok benne, hogy emiatt komplexusai voltak, és hogy ezért ragaszkodott a szexmentes élethez. (Amikor elmesélte, hogy egyszer mégis lefeküdt egy bizonyos popsztárral, azt mondta: "Egy ideig csak feküdtem alatta, aztán megkérdeztem, hogy végzett-e." Minden ruháját saját kezűleg készítette, boszorkányos gyorsasággal. Csinált egy bokáig érő, tarka darbokból összeállított kabátot, melynek gallérján és a mandzsettáján gyans szagú szőrme díszelgett, s amit az emberek állandóan meg akartak venni tőle az utcán. De ő nem volt hajlandó eladni. Vakító, nagy zöld szemét még jobban kiemelte vastagon felhordott világos sminkje. Egyszer ő is el akart jönni velünk kedvenc filléres boltunkba, a glass Famhouse-ba, ahol különleges cuccainkat beszereztük. A bolt a város túlsó végében, Silverlake-ben volt, és mi öten, kézenfogva stoppoltunk. Habár Christine tulajdonképpen nem fogta meg a kezedet, csak hagyta, hogy te megfogjad az övét.