Ötös fogat lett belőlünk, s minden eseményre, bulira, koncerre, szexpartira, klubba, bármilyen megmozdulásra kizárólag együtt mentünk. A helyi lányok kezdték utánozni az eredeti összeálltásainkat, melyeket ötven centes apróságokkal egészítettünk ki: csukló és boka köré tekert szalagokkal, csiricsáré selyemvirágokkal, stratégiai fontosságú pontokon elhelyezett csipkedarabokkal, ódivatú alsóneművel, melyeket a ruha fölött viseltünk, óriás kendőkkel, testhezálló kombinékkal, kézzel hímzegtt terítőkkel és időnként egy-egy selyemesernyővel. Olyan feltűnést keltettünk, hogy hetek alatt kialakult utánzótáborunk, de sehol nem voltak hozzánk képest. Frank Zappa szeretett volna a fakunyhóban lakni, és úgy látszik, hatással lehetett a sültbolond házinénire, mert Karlt meg a lányokat kitették az alagsorból, és máshol kellett lakhelyet keresniük. Egy-két nap alatt is lehetett havi hetvenötért kéglit találni a városban, nem kellett előre fizetni, nem shzámoltak fel a takarításért és nem tettek fel kérdéseket, de senkiek nem volt kedve otthagyni a kunyhót. Amolyan igazi fakunyhó volt, amit igazi gerendákból építettek, s a hatalmas területen, amelyen állt, pataktól minitóig minden volt: barlangok, búvóhelyek s a legkülönbözőbb színű és illatú virágok és kúszónövények. Volt valami titkos átjáró Houdini szemközt lévő palotájába, amit mindenáron fel akartunk fedezni. elvarázsolt egy világ volt, és nem szerettünk volna túl soráig távol maradni tőle. Lucy még New Yorkból ismerte Franket, de sose tgudtuk meg, hogy mennyire volt intim a kapcsolatuk, mert mindig csak célozgatott rá. Erről a dologról nem járatta nagy, piros száját, mert Franknek volt egy csodálatos felesége, Gail (aki később a mentorom lett), és egy újszülött kislánya, aki a Moon Unit névre hallgatott. A Mothers of Invention egy sokszínű, kortalan csodabogarakból álló társaság volt, melyet Frank gtrombitált össze abból a célból, hogy perverz meséiből emlékezetes zenedarabokat produkáljanak. Én is ott voltam a köönség soraiban azon az estén, amikor Frank Zappa egy csomó gyanútlan vattaagyúnak elővezette virtuóz rockzenéjét, amit ő narkotúrának hívott. Elképedve néztem, ahogy a Quasimodókból álló banda ennek a lökött külsejű, kecskeszakállas zseninek a vezetésével eljátssza jobbnál jobb shzámait, s közben időnként, a nyomaték kedvéért, levágott babafejeket hajigálnak a tátott szájjal bámuló tömeg közé. Az ember vagy imádta, vagy utálta, én pedig elmondhatatlanul odavoltam érte. A koncert után ott csellengett közöttünk a maga tarka-barka pompájában, én meg nem tudtam megállni, hogy a hosszú, kócos, fekete hajába ne túrjak (miután körülbelül hősz percen keresztül kajtattam utána, és próbáltam összeszedni a bátorságomat ehhez a rendkívül spontán mozdulathoz), mire ő, legnagyobb élvezetemre, végighempergett vedlem a mocskos földön. Számomra Frank Zappa testesítette meg mindazt, amiről én úgy gondoltam, hogy közel áll hozzá. Persze, többre vágytam, mint egy jelentéketelen kis hempergésre, szerettem volna BESZÉLGETNI vele. Próbáltam puha, meleg barna tekintetén átfúrni magam esedehző, csecsemőkék szemeimmel, de túl sötét volgt, és ez a földön hempergés nekem még túl korán jött. Úgy esett, hogy adódott számomra egy második alkalom is, hogy felhívjam magamra Frank figyelmét. Lucy javasolta, hogy ugorjunk be Frankhoz a kunyhóba. Majd kiugrottam a bőrömből az izgalomtól. Mikor megérkeztünk, Zappa a zongoránál ült a rönkökkel bútorozott, barlangszerű nappaliban, tűz lobogott a hatalmas kőkandallóban, a kis Moon pedig gügyögve mászkált négykézláb a földön. Csörömpölést hallottam a konyha felől, és arra gondoltam, hogy biztosan Gail konyvaszt éppen valami fantasztikus vacsorát zseniális férjének. Több volt mint idilli, olyan volt, mintha legalábbis a Családi Kör-ből láttunk volna egy minta jelenetet. Frank őszintén megörült Lucynak, felkapta és úgy megshorongatta, hogy még a háta is beleropogott. Mikor odajött hozzánk hogy megismerkedjen Lucy új barátaival, mindannyian pukedliztünk előtte, mintha valami uralkodó lett volna. A torkomra forrt a szó és bandzsítottam az izgalomtól mikor bemutatkoztunk, de ez nem zavarta, sőt, nagyon is el volt tőlünk ragadtatva.Titokban egy kicsit bántott, hogy nem emlékszik fergeteges hempergésünkre a Shrine mocskos padlóján. Gail előjött a konyhából, és nekem mjad leesett az állam. Megkérdezte, hogy nem akarnánk-e teázni, és az egész olyan rendkívüli civilizált volt. Ez a jelenet azonnal megváltoztatta eddigi véleményemet a családi életről: az ember lehet lázadó, másként gondolkodó és rock and roll őrült úgy is, hogy közben azért naponta háromszor étkezik, gyereket nevel és megiszik egy jó csésze teát a barátaival. Sosem szerettem teázni, még Gailt meg nem ismertem, ő volt a teakirálynő. De egyébként is annyira királynői jelenség volt, hogy eleinte nem is mertem szólni hozzá. Teljesen új kategóriát jelentett számomra, mint az egyik bályványom FELESÉGE. Pontosan az volt, amire én is vágytam, és csodálattal néztem fel rá. Noha szerettem volna a lehető legvadabb dolgokat művelni és mondani, és a lehető legelképesztőbb módon kinézni, még mindig nagyon sok emberre felnéztem, akikkel szemben kisebbségi érzéseim voltak. Ölni és gyilkolni tudtam volna, hogy egy-egy helyre becselezzem magam, ahol aztán gyakran úgy éreztem, hogy én vagyok ott az egyetlen, aki nem oda való és haza kéne kullognia.Ugyanakkor, meg kell adni, hogy összeszorított foggal tűrtem ezeket a rettenetes kisebbségi érzéseket, hogymindig azt vártam, mikor cikiz le valamelyik híresség és közli, hogy el vagyok tévedve: "Menj haza Resedába, de AZONNAL!" Ez azonban soha nem fordult elő, jól leplezett szorongásom pedig lassanként kezdett feloldódni. Addig csináltam "úgy mintha", míg tényleg olyan lettem. Míg Frank érdekes új infókat próbált kiszedni belőlünk, Christine nekilátott, hogy rendet rakjon a hatalmas kéglijében. Moon odamáshott hozzá, mire a cingár Christine könnyedén hóna alá kapta a kislányt és úgy folytatta a pakolást. Ez úgy megtetszett Gailnek, hogy felajánlott neki egy bentlakásos házvezetőnői állást gyerekvigyázással egybekötve. Ez nagyon nagy szó volt egy tizennyolc éves San Pedró-i zöldfülűnek, 1968-ban. Ez a szerencsés véletlen persze megpecsételte barátságunkat Zappáékkal, és ettől kezdve gyakori vendégek voltunk a fakunyhóban, ami második otthonunkká vált.  Hamar felfogtam, hogy az az első csöndes este, amit ott töltöttünk, ritkaságszámba ment, a házban mindig lakott egy vagy két "Mother", és Frank mendedzsere, Herbie éjjel-nappal ki-be járkált. Éppen saját lemezcégüket alapították, a Bizarre-t, s ezért titkárnők és különféle üzletemberek tömkelege adta egymásnak a kilincset. Számtalan őrült és bámészkodó is feltűnt a hírhedt protán, akiket néha behívtak teázni. Frank házifestője, Calvin, egy göndör hajú tömrgyönyör, a ház legkülönbözőbb pontjain üldögélve készítette furcsa rajzait a Mothers of Invention tagjairól, miközben az én imádott Sandrám addig szemezett vele, amíg kitüremkedő, kézzel festett hasika nem kerekedett a kapcsolatból, majd egy káprázatosan gyönyörű kisbaba, akit Sandra Ravennek (azaz Hollónak) hívott. Valamelyik este mindannyian egyforma harci díszben jelentünk meg Zappáéknál: műanyag babapartedlit és sárga kacsaalakú biztosítótűkkel összefogott óriás pelenkákat viseltünk, a hajunkat kétoldalt varkocsba fogtuk, és hatalmas nyalókákat szopogattunk. Frank vette a lapot, és meghívott minket, hogy táncoljunk a színpadon a Mothersszel aznap esti koncertjükön Orange Countyban, Kalifornia Kertváros Birodalmában. Ezzel mintegy megváltottam a belépőjegyemet a show businessbe, és azonnal rózsaszínben láttam a világot.Mi a Laurel Canyon Ballet Company nevet adtuk magunknak, de Frank azt javasolta, hogy a "művésznevünk" legyen Girls Together Only. Lánybagázs - szó szerint: Lányok Együtt Kizárólagosan, avagy GTO. Nagyon csíptük az ötletet, még ki is bővítettük, mondván, hogy a  O bármit jelölhetett, amit csak akartunk: Outrageousely (FelháborítóN), oVERTLY (Nyíltan), Outlandishly (Szokatlanul), Openly (Nyítottan), Organically (Organikusan). A variációs lehetőségek száma végtelen volt. Az az este speciel nem jött össze. Még mielőtt színpadra léphettünk volna, egy kocka alakí vén banya beráncigált egy parányi irodahelyiségbe és vádlón rámutatott a partedli alól kikandikáló mellbimbóm rózsaszín szélére. Fröcsögött a felháborodástól, és vénkisasszonyos hevületében összenyálazta a partedlimen masírozó kiskacsákat. Esze ágában sem volt megengedni, hogy félmeztelen lányok mutatkozzanak egy Orange County-i színpadon és az est hátralévő részén szürke őrökkel őriztetett minket, nehogy akár csak a színpad közelébe kerüljünk, s akik nyálukat csorgatva, majd felfaltak minket a szemükkel. Aznap este nem sikerült a közönséget meghódítani, de az ajtó megnyílt előttünk és csak át kellett lépni a küszöböt. A szívem tárva-nyitva állt mindenféle őrület és extázis előtt, és már nagyon szükségem volt egy igazi szerelmi viszonyra. Hamisítatlan szerelembe estem Nick St. Nicholasszal, egy bájos, szőke, német őrülttel, akinek saját nyelve és rendkívül sajátos világlátása volt. A Galaxyban ismertem meg, és néhány randi után hirtelen belémhasított a felismerés, hogy ez az a pasas, aki bármit kérhetne tőlem. BÁRMIT. Még mindig érzem a szobájában terjengő nehéz, édeskés füstölőillatot, ami az utcán is érezhető volt rajta, ahol is királyi tekintélyre tett szert krémszínű, gyöngyházgombos szaténingével, melyen a felső két gomb mindig gondosan ki volt gombolva. A huszonöt vattos vörös izzóval megvilágított nappalijából figyeltem, amint a fürdőszobában piperészkedik a tükör előtt, minthogy az ajtót résnyire nyitva hagyta, hogy zavartalanul csodálhassam, ahogy saját magában gyönyörködik. Megremegett a térdem, mikor magára spriccelt egy kis Aramist, még jóval azelőtt, hogy amárkának saját pultja lett volna az áruházak illatszerosztályán. Mikor orromat megcsapta a kölni- és az édeskés tömjénillat keveréke, egészen beleszédültem a várható gyönyörökbe Nyolc évvel volt idősebb nálam, s ez a korkülönbség szinte végtelennek tűnt, ha arra gondolta, mennyivel többet tud az élet dolgairól, mint én. Legszívesebben megcsókoltam volna az aszfaltot, amin vadonatúj, krémszínű, dögös Jaguár XKE-jét vezette. Néha elálldogáltam az üres parkolóhelyén, könnyes szemekkel nézve a névtábláját, és rettenetesen szenvedve, mert mondjuk, éppen három hete nem hívott. Számtalanszor elképzeltem milyen lehet az, amikor "komoly" a dolog, most meg, tessék, borotvaélesen hasított belém, teljes figyelmet követelve, amit meg is kapott. Reggel az ő nevével keltem, és képtelen voltam akár egy falatot is legyűrni, annyira fájt a gyomrom a vágytól. Először akkor fogtam fel, hogy mi vár rám, mikor elvitt egy vadul romantikus vacsorára a Stephanino's-hoz, ami egy divatos  halvendéglő volt a Sunset elegáns részén. Utána, Nick hazavitt a legénylakására és levetkőztetett, én pedig lelkesen nekiláttam annak, amihez a legjobban értettem. Alig vártam, hogy lássam milyen, amikor elengedi magát, hogy végigsimogathassam és belefúrhassam ahz orromat Aramisszal beillatosított testrészeibe, de azért közben ügyeltem arra, hogy a megfelelő helyeken simogassam, ami általában azonnali gyönyörhöz vezetett. Már máskor is volt dolgom követelőző férfiakkal, de idáig még mindig felülkerekedett az érintetlenséghez való ragaszkodásom, amiért azonban ügyesen tudtam őket  kárpótolni. Nick viszont kitartóan ragaszkodott a behatoláshoz. Szerette volan ennek a nedves barlangnak a tlsó felét is felfedezni, és még soha nem kérleltek ily édes, puha becézésekke. Egy hiábavaló roham után elaludt, gyönyörű, aranyló háta édesen nehezedett a bal karomra. Nem akartam megzavarni békés, elegáns szendergését csupán azért, mert egyúttal a karom is elaludt, s a kezem is egy merő zsibbadás volt. Ott fekültem mozdulatlanul, miközben megpróbáltam magam félkarú GTO-ként elképzelni, míg végül felsóhajtott, és átfordult a gyönyörő, aranyló oldalára, mikor is én eliszkoltam a hajnali derengésben, mit egy űzött mókus. Átsoppoltam a canyonon, és közben átkoztam magam, amiért ilyen beszari alak vagyok. A felkelő nap sugarai bearanyozták a szorongásomat, valamint szemfestékemet, ami a visszafogott szenvedély hevében szétmáhzolódott, nagy,kék ereket rajzolva az arcomra. Megkínzott kamasz szűzlány voltam.                                                                      ------------------------------------------------------------------  1968.március 13.......Szinte hihetetle, hogy találkoztunk. Olyan közel  volt. Hozzáértem, és éreztem a közelségét és láttam fantasztikus szemének szédítően zöld színét. Jaj,remélem, ez még nem minden. Meg kell kapjam. Muszáj, muszáj. El kell ismernem, hogy rettenetesen idegesítően és követelőzően viselkedtem vele.Mindig ez van. Ilyenkor mindig felháborítóan követelőző és túlságosan figyelmes vagyok, affektálok és mident túlzásba viszek. Mindent megadtam neki, kivéve azt az egy dolgot, amit szeretett volna.....a szüzességemet. és vajon miért nem? Talán a mára gondoltam, és a sok elkövetkező holnapra. Annyira szerettem, amikor aludt. Mindenhol megérinthettem, hallgathattam a szívdobogását, megcsókolhattam a haját.Kitakartam, hogy megcsodálam testének hajlását és a mellkasán összekulcsolt kezét. Én drága Nickym! Hogy lehet, hgoy nem figyel fel rá mindenki?  Hogy lehet, hogy nem gyökerezik mindenkinek földbe a lába, mikor ő elmegy mellette?                                                        _______________________________________________A "Strip-fogadalmat" elég nehéz volt betartani, de azért sikerült elfoglalnom magam esténként, miközben Nick St.Nicholas után sóvárogtam. Sokat találkoztam Captain Beefhearttel és Victorral, aki időközben a Don's Magic Band tagja lett és "Maskara kígyó"-nak  hívta magát. Beverly bele volt esve Drumbóba, Don dobosába (naná), úgyhogy kibmlizgtam vele Canoga Parkba, ahol Don és bandája egy lerobbant farmon lakott. elég sok füvet szívtunk, és Don feltett egy lemezt, aminek az volt a címe, hogy "Come Out So They Can See It" (Gyere elő, hogy ők is lássák).