A nappaliban heverésztünk, és hallgattuk, ahogy egy baromi mély hangú pasas állandóan ezt a mondatot ismételgeti, míg az embernek egy csomó minden eszébe jutott róla: gyere elő és mutasd meg magad, gyere elő és vágd fel az ereidet, gyere elő és mutasd meg nekem a lelkedet, gyere elő és élvezz bele egy vödörbe, gyere elő, aztán menj vissza. Mikor lezárt a lemez, a tű elkezdett sercegni, úgyhogy egy darabig ezt hallgattuk. ennek nem tudtam különösebb jelentést tulajdonítani, bár megpróbáltam. Kimentünk a szabadba és körbeálltunk, mintha meditálnánk. Először az egyik irányba forgattam a szememet, aztán a másikba, és megpróbáltam félúton megállítani őket. Csaknem lehetetlen volt. Minden Byrds-koncertre elmentem, ha a városban játszottak, és egyre jobban odavoltam Chrisért, de ő mindig olyan kedves távolságtartással kezelt, és kölönben is már a második feleségét fogyasztotta, nekem meg még viszonyom sem volt senkivel. Nyílván csecsemőnek tartott, akit büfiztetni kell. Eljártam táncolni a GTO-val, és az önbizalmam fokozatosan megizmosodott, mert kisebbfajta botrányokat keltettünk, akárhova mentünk. Egyre kevesebbet találkoztunk Vitoval, akinek rosszul esett, hogy a fiókái kirepültek a fészekből, és nélküle is jól megvannak. Gondolatai tulajdonképpen jobban hiányoztak, mint a személye, s hogy állandóan menekülni kellett jókora, újratöltős Résenlégy fegyverétől. Sparkyval még mindig az édesség-"osztályon" dolgoztunk a Whitefrontnál, irkáltunk a naplónkba, és a marcipán nyuszik mögüöl lestük a nassolni vágyó, elhízott vevőket.                                    _________________________________________________Április 2.  ......Egy zsizsikfészeket találtam a mogyorós karamella közt, és egy hangyabolyt valamelyik eldugott sarokban....Szép kis vircsaft!                                          ______________________________________________________A Whitefront hatalmas, lehangoló építmény volt, ahol tonnaszámra árulták a legkülönbözőbb leárazott cikkeket az amerikai középosztály legeslegközepének. Céltalanul kóvályogtak össze-vissza, miközben tapogatták a polyester cuccokat és taknyos gyerekeket vonszoltak, szinte kitépve apró karjaikat.Minden negyedórában Jules Shear fertelmes hangja szennyezte a levegőt: "Figyálám kádvás vávők, fantasztikus leárazás várja önöke a harmadik soron, az alsónemű osztályon!!" Sparkyval popsztár képeket szegeztünk ki az osztály falára, és mikor éppen nem adtunk el gyümölcsízű cukorkát meg száraz kókuszoskockát, odaadóan bámultuk Jimi Hendrixet és Jim Morrisont. Ennek a fölösleges intézménynek a tulajdonosai időnként meghívtak valamilyen hírességet, hogy feldobja az üzletet, és egy vasárnap reggel, a világ legmagasabb embere görnyed kétrét, hogy be tudjon lépni a Whitefront linóleummal borított szent területére. Nem tudtuk levenni a szemünket róla. Egy csapatnyi kisgyerek jött a nyomában, és mindegyiknek adott egy óriási müanyag gyűrűt, melyeket böhöm nagy ujjairól húzott le, hogy karperecként vseljék. Végigcsoszogott az áruházon cirkuszigazgatószerű menedzserével, aki ráállította a rutinfeladatokra, mihelyt elérték a számára kijelölt helyet. Egy normális méretű ember keze mellé helyezte a kezét, olyan emberekkel fényképészkedett, akik nem hagyták, hogy megérintse őket (hátha valamilyen csodaszerrel van bekenve a bőre), és közben olyan kifejezés ült hosszúkás, komoly arcán, mintha sírni volna kedve. Ez a tragikus, magas ember megtestesítette számunkra az egész világot, szerettünk volna egy kis gyengédséget nyújtani neki, úgyhogy összeválogattubnk egy zacskónyit a legjobb bonbonokból, és pukedlik kíséretében átnyújtottuk neki. Kezet ráztunk, kedveskedtünk neki és egy kicsit nevetgéltünk vele. Kifelé menet megállt nálunk, és az édességpult fölé tornyosulva, óriási árnyékokat vetett az üvegre. Felénk nyújtott két műanyag gyűrű-karkötőt, és erőteljes, öblös hangján azt mondta: "Ti voltatok az egyetlenek, akik úgy kezeltek, mint egy emberi lényt."  Számtalan csészényi English Breakfast teát ittam Gail Zappával, és csodálattal adóztam minden témára kiterjedő tájékozottságának. Figyelmesen végighallgatta Nickyről, Chrisről és Noelről szóló történeteimet, majd kifejtette, hogy örülhetnének, hogy egyáltalán velem lehetnek. Mr. Redding küldött egy ötcentes portós levelezőlapot: "Juliusban L.A.-ban leszünk. Ne felejtsd el, hogy arra kértél, adjak neked valamit." Nála ez volt a remantika és a diszkréció, de eszem ágában sem volt, hogy őt engedjem be először féltve őrzött szentélyembe. Megfogadtam, hogy ha Nick St. Nicholas még egyszer az életben felhív, akkor alázattal, ám elegánsan és méltóságteljesen felkínálom magam neki legvadítóbb fekete csipkebugyimban pompázva.               ________________________________________________________Április 7......Borzasztó kínban vagyok. Fogalmam sem volt, milyen valakit ennyire szeretni, miközben ő nem törődik velem és észre sem vesz. olyan nyomorultul érzem magam, hogy még nem is fogtam fel teljesen, mekkora csapás ért. Valamilyen ürességben létezem, valahol a kí és az extázis között. Meg vagyok rendülve ettől a nagy veszteségtől! Most ő a homokban pihen mellettem, míg én ezt írom, elnyomta az álom, békésen alszik és nem is érzékeli a jelenlétemet. De ha felébredne és rámnézne, akkor sem törődne velem. Istenem, még sírni sem tudok. Gondolom, az ilyen fájdalom már túl van a könnyeken. Bizony, a "mentsváram", a "kifogásom", az, amihez annyira ragaszkodtam, nincs többé, Nickynek adtam, de ő rá se hederít.                     _______________________________________________________________Talán mondanom sem kell, hogy az előző éjszakát nem kifejezetten ártatlanul töltöttem. Sparky szülei elutaztak egy rövid időre, én meg áthívtam hozzájuk Nickyt, mert égtem a vágytól, hogy bebizonyítsam neki, mennyi szenvedély halmozódott fel bennem időközben iránta. Mindig annyira fel tudott húzni, hogy a végén teljesen kimerültem. Állandóan levegő után kapkodtam, annyira igyekeztem megtestesíteni azt a lényt, amilyennek szerintem ő a belevaló csajokat elképzelte. Többnyire a Holdon élt, ezért az én feladatom volt életben tartani a csevegést és válaszokat kiprovokálni, amiket csak fokozatosan tudtam kibányászni belőle, mint a papám, mikor aranyat keresett. Mikor végre felfogta, hogy kész vagyok megtenni a döntő lépést, bevezetett a hálószobába, és különösebb hűhó nélkül, behatolt a szentélybe.   Egész éjjel ott feküldtem mellette, mint előttem már billiónyi lány, és arra gondoltam, hogy: "Ennyiből állna az egész?" Másnap elvitt a strandra egy csomó barátjával, mintha mi sem történt volna. A szívem a hullámok ritmusára dobogott. Utána hat hétig nem hívott fel. Miután elvesztettem "féltve őrzött" szüzességemet (hogy Noel Redding szavaival éljek) elkezdett forogni velem a világ, és írtam egy levelet Sparkynak a bennem kavargó érzésekről, valamint egy újabb megszegható fogadalmat ajánlottam:                    Drága Baba! Ez a rengeteg heroin, betegség, szemét, mocsok, tetű, kankó, narkós tű, baszás, nemtörődöm fiúk, methedrin, meg a kizárólag a farkuknak meg a narkónak élő emberek! Istenem, hol vannak ezek? Hát velünk, de én lelépek!! Isten biztosan remegve és idegesen vár, figyel minket, hogy nem keveredünk-e valamilyen visszavonhatatlan dolgoba. Olyan áldott szerencsénk volt, hogy eddig nem estünk bele a csapdákba. Jaj, én máris megkönnyebbülgtem. Valószínüleg gyakran fogom ezt majd csinálni: hátralépek, tanulmányozom, majd kiértékelem saját magamat.....kérlelhetetlenül kielemzem a hibákat. Vajon mi rázott fel most legutóbb? Nicky? Nem, azt hiszem az, hogy tegnap este Lucyval abban a házban jártam. Hogy láttam, micsoda söpredék veszi körül a barátnőmet! ezek a heroinra kiéhezett emberek.....tetvek mászkálnak rajtam. Olyan nyers és elviselhetetlen tudok lenni, most már én is felfogtam, és le tudom küzdeni. A hold a Szűz jegyében lesz még egy pár napig. Kivételesen jó alkalom az értékelésre. Kedvenc napjaim, azaz a hónap 5. és 9. napja között vagyunk, ma van hetedike. Pont a közepén. Az én legnagyobb bűnöm a becstelenség. Ezért vesztette el Nickyt. Mostanában, ha rágondolok, olyan fájdalmat érzek, mintha fulladoznék, vagy mintha futóhomokra süllyednék (vagy valami ehhez hasonló borzalom). Miért volt olyan fontos az utóbbi időben, hogy közzsemlére tegyük a testünket mindenféle jött-ment bámészkodó előtt? Szeretnék analízisre járni. Van egy baromi jó ötletem! Miért nem járunk együtt csoportterápiára? Nem megvetendő gondolat. Tegnap este a mamám bevallotta, hogy aggódik a hülyeségeim miatt. Milyen szomorú, hogy egy édes, szerető anyának aggódni kellen miattam. Szeretlek. Pammie.                                                                        Egyszerűen nem tudtam zöld ágra verődni. Minden korábbi elképzelésem ellenkezett azzal, amiről Bob Dylan énekelt: "You know something's happening but  you don't know what it is do you Mr. Jones?) (Tudja, hogy valami történik, csak azt nem tudja mi, ugye Mr. Jones?), szabadszerelem, a virágok hatalma, a hosszúhajú különcök, akikk mintha a trapéz farmerjük farzsebében hordanák a világegyetem titkait. Korábbi énem hozzáment volna Bobbyhoz még mielőtt megnövesztette a haját, és malmozva várta volna, hogy hazajöjjön, a tévé előtt elköltendő vacsorára az egész napi zsibbasztó, szürke robot után. Disney-figurás függönyökkel díszíteném a baba szobáját, és nem gondolnék holmi szőke, német basszgitárosokra, akik valami pogány nyelven hablatyolnak, vagy arra, hogy vajon megstuccoljam-e a szeméremszőrzetemet, hogy nem látsszon ki a világ legrövidebb szoknyája alól.           ___________________________________________________________________Májul 16...........Teljesen összekuszálódott az életem. Hol vagyok?  Valahol félúton fiú és lány, normalitás és őrület között. Majdnem minden élő embert képes vagyok megijeszteni, megbántani, megdöbbenteni és elképeszteni, de Spark azt állítja, nem azért élünk, hogy másoknál bevágódjunk, és tudom,  hogy igaza van. Olyan goromba vagyok a "másik fajtával" pedig nekik ugyanúgy megvan a joguk a perverzióikhoz, mint nekünk. Szeretnék találkozni Bob Dylannel, vagy John Lenonnal, vagy valamelyik másik prófétával, akit igazán csodálok, és elbeszélgetni vele.                                      _________________________________________________________________________Az egyik felem örül annak, hogy bábáskodhatok egy új korszak megszületésénél, a másik felem viszont azt szerette volna, ha bepólyázva szophattam volna az ujjamat valami biztonságos, megbízható helyen, könnyeket hullatva a sztárfotóimra.