Azt gondoltam, hogy talán némi nyugalmat és derűt lelhetek a gyönyörűséges Reneszánsz Búcsúban, melyet Calabasasban rendeztek meg. Csak Erzsébet-kori ruhában, vagy lóháton lehetett bejutni. Varázslatos hely volt az erdő közepén, ahol azt játszhattad, hogy a kirlynő egyik udvarhölgye vagy és ahol szottyas, vajban úszó articsókát lehetett majszolni a fák alatt, vagy a bejárat mellett álldogálni átlátszó Erzsébet-kori csipkeruhában várva, hogy feltűnjön valamelyik elmaradhatatlan, előkelő popsztár, talpig bársonyba öltözve. Előző évben, hanyagul a tarokkaos bódénak dőltem, abban a reményben, hogy megleshetem a Byrdst (meg is érkeztek, és mindegyikük külön-külön elbűvölt). David Crosby, az elmaradhatatlan zöld, szarvasbőr pelerinjében, megajándékozott egy huncut kis vigyorral, mielőtt ellejtettvolna a tömeg előtt, mint egy pop páva. Chris Hillman biccentett egyet, amitől azonnal elolvadtam és csupán egy articsókavajas tócsa maradt belőlem, amit apránként magába szívott a föld. Most a csilingelő csengőkkel felszerelt bábos bódénak támaszkodva Nick St. Nicholasra vártam. "Fenségesen be is robogott, és úgy viselkedett, mintha valamely magaslatról nézne le a pórnépre mély együttértéssel. Mikor tengerzöld szeme megállapodott rajtam, futólag elmosolyodott, a karjaiba zárt, és már ott sem volt."  Magamra maradva a tűző napon olhatatlan szerelemmel olyasvalaki iránt, aki nem szeret viszont, elmentem az első emberrel, aki csak hívott. Igaz, ez esetben történetesen két emberről, név szerint Tommy Boyce és Bobby Hartról volt szó (akik a Monkees szövegeit írták, és már volt pár saját slágerük is). Bobbynál volt egy filmfelvevő és arra kért, hogy üljek fel teljesen meztelenül egy nagy fehér lóra, hogy lefilmezhesse, amint lobogó hajjal és föl-alá rugódzó tini melleimmel végigvágtatok a virágzó réteken (gondolom, mindezt lassítva). A búcsúból szerzett csecsebecsékkel és egy csomó fűvel sikerült megpuhítaniuk annyira, hogy belemenjek a kalandba. Ekkor bemutattak a lovaglóparneremnek, egy tizenegy éves kisfiúnak. A GTO-val is mindig volt egy tizenegy éves kis szépség, Bart Baker, és noha én soha nem kerültem vele közelebbi kapcsolatba, némelyik lány bevallotta, hogy alkalmanként jelentős pettingelésre vetemedtek a gyönyörű, szőke serdülő fiúval. Bartot mindig elvittük magunkkal a bevásárlókörútjainkra, szépen felöltöztettük és imádtuk, ha körülöttünk volt, úgyhogy most sem bántam, hogy ez a csodaszép kisfiú Sean, a derekamba kapaszkodva végigügetett velem a margarétákkal borított mezőn. A levegő langyos volt és édes illatú, én meg már amúgy is a fellegekben jártam, úgyhogy mikor bobby azt az utasítást adta, hogy szálljunk le a lóról és hancúrozzunk a kamerának, boldogan eleget tettem a kérésének. Mindig is jó viszonyom volt a kamerával, és mint említettem, lebegtem a boldogságtól, és örültem az életnek. Seannal körtáncot jártunk, aztán lerogytunk a virágok közé. Törékeny szépség volt, s látszott, hogy néhány éven belül Rómeó válik belőle, rózsás  arca volt és csillogott a szeme. Bobby, beleélve magát a rendező szerepébe, azt mondta Seannak, hogy csókoljon meg, mire ő egy gyors puszit nyomott a számra, ahztán pirulva elhúzódott. Bobby ezután utasított, hogy tanítsam meg Seant csókolózni. A karjaimba zártam, szétnyitottam édes kis ajkait a nyelvemmel, és a világ megszűnt körülöttünk létezni. A csók után Sean dadogva felállt, én pedig visszabújtam csipkés kis ruhámba, és ezzel vége is volt a játéknak. Ahogy sétáltunk vissza  a búcsú felé, Sean csodálattal nézett rám, és amikor elkérte a telefonszámomat, eszembe sem jutott, hogy attól kezdve, hat héten keresztül minden este felhív majd. Bobby félrevont és felvilágosított, hogy Sean mamája egy híres szőke szinésznő, aki ha rájön arra, hogy van köztünk valami etye-petye, kitér a hitéből. egyik este, mikor Seannel telefonon éppen a történelem házifeladatot beszéltük meg, a mamája átvette a kagylót és közölte, hogy soha többé nem fogok Sean felől hallani. És így is lőn. Nick St. Nicholas eljegyezte magát egy Randy Jo nevű kis szőke csodával, az én szívemben pedig megszűnt sütni a nap. Noha már az esküvő napját is kitűzték, néhány hetees időközökben mégis felbukkant az életemben. Mindig megadóan másztam be az ágyba, és idővel végzetesen rabul ejtett. Állandóan a szexen járt az eszem, és eszem ágában sem volt más szeretőt keresni, mert az az új szív, ami a lábam közé nőtt, kizárólag ezért az ellenállhatatlan idiótáért dobogott.                                                         _________________________________________________Junius 1.........Nickyvel basztam tegnap este. Halálosan izgató dolog a "baszni" szót leírni Nickyvel és magammal kapcsolatban. Milliószor használtam már ezt a szót, anélkül, hogy felfogtam volna az értelmét. Bárcsak ne használnák az embgerek káromkodásként. Jaaj, végigmásztam rajta, fölötte és alatta, magamhoz szorítottam és sóhajtoztam. Telejesen elgyengülök még a gondolatától is. Olyan hatalmas megkönnyebbülés, ha az ember meg tud szabadulni minden gátlásától, és át tudja adni magát az érzékeinek. Mikor elaludt, mjadnem elbőgtem magam és kezemmel a levegőt markolásztam. Kifelé menet megcsókoltam a gitárját. Olyan szerelmes vagyok, hogy azt sem tudom mit csinálok.                                                                         ________________________________________________________"Inditsd be a motorodat...."                                                        Egy szomorú estén láttam Nickyt és Randy Jót egy sarkon ölelkezni, és akkor elhatároztam, hogy soha többé nem találkozom vele. Még a sötétben is ki tudtam venni, hogy Nicky úgy néz rá, ahogy sikamlós álmaimban minden éjjel engem nézett.