SWEETHEART OF THE RODEO                                         Az életem hirtelen negybetűs szenzációvá változott, mikor kioldalogtam a színapdra, ahelyett, hogy én is a nyüzsgő, hullámzó tömegben tüekedtem volna valami jó helyet keresve, a pódiumon virítottam. Noha egész életemben erre a percre vártam, még mindig váratlanul érte énem félénkebb részét. Tök sötét volt, csak a kijáratok fölött lévő halvány jelzőfények mutatták az utat, a színpad nyikorgott a lábujjhegen helyükre osonó GTO-tagok alatt. Már agyonpróbáltuk az egész műsort, de szemmel láthatóan remegtem a tollaim és flittereim alatt, mikor a  reflektorfénytől összehúzódott a pupillám. A Mothers of Invention néhány tagja volt a kíséretünk, és a "The Captain's Fat Theresa Shones" (A kapitány óriási Theresa cipői) elbővölő dallama hirtelen magamhoz térített, úgy látszik, nem hiába volt az a rengeteg próba. Egy hatalmas pár női cipőről énekeltünk, melyet Captain Beefheart hordott, és a csápolók nagyon kajáltak minket! Hat hónappal korábban, Mr. Zappával való beszélgetéseink kezdtek elképesztően elemelt jelleget ölteni. Mindig képes volt elhitetni velünk, hogy nagyon értékes a mondanivalónk, és megdícsért, amiért olyan kitartóan írom a naplómat, eseménynaptáramat. Attól fogva mindenhova magammal cipeltem  és lejegyeztem mindent, ami eszembe jutott:                                                              ___________________________________________________Julius 3o.....Mr.Zappával ma madarat lehetett volna fogatni: először fordult elő, hogy egészen, egészen szorosan magához ölelt és körbeforgatott a levegőben. Úgy imádom Mr.Zappát, hogy az már szinte túlzás. Ő vezetett rá arra, hogy a gátlások miatt nem mer az ember ÉLNI, szeretni, hogy nyitottank kell lenni és keblünke ölelni a világot. Istenem, imádkozom a GTO-kért, talán mi is fel tudjuk nyitni egy pár embernek a szemét.                                                                          ____________________________________________________________Augusztus 1o.......Szuperül sikerült az  "előrukkolásunk" Frank müsorában, két számot játszottun, aztán táncoltunk egy darabig, és a végén a közönség FELÁLLVA TAPSOLT!! Rodney azt mondta: "Ordít rólatok a siker." És tényleg! Mindeki azt mondta, hogy Mick Jagger is ott volt. el tudod ezt képzelni?? Hogy Mick engem néz?? Én nem láttam, bárcsakbárcsakbárcsak láttam volna, istenien éreztem magam Victorral. Először életemben éreztem úgy, hogy végre egy szinten vagyunk.                                                                         ______________________________________________________________________Egy este Mr. Bernardo lelépett Miss Lucytól, és mindjárt másnap hallottunk, hogy San Franciscóban látták Mercy Fontenot-val. Lucy össze volt törve, mert korábban Bernardo és Mercy együtt szerepeltek a Rolling Stones címlapfotóján, és valamiféle megmagyarázhatatlan kapocs lett kettejük között. Volt pofája lelépni a koncertteremből, míg mi egy új helyi együttes, a Three Dog Night zenéjére riszáltuk félig pucér seggünket. Még a tánc végén szokásos pukedlijeinket sem várta meg. Mindig szívből együttéreztünk egymással, ha baj volt, akkor is, mikor két nappal később a bokrok drámaian szétnyiltak és hirtelen feltűnt Bernardo, karján Mercy Fontenot-val. Mindenkinek elakadt a szava, és hitetlenkedve bámultuk ezt a szakadt rongyokba burkolózott gömbölyded jelenséget, ezt az egzotikus kukázó lányt, akinek az arcára már lepergett fekete, mosómedvére emlékeztető sminkje, mintha két széndarabot tunkolt volna a szeme köré. A szája vérvörösre festett, szivárgó vágás volt, és mindkét fülcimpája középen hasadt volt a túl sok, veszélyesen nehéz, lecsüngő fülönfüggőktől. Viharvert táskája már erősen foszladozott a varrásoknál s csiricsáré ruhadarabok hullottak ki belőle minden lépésnél, melyet a csak fekete lakkbőr topánjában megtett. Úgy tűnt, mintha ide akarna költözni. Elég ijesztő volt. Az a csekély tapasztalat, amire szívügyekben szert tettem, nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy megértsem Bernardo viszonyát ezzel a két elképesztő lánnyal, mert Mercy valóban ide tette át a székhelyét, de Lucy ettől még nem volt hajlandó lemondani a férfiről. A két lány elviselte egymást, és minthogy egyikük sem sz-e-x-elt Bernardóval, a dolog kevésbé volt komplikált, mint hinnénk. Mercy ijesztően hatott rám. Olyan távol állt a normalitástól, hogy inkább mindenre rábólintottam, mintsem hogy megmondjam neki, hogy tegye be az agyát egy ipari méretű mosógépbe, jól centrifugázza ki, s akassza fel száradni. Mikor megismertem, már ezerszer utazott LSD-vel, és az agya rajta volt a veszélyeztetett fajták listáján. Elege volt a San Franciscó-i hippi világból, és valami újra vágyott. Az időzítése tökéletes volt. Egy verőfényes délután, éppen teázgattunk Gaillel a Miss Christine által ragyogóra pucolt konyhában, és szerelmi kalandjainkról beszélgettünk, mikor Frank bejött és azt mondta, hogy szeretne velünk komolyan beszélni. Sokat gondolkodott, és arra a következtetésre jutott, hogy a GTO-ban igazi lehetőségek rajlenek, fantasztikus, eredeti ötletek, és talán még fel nem fedett tehetségek is, és miért is nem dobjuk a piacra ?!?! Írjunk egy tucatnyi számot míg ő és a Mothers turnéznak, és mikor visszajön, ESETLEG lemezfelvétel készülhetne belőlük. Frank új cégénél, a Bizarre Recordsnál!!!. Mi lehetnénk TALÁN az első női rockzenekar, saját számainkkal, saját nagylemezzel, saját rajongókkal. Első hallásra ez egy kicsit sok volt, úgyhogy egy pár percig szótlanul ültünk és bámultuk egymást, míg Lucy hirtelen felugrott és a keblére szorította Frankot, mire mindannyian elkeztünk visítozni, sikítozni és fel-alá ugrabugrálni Gaillel, szinte az őrület határán. Akkor fogtam fel, milyen kivételes pillaat ez, mikor Miss Christine átölelt vékony, fehér karjaival. A felfordulás közepette,  Frank megjegyezte, hogy Mercyt felgtétlenül be kell venni a csapatba, mert az az elengedhetetlen bizarr vonás, ami belőlünk hiányzott, benne megvan. Most már lerázhatatlan lett, mint egy kullancs, nem tudtunk megszabadulni tőle.         ___________________________________________________________________________Augusztus 21......Istenem. A felismerhetetlenségig libabőrös lettem attól, hogy elolvastam Frank cikkét a Life képeslapban. Üvölteni és sírni tudnék attól, hogy én is részese lehetek ennek a világnak. Hogy BENNE vagyok a buliban. Istenem, add, hogy a GTO befusson. Szinte törvényszerűnek tűnik, minthogy annyira pontosan egyezik a hozzáállásunk a dolgokhoz, meg az ízlésünk. A tegnap este hatalmas reményeket ébresztett bennünk, MZ és GZ (Frank és Gail) szerint sikerülni fog. MZ elkült egy pár fotót rólunk a Life-nak, és a mostani számban megjelent tízoldalas cikkében is megemlített miket!       ___________________________________________________________________________________Mr. Z. elutazott,hogy szórakoztassa a jónépet, mi hatan lányok meg dolgozószobává alakítottuk a kunyhó alagsorát, és nekiláttunk dalszövegeket írni. Épp az ötleteinket jegyeztük le, mikor Miss Lucy végiglejtett a tekepályán egy bolondos hajú szőke lánnyal. Cyndarellának hívgták, és volt egy baromi jó dalszöveg ötlete egy vén banyáról, aki egy Eureka Springs nevű helyen lakott, és aki annyira szerette a helyi kovácsot, hogy beállt szemétgyűjtőnek csak azért, hogy a halála napjáig mindennap felszedegethesse nála a hulladékot. Nyitottnak éreztük magunkat és tetszett is az ötlet, úgyhogy tárt karokkal fogadtuk Cynderellát, de úgy döntöttünk, hogy most már nem fogadunk be több jelentkezőt. Már minden posztra volt emberünk.  Cynderella újabb bizarr vonással gazdagította az együttest. Hírhedt füllentő volt, és sosem tudtuk, hogy hosszúra nyúlt történetei igazak-e, vagy pedig menet közben találja ki őket. Annyiféle gyerekkora volt, hogy ha netán akadozott a beszélgetés, csak meg kellett kérddezni a családi hátteréről, és rögtön hallahttunk valami fantasztikus történetet az orosz királyi családról, vagy egy Wattsban élő néger apukáról, aki minden reggel elfenekelte, miután kiporciózta a tejbegrízadagját. Mulatságos, mély, dallamos hangja volt, és szerettem hallgatni ahogyan beszél: emellett sosem tagadta, hogy hazudós, és szórakozgtató volt megpróbálni kitalálni, melyik agyszüleményében lehet valami igazság. A maga tizehét évével ő volt a legfiatalabb GTO, de akár harminc is lehetett volna. Együttmüködésünk első gyümölcse a középiskolai tornaórákon szerzett tapasztalatainkról szólt, s ennek az úttörő mestermunkának a "Who's Jim Sox?" címet adtuk.