Egyikünk sem rt még addig dalszöveget, és a dalszövegíró összeröffenéseink inkább véget nem érő bulikra hasonlítottak. Pompás ürügy volt arra, hogy kibeszéljük magunkat, előadjuk bimbózó ötlegteinkket, és megosszuk egymással fantasztikus élményeinket. Olyan volt, mint egy nyolchetes csoportterápia. Még Rodney Bingenheimer is megihletett minket, és írtunk egy dalt a zeneiparban való történelmi jelentőségéről. Lenyűgöző  volt a kitartása, no meg a hatalmas fényképgyűjteménye, amin ő volt látható a legkülönfélébb rocksztárokkal levéve. Lakásának minden szabad felületét beborították a csajok. Nagyszerű volt Rodney fürdőszabájában pisilni, mert közben tanulmányozni lehetett egyre gazdagodó klozetkollekcióját.  Sparkyval sokszor találkoztunk fekete hapsikkal a Stripen, akiket csokiknak hívtunk. Nem lenézően használtuk ezt a kifejezést, hiszen nagyon is csodáltuk őket kitartó rámenősségükért és költői szóhasználatukért. Sparky időnként megával cipelte hatalmas magnóját és megörökített néhány gyöngyszemet az örökkévalóságnak. Bart Baker, az a gyönyörű tizenegy éves kisfiú eljött meglátogatni minket az alagsorban, és ő is remek ötletet adott egy dalhoz:                                                                           SZERELEM EGY TIZENEGY ÉVES SZINTJÉN                       Mit szól a mamája mikor az ajtóban csókolózunk?           (Tízre otthon kell lennie)                                                Háromig várok, míg kijön az iskolából                           Az összes tízévessel flörtöl                                             Én meg halálosan féltékeny vagyok                               (Kiköpött Brian Jones!)                                                   Brian Jones! észrevetted már hogy ez a tizenegyéves kölyök úgy néz ki mint Brian Jones?                                Egy puszi az arcomra is elég lenne                                 De mikor mást is csinál...jaj,jaj!                                    Rabul ejtette a szívemet...Bart                                       Veled jó lenne élni                                                          Gondolod a szüleid hagynák, hogy l6 évesen otthagyd az iskolát?                                                                          Az már csak öt év. Addig várok.                                     Akkor is hinni kell neki mikor hazudik                             Mikor azt mondja,hogy labdázni megy                            Akkor hódítja a nőket                                                     Rabul ejtette a szívemet...Bart                                       Jaj, úgy összegyűri a ruhámat és összekócolja a hajamat!                                                                        (Nyomás befele ....Bart!)                                               Surranj ki az ablakon, este várlak                                   A suliba időben beérsz                                                    Mior együtt vagyunk én vagyok tizenegy vagy te tizenkilenc?                                                                    Rabul ejtette a szívemet...Bart                                       Igazi szívtipró vagy, Bart Baker.                                     Mercy írt egy szerelmi háromszögről szóló opust, melynek szereplői Brian Jones (álmodik a nyomor!), Bernardo és ő maga voltak, s aztán egy másik gyöngyszemet is, melyben kifejtette életfilozófiáját. Hogy megmutassam hogyan töltöttem csodálatos napjaimat és elbűvölő éjszakáimat, íme egy kis ízelítő az eseménynaptáramból 1968 nyaráról:                         ___________________________________________________Augusztus 4. .....Kezdjem azzal, hogy "annyi minden történt?" Pedig így van! Először is, drága naplóm, meg fogsz jelenni nyomtatásban, hogy milliók olvashassanak! Az az ideiglenes címe, hogy "Rock-cica dosszié." Volt egy nagyon jól sikerült megbeszélésünk, és úgy néz ki, hogy MZ leszerződtet minket! Tegnap este az Iron Butterfly koncertjén voltam és nagyon bizsergető volgt újra látni Darylt. Azonnal rámjött a csábíthatnék! Figyeltem a testét és tényleg őgy kellett visszatartanom magam, hogy ne rohanjak fel a színpadra, hogy elkapjam azt a gyönyörű péniszét....Ha-ha, úgy látszik, felnőttem. Korábban éppen ezt csináltam! Ha-ha!                           Augusztus 11. ...SZIA SZIA SZIA! Üzleti megbeszélésünk volt tegnap este, és úgy néz ki, hogy a Lindy Operaházban akkor próbálhatunk, amikor csak akarunk! Mr. Tim most telefonált, ő lesz az ügyintézőnk. Borzasztóan kedves tőle! A Rowan és Martintól is meghallgat valaki minket holnap. Hihetetlen! HI-HE-TET-LEN!!!                                                                     Augusztus 15. ....Vajon hol leszek egy év múlva? Annyi tenni- és látnivaló van. Az idő elszáll mielőtt alaposabban szemügyre vehetném. Holnap fotózzák a GTO-t, de baró! Milyen kár, hogy az érzeéseim vagy bennem rekednek, vagy pedig elillannak a levegőbe. Ja igen, tegnap este megismerkedtem Gram Parsonsszal, és megmondtam neki, hogy odavagyok érte, és megkérdeztem, hogy miért hagyta ott a Byrdst, mire azt mondta, hogy "azért, nogy a saját bulimat csináljam". Alig várom, hogy lássam, mi az.                   Augusztus 22....Ki kell költözzünk az imádott házunkból, mert papa még mindig nem gazdagodott meg az aranybányában.Úgy sajnálom szegényt, annyira imádja ezt a házat. Hát igen, mintha a gyerekkoromat is eladnák a házzal együtt.                                                Augusztus 31.....Tegnap este a városban járt a Pink Floyd, és a GTO megajándékozta őket a figyelmével,l ahelyett, hogy a számain dolgozott volna. Megnéztük a Whiskey-ben készült filmet a fellépésünkről, s arra a következtetésre jutottam, hogy be fog ez nekünk jönni! Bár néha kurava nehézkesem megy. Lucyt állandóan baszogatni kell, hogy dolgozzon. Biztos John Lenonnak is le kellett szúrnia Ringo Starrt egy párszor. /PIMSZ kis összehasonlítás, mi?!!) Ennek az őrületnek a kellős közepén, egyszer csak elkezdtem émelyegni és fájt mindenem, és öreg háziorvosunk azt mondta, májgyulladásom van! Teljesen lemerült a szervezetem, és a nagy felhajtásban még csak észre sem vettem! Minthogy a szüleim le voltak robbanva anyagilag, a Megyei Kórházban hánytam tele a folyosót. A huszadik születésnapomat egy huzatos folyosón töltöttem, ölemben a Zappáéktól kapott virágokkal. "Kedves kicsi Miss Pamela, Siess! Hiányhol itt Laurel Canyonban - sok szeretettel mindannyiunktól innen a fakunyhóból ....Mondd csak édes."                                ____________________________________________________________Tudtam, hogy a Jimi Hendrix Experience mindjárt befut a városba, úgyhogy gyorsan letudtam a betegséget, hogy Noel mielőbb felkerülhessen másodikként a listámra.                                                                           ___________________________________________________________________Október 2......ELÉLVEZTEM! Na mit szólsz ehhez? Felhívtam Noelt (idegesen és izzadva) és azt mondta "bármikor" átmeetek! Gyorsan díszbe vágtam magam és leléptem.                                                                         ________________________________________________Fantasztikusan jól elvoltunk, de nyilván azt gondolhatta, hogy csak plátói a dolog, mert két óra után úgy kellett elcsábítanom. Csodás románc, egy darabig csak játszadoztunk, aztán szeretkeztünk. FANTASZTIKUS! Teljesen a kezében voltam.  Százféle pozícióba rakott és hihetetlen dolgokat művelt! Nem valószínű, hogy bárki profibb lenne nála. Olyan volt, mintha fennakadtam volna egy hálóba, amiből nem tudtam kiszabadítani magam - sőt, inkább egyre jobban bele akartam gabalyodni. Nickivel mi volt a baj? Nem értem. Mikor legközelebb találkoztam Noelel, iszonyúan be volt rúgva, és néhány nyálas csók után eltűnt a játékteremben, miután megígérte, hogy negyed órán belül visszajön                                                              ______________________________________________Helló! Itt vagok Noelnél, aki körülbelül 4o perccel ezelőtt lépett le. Ez tiszta árulás. Elmennék, de a táskám fönt van, ráadásul taxival jöttünk ide, és a Benedict Canyon hirhedten veszélyes éjszaka. Hogy keveredek én mindig ilyen helyzetekbe? Legjobb lesz, ha várok.                    _______________________________________________Nos, aki nem jött vissza, az ő volt, úgyhogy kénytelen voltam a sötétben tapogatózva megkeresni a táskámat, és nagy zavaromban sietve eliszkolni a sötét és félelmetes éjszakába. Meglehetősen kockázatos dolog volt szeretni ezeket az őrülteket meg a zenéjüket. Végül eljött az idő, mikor mindnyájan ott ültünk abban a hatalmas, barlangszerű nappaliban több kötegnyi dalszöveggel az ölünkben, és audenciára vártunk Franknél. Ha már belénk öntötte ezt a rengeteg bizalmat, nagyon-nagyon remélem, hogy nem founk csalódást okozni neki. Ott üldögéltünk kézenfogva, és próbáltuk megőrizni a nyugalmunkat, míg Frank előkerül. Bármilyen gyakran találkoztam  Frankkal, mindig rejtély volt számomra. Az ő véleménye mindenkiénél fontosabb volt, de teljesen kiismerhetetlen volt. Még arra sem tudtam rávenni magam, hogy Franknek szólítsam, kitaláltam különféle neveket, mint "Hank", vagy "MZ", de leginkább csak Mr. Zappának hívtam. Az én szememben a legmagasabbrendű tevékenységet végezte, mikor megkísérelte megváltoztatni a világot azzal, hogy megijeszti, felkavarja, ócsárolja és megőjíti az emberiséget. És ez az ember készült most elolvasni az ÉN szövegeimet. Alig tudtam nyugton maradni, miközben váltakozva számítottam a legjobbra és a legrosszabbra.  Mezítláb és meztelen felsőtesttel ült előttünk, míg elolvasta agyszüleményeinket. Csak a vonalas jegyzetfüzet papírzizegése hallatszott a szobában, meg időnként fel-feltörő kuncogása, miközben a szövegeket tanulmányozta. "Elájulok az örömtől! Nagyon tetszett neki! Tetszett neki!  Azt mondta, hogy mindegyik nagyon eredeti. Nem fantaszikjus? Össze akar hozni minket Newmotherrel, hogy segítsen nekünk a megzenésítéssel, és aztán esetleg FELVESZIK a stúdióban ! Ez nem lehet igaz! Newmother az Lowell George volt. Csak pár hónapja volt a Motherssze (később ki is rúgták, merttúl sok füvet szívott, Frank pedig szigorúan absztinens volt. Lowell később megalapította a saját együttesét, a Little Feat-et), és kapott az alkalmon, hogy sokrétű tudományokkal valamit megvillanthasson Mr. Z-nek. Lowellnek borzasztóan szexi arca és szeme volt, és ha több tucatnyi fölösleges kilót leadott volna, igazi szívtipró lehetett volna. Nagy, sóvárgó, odabújós szemeket meresztett rám, úgyhogy azonnal összebarátkoztunk. (Mindig is imádtam, ha kényeztetnek.) Frank billentyűsét, az őrült Don Prestont is ráálltotta az ügyre, így aztán versikéink rövid időn belül igazi dallamos számokká alakultak. Nemigen voltunk tisztában az összhangzattanna, ezért inkább mindnyájan együtt énekeltünk, mint valami iskolai kórus, de Franket ez sem zavarta. Nagyon sokat dolgoztunk míg végül eljött a nagy nap, mikor Mr. Z. egyszemélyes közönségként végighallgatott minket, majd felkavaró produkciónk után állva tapsolt meg bennünket.