Led Zeppelin imádók klubja

Led Zeppelin imádók klubja hírei

PAMELA DES BARRES: A ZENEKARRAL VAGYOK 24.

13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Frank telefonon keresztül bemutatott az egyik Gipszöntőnek, Cynthiának, és minthgy mindketten bolondultunk Noel Reddingért, rögtön valamiféle vonzalom alakult ki közöttünk a kétezer mérföldnyi telefondróton keresztül. A gipszöntők két lányból állt, akik annyira elszántan igyekeztek rockbálványaik közelébe férkőzni, hogy erre egy rendkívül figyelemre méltó módszert dolgoztak ki: tudományos módszerességgel, szájjal vagy kézzel felizgatták a kiszemelt áldozatot, majd a remegő, merev hímtagot belemártották egy nyúlós, fehér trutyit tartalmazó vödörbe, kirántották abban a pillanatban mikor lelohad (ez gondolom, azonnal bekövetkezett), gipszkeveréket öntöttek a lenyomatba és hagyták állni, míg a gipsz megkeményedett. Amíg a keményedés folyamatban volt, a kiszemelt bálványnak alkalma nyílt lerohanni a Gipszöntőket, és ezzel a lehetőséggel általában éltek is. Ezek után a lányok lehámozták a trutyit, és íme, ott volt, az utókor számára megörökítve, egy híres rockegyüttes híres tagjának merev hímtagja!! Ennek a elbűvölő ötletnek egyetlen hatalmas hátránya az volt, hogy a lányoknak olyan pasasokkal kellett intim kapcsolatra lépniük az ÜGY érdekében, akikkel amúgy nem voltak szorosabb viszonyban. Én nem lettem volna képes rá, de csodáltam Cynthia elszántságát, amivel ezeket a merész disznóságokat véghezvitte. Frank azt tervezte, hogy kiállítja az öntvényeit valamelyik híres múzeumban. Ezzel megint csak megelőzte a korát. A GTO világmegváltó próbái kellős közepén kódoroghattam összevisza a széles völgyben, hgoy lakást keressek. A papám le volt törve, mint a bili füle. Hónapokig ült szamárháton, patkokban ömlött róla a verejték a tűző mexikói napon, új utakat tört a guadalajarai hegyekben, míg végül rő kellett jönnie arra, hogy az aranyhoz vezető utak kiépígtése többe kerülne, mint amennyit az egész bánya megér. Mama az egész életét próbálgta összepakolni, én meg feltérképeztem Észak-Hollywoodot, míg végül találtam egy rémes kis kéglit, ami megfelelt siralmas anyagi helyzetünknek. De sebaj, a GTO csillaga egyre fényesebben ragyog Christine és én elmentünk Mr. Timhez. Olyan bájos. Megint hokizni akart, de Christine inkább legújabb kedvencét, Alice Coopert akarta meglátogatni a The Landmarkban. A Landmark Motel Hollywood lüktető szívében volt, a Fountain Aveune-n, közel ahhoz a helyhez, ahol Jim Morrison elhajította a trimáros üveget. Mindig tele volt ígéretes rockszemélyiségekkel, s nem sokkal később Janis Joplin ezek között a mocskos falak között lyuggatta ki utoljára az eretit. Christine teljesen be volt pörögve Alice-től, aki egy vézna, beesett arcú, arizonai pasas volt, s valójában Vince-nek hívták. Sosem láttam még Christine-t ilyen tökéletesnek kirittyentve, új szerelése, ami egy fél nadrágból és egy fél szoknyából állt, merevre és fényesre volt vasalva, bohócsminkje még a szokásosnál is vadabb volt, állandóan nemlétező szöszöket szedegetett a kabáthajtókájáról, miközben megállás nélkül Alice Cooper erényeit sorolta. Bimbózó románcukat mintha egyenesen egy húszas évekbeli filmből koppintották volna, csupa ártatlanság és kipirult orcák. Kézenfogva jártak, és a szemük sarkából pillogtak egymásra. Christine, ez a magas girhes lány a bandából, és Vince/Alice, aki hamarosan milliók bálványa lett. Nem tudom, hogy valaha lefeküdtek-e egymással, de nyilvánvaló volt, hogy szerelmesek, és hagy akkor éppen egymásnak voltak teremtve. Christine vad sminkkel dekorálta ki a srácot, és egy leírhatatlan szerelést állított össze neki a gönceiből. Frank leszerződtetett egy teljesen őrült, Wild Man Fischer névre hallgató utcazenészt, hogy teljes legyen a bolondokháza. Wild Man idétlen dalokat énekelt az utcán a járókelőknek, akiket néha több utcasarkon keresztül is követett, hogy befejezze a műsorát. Mosatlan, csapzott haja, mocskos lába, vadul forgó szeme, és rothadó, ronda fogai már gyakran elüldöztek az utca túloldalára, és rosszul voltam még a gondolatától is, hogy bármilyen kapcsolatom legyen vele. Igyekeztem kedves lenni hozzá, és ha velem voltak a többiek, néha még meg is álltam egy pillanatra, hogy megtapsoljam idétlen produkcióját. Egyszer elkapott és belémcsípett az ótvaros, mocskos kezével, mire én egy nagyot sikítottam, majd lekaptam magamról azt a csipkés göncöt, amit érintésével beszennyezett, miközben ő leégedetten röhögött, mint a gonosz boszorka a mesében. Még egy újabb megpróbálgtatás várt rám vele kapcsolatban, Frank hiánytalanul akarta bemutatni elképesztő sleppjét, úgyhogy december ötödikére lefoglalta a Shrine Auditoriumot egy koncertre, amleyre Wild Man Fischer, Alice Cooper, a GTO, és persze a Mothers of Invention volt meghirdetve. Az én drágalátos Chris Hillmanem új együttesének egyiktagja, a hírhedt Gram Parsons volt, Gram egy "Hillmen" nevű country együttesben mandolinozott, még jóval a Byrds előtt. Készített egy nagylemezt a Byrdsszel, melynek Sweetheart of the Rodeo (A rodeó szerelmese) volt a címe, és aztán Chrisszel megalapították a világ első country rock együttesét, még jócskán azelőtt, hogy az Eagles megtojta volna a maga arany tojását. Mercy volt az egyetlen GTO-tag, aki hajlandó volt Burrito koncertekre járni velem, a többiek felhúzták a púderes orrukat a countryzenére, sőt, Miss Lucy egyenesen a pofámba röhögött. Bármi, amit Chris csinált, nálam oké volt. Minden koncerten ott álltam az első sorban, középen, és visszaváltoztam piruló, ártatlan, gügyögő kisbabává, valahányszor "Mr. Hillaman" tekintete megállapodott rajtam. Reméltem, hogy időközben már eléggé felnőttem ahhoz, hogy komolyan vegyem, de még mindig második feleségével, egy Anya nevű angol lánnyal élt, úgyhogy meg kellett elégednem átható tekintetével és néhány futólag váltott, közömbös szóval. De azért sosem hagytam ki egy koncertet sem, és Burrito zenelüktetett az ereimben. Feltárult előttem egy számomra új, kemény világ, ahz új slágerlistámon a dalok vonatokról, kocsmákról és börtönökről szóltak, és szerettem volna elbüszkélkedni Chrisnek a country tudásommal. Ha a szünetben valamelyik semmitmodó beszélgetésünk közben alkalmam nyílt megemlíteni Loretta Lynn legújabb számának címét, máris egyfajta csendes, szerény győzelemnek éreztem. Egyre kevesebb sminket hordtam és a Nudie's-ba, egy country-western ruhaboltba jártam, hogy valami jópofa cowboydísszel tegyem stílusossá a szerelésemet. Elkértem a mamámtól a legjobb sültcsirke receptjét arra az esetre, ha Anya netán a tengerbe találna fulladni, és Chris esetleg rájönne arra, hogy időközben felnőttem. A mamám mindegyik mániámat végigcsinálta velem, és azt hiszem, a Burrito-korszakom talán még neki is elfogadható volt. Így legalább külsőre valamivel normálisabbnak tűntem.

Címkék: könyv2 led zep zepy blog

Kapcsolódó hírek:

PAMELA DES BARRES: A ZENEKARRAL VAGYOK 53

PAMELA DES BARRES: A ZENEKARRAL VAGYOK 52.

PAMELA DES BARRES: A ZENEKARRAL VAGYOK 51

PAMELA DES BARRES: A ZENEKARRAL VAGYOK 5O.

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: