1969 szexis új évét, addig még sosem látott barátnőmmel, a chicagói Gipszöntő Cynthiával szerettem volna megünnepelni. Fogalmam sem volt, hogy milyen kurva hideg van Chicagóban, így aztán egy csomó tollat, átlátszó göncöt, szexis tűsarkú cipőt és finom csipkeholmit vittem magammal, hogy legyen mivel elkápráztatom ezt az ismeretlen csodababát.Nem is tudom, pontosan mire számítottam: nyilván olyasvalakire, aki nálam sokkal vadabb, egy bombázóra, aki jóval több szexuális tapasztalattal rendelkezik, mint amit egyáltalán el tudok képzelni. Azt reméltem, hogy tőle vastagon kapok útmutatást arra nézve, hogyan viselkedjek bizonyos érzéki helyzetekben. Érkezésemkor az első sokk, ami ért, az egy nagy, pofámba hulló hópehely volt, ezután pedig az év legnagyobb meglepetése következett, maga Cynthia, a Gipszöntő Királynő. Édes, kedves pofikája volt, amit szinte teljesen eltakart hosszú, vékony, fekete haja, s amelyhez egy félénken összekucorodott pufók test tartozott, melyet több réteg pulóver, kabát, sál és csizma takart. Édes ártatlansággal mosolygott rám, és hosszú, leomló haja és kötött sapkája alatt sápadt arca kipirult lenge öltözetem és girhes testem láttán. A köztünk lévő temérdek különbség ellenére a két hét alatt nagyon összemelegedtünk, és a végén vihorászva kötöttünk ki baldachinos ágyán. Borzasztóan szemérmes volt, úgyhogy el sem tudtam képzelni gipszöntés közben, amint éppen, mondjuk, Eric Burdon ágyéka körül matat, de a saját szememmel láttam az öntvényeket, melyeknek müvészisége lenyűgözött. Cynthia számára ez tudomány volt, és szerinte ő ennek a művelésére született, ez adott értelmet az életének, s Franket tekintette tanítómesterének, akárcsak én. Nem szívesen beszélt a gipszöntés részleteiről, úgyhogy inkább a naplóját tanulmányoztam: "Gyönyörűen alakult a dolog, tettünk egy kis babaolajat a szőrére és csak öt percre lohadt le. Hangosan számoltam, aztán bemártottuk Noelt a keverékbe, de amikor bejelentettem, hogy eljött a pillanat, amire vártunk, pánikba esett és kezdett lelohadúgyhogy ahelyett, hogy büszkén bevezethettük volna, gyömöszölni kellett, és úgy hajladozott, mint egy giliszta."                                    A falára egy akkor még általam nem ismert együttes plakátja volt kiragasztva, melyen négy gyönyörű angol pasas volt látható. Ők voltak a Led Zeppelin. Tátott szájjal hallgattam amint Jimmy Page-ről regélt, aki korábban a Yardbirdsben játszott, és aki szerinte a legelragadóbb férfi kerek e világon. Kíméletlen nőfaló hírében állt, állítólag ostort és bilincseket is használt udvarlás közben, ami teljes ellentmondásban állt költői, angyali arcával.  Mire elváltam Cyntiától, vitathatatlan tisztelet alakult ki bennem a foglalkozása iránt, és megígértem neki, hogy gyakran írok majd.  Elérkezett az idő, hogy elköltözzek a szülői házból, és felnőtté váljak. Már volt saját keresetem, készülőfélben lévő saját lemezem, így hát kész voltam arra, hogy fejest ugorjak a sültbolodok hollywoodi medencéjébe. Egy emlékezetes estén a Palamino Klubban, Gram parsons bemutatott egy barátjának, Andee Cohennek, egy nyugat-hollywoodi divatcsinálónak és menő fotósnak. Ez a nő annyira menő volt, hogy mikor először mentem hozzá teára a Santa Monica Boulevard egyik mellékutcájában lévő lakására, magának Marlon Brandónak keleltt azt mondanom a telefonba, hogy Andee majd visszahívja, ha kijött a vécéről. Az ilyesmitől persze, én rögtön seggre estem, úgyhogy mikor Andee közölte velem, hogy éppen szobatársat keres, majdnem elállt a lélegzetem az izgalomtól és a tökéletes időzítéstől. Miközben temérdek holmimat igyekeztem összepakolni, a mamám a kezébe temetett arccal ült a díványon, tudtam, hogy még sokáig fog sírdogálni, miután beteszem magam után az ajtót, és hogy valamiféle gyászinduló szólhatott a szívében, mikor a zuhogó esőben elhajtottam, hogy idegen fedél alatt térjek nyugovóra. Miss Andee tárt karokkal és forró teával várt, de azonnal el kellett rohannia az éjszakába, hogy valamelyik rendkívűl menő fiújával találkozzon. A nappaliban ágyazott meg nekem, minthogy csak egy hálószoba volt a lakásban, és tele volt az egész szoba marokkói faliszőnyegekkel és egzotikus párnákkal. Varázslatos dolog volt egyedül lenni a saját kéglimben, odakinn esett az eső, és Chris Hillman már elkérte az új telefonszámomat. Éppen az ezt megelőző estén történt a Whiskeyben, mögém lépett átkarolt és azt mondta: "Szóval Hollywoodba költözöl, mi?" Anyával elváltak, a lány visszaköltözött Angliába, ő meg Gram Parsonsszal lakott Nicholas Canyonban egy legénylakásban. Üldögéltem cuki kis konyhámban, Constant Comment teát szürcsölgettem, és vártam, hogy megcsörrenjen a telefon. Három csésze elfogasztása után Chris felhívott, hogy üdvözöljön új otthonomban, és miután letettem a kagylót, a gyönyörűségtől teljesen elolvadva, lecsusszantam a padlóra, s vihorászva álmodoztam az eljövendő szép napokról. Miközben arra vártunk, hogy Franknek egy kis ideje legyen a GTO lemezre, Mercy agyából egy tökéletes cím pattant ki, ami jól tükrözte zavaros elméjét. Permenent Damage (Maradandó károsodás). Tulajdonképpen aggódtam is, nehogy Frank tudomást szerezzen a Landmark Motelben burjánzó narkós tűkről, melyeket az ott tanyázó Christine, Cynderella és Mercy használtak. Csak egyszer néztem végig, ahogy beadják maguknak a heroint, aztán remegve rohantam vissza az autómhoz. Mercynek soha nem volt pénze, ezért, miután Christine és Cynderella végeztek a tűkkel és a vattával Mercy a maradékokból próbált meg kisajtolni valamit. A végén mindig ömlött belőle a vér, mintha legalábbis vérvételre ment volna, az egész valamiféle olcső horrorparódiára emlékeztetett. Én azért így is imádtam őket, nem akartam, hogy meghaljanak, vagy hogy Frank tudomást szerezzen a dologról! Miss Andee készitette a lemezborítő fotóját (amin én egy county hegedűt tartok a kezemben, és hosszú fehér ruha van rajtam, hogy tetsszem Chrisnek), de Frank valami különlegeset is akart az ő dilinyós leánykáinak, azt akarta, hogy a lemezborító szétnyitható legyen, és belül mindegyikünkről legyen egy szóló fotó és alatta egy bekezdésnyi szöveg arról, hogy mit jelent nekünk a GTO. Az egyéni fényképezkedés után következett be életem egyik legkedvesebb pillanata. Már önmagában ez is épp elég lett volna, hogy ott állhatok egy nagy tekercs fekete papír közepén, egy üres szobában,vakító reflektorfényben, a leghabosabb filléres kis cuccomban, szélesen mosolyogva jövendőbeli közönségemre, miközben egy közepesen híres hollywoodi fotós kattingatott, ám mikor végeztünk, kifelé menet Cynderella egyenesen George Harrisonba gyalogolt! (Nem hiába hívtuk "Elefántbébinek"!) Azonnal vadul kalapálni kezdett a szívem, a hónaljam csupa izzadság lett, és levegő után kapkodtam, miközben igyekeztem a lazaság látszatát fenntartani. George annyira bájos volt, azt mondta, hogy már hallott a GTO-ról, és hogy már várja a lemezünket. Azt hittem ott helyben elájulok az aszfalton és eggyé válok a Mahaarishi Mahesh Yogival. A Rolling Stones egy teljes számot készült szentelni a rock-cica jelenségnek, és azt akarták, hogy a GTO legyen a középső, kihajtható fotón! Befutott sztárok módjára, a díványon lazán heverészve ontottuk magunkból fontos véleményeinket a minket (kac-kac) imádó közönség legnagyobb örömére. Gramnek volt egy szeretője, aki Santa Barbarában élt Polly parsons nevű kisbabájukkal. Időnként késztetést érzett arra, hogy bevonja őket hollywoodi életébe, s olyankor egy rövid időre beállítottak egy rakás pelenkával és cumisüveggel felszerelkezve, s aztán bumlizhattak vissza Santa Barbara-i magányukban.Éppen Chrisről álmodoztam estefelé, mikor csöngött a telefon, és Gram meghívott, hogy találkozzak Nancyval és a kis Pollyval. Pompás összejövetelnek ígérkezett, én pedig repültem Nicholas Canyonba,a burritoville-i fellegvárba, mintha soha többé nem is akarnék másutt lenni. Nancy egy káprázatos, barnahajú szépség volt, valószínűtlenül nagy zöld szemekkel, és annyira szerelmes volt Grambe, hogy szinte sütött róla. "Öregfiú"-nak szólította, és egy kissé megilletődöttvoltam vele szemben, mint általában minden feleséggel és feleségfélével. Polly gyönyörű kisbaba volt, Nancytől örökölte zöld szemeit és Gramtől félelmetesen hosszú ujjait. Nem sok kisbabával volt még dolgom, de ezzel a babával szívesen voltam együtt. Január   ____________________________________________________Január 17. ....Pollyval olyan jól megvoltun, hogy Nancy megkért, vigyázzak rá, míg ő Grammel elmegy valahova este, mire én rávágtam, hogy "hát persze!" Amíg átöltözött, én a nappaliban ültem Pollyval, Chris és Brandon de Wilde (új barát!) az ebédlőben beszélgettek. És ekkor rájöttem egy jópofa dologra. Ha egy férfi a barátaival van, vagy olyanokkal, akiket szeret, észre sem veszi, hogy ott vagy, de nem miattad nem figyel rád! Egyszerűen csak átmenetileg másutt van. Meg aztán, ahogy Chris és Gram az ideális nőt és feleséget elképzelik....Látom, hogy én még messze nem vagyok felkészülve a házasságra. (Ha! Tiszta mázli!) Gram azt monta Nancynak, hogy sztárnak tart! Teljesen otthon éreztem magam, mintha én is a Burrito családhoz tartoznék. Miután a többiek elmentek, Brandon órákig velem maradt, mintha sose akarna elmenni! Sokat beszélgettünk róla és rólam, és nagyon tetszettünk egymásnak. Azok az emberek, akiket igazán szeretek, valahogy kivirítanak a tömegből és fénylenek. lehet ott akár ezer ember is, ha köztük van valaki, akit szeretek, úgy világít, mint a nap                                   ____________________________________________________Gram felkérte Mercyt, Andeet és engem, hogy működjünk közre a "Hippye Boy" feléneklésénél, ami az utolsó szám lett volna a Burritos első nagylemezén, "A bőn aranypalotáján". Egy lemezen Chris Hillmennel! Micsoda megtiszteltetés!  Mikor megérkeztünk az A and M stúdióhoz, egy magas, szemüveges, szőke lány elénk állt és kijelentette, hogy ő az első Burrito-rajongó. Annyira meg volt győződve az igazáról, hogy inkább nem szóltam semmit. Michele Meyernek hívták és Chris Hillman volt a bálványa, ennek ellenére összebarátkoztunk, és hosszasan áradoztunk a Byrdsről. Miután fennhangon elkornyikáltuk azt hogy: "Béke lesz a völgyben most érte imádkozu-uuunk," Gram bevezetett minket Andeeval egy kis szobába, ahol elzongorázta legújabb balladáját "a két kis kedvencének". Mielőtt leült volna a zongorához, tanácstalanul végigmérte valószínűtlenül hosszú ujjait és azt mondta: "Néha azon morfondírozot, vajon hogyan kerültek hozzám ezek a kezek, az se lepne meg, ha öltéseket találnék a csuklóm körül." Ott sírt, miközben egy Nancyhez szóló szomorú dalt énekelt: "Lehetsz édes és kedves, de ez még nem tart melegen éjszaka, én emgedtelek be, én voltam melletted akkor..." Arra gondoltam, biztosan van valami problémájuk, amiről én nem tudok. Igazam is volt. Másnap este megint én vigyáztam Pollyra, és Chris megbeszélt velem egy randit. A szívem dobogását valószínüleg az egész világ hallotta. Miután mindenki elment otthonról és elcsendesedett a ház, leültem a kandalló elé, mellettem Polly békésen aludt, odakint eső verte az ablakokat, én pedig nőies örömkönnyeket hullattam.            ____________________________________________________Január 19.....Elaludtam a kandalló előtt, és mikor Chris hazajött, betakart az ágytakarójával, egy Lizzie nevű lánnyal jött, de mellettem aludt el a nappaliban. Néztem a gyönyörű, békésen alvó arcát és....nincs erre szavam.....olyan mélyen érzek iránta, olyan határtalan a szerelmem.                         ____________________________________________________Csillogó szemmel és reszkető térdekkel kóvályogtam új otthonomban. A szívem valami új táncot járt, időnként kihagyott, mint mikor valami ijesztő dolog fenyegeti az embert. Szerettem volna CSINÁLNI neki ezt-azt, szerettem volna varrni, sült csirkét készíteni és kiporszívózni a szőnyegét. GTO-interjúkat adtam, találkoztam a Rowan és Martin embereivel, szerepeltem egy képeslap címlapfotóján, s mindezt teljes szerelmi kábulatban, miközben csak vártam, vártam, vártam.  ____________________________________________________Január 23....Odajött hozzám, kezébe fogta az arcomat és csókolgatott. Az érintéséből tudtam, hogy minden megváltozott. Átöleltük egymást, és az égvilágon mindenről beszélgettünk. Jaj, örökké emlékezni fogok erre, és minden este köszönetet mondok Istennek, hogy ez megtörténhetett. Mikor elaludt, betakartam és addig fogtam a kezét, ameddig csak ébren tudtam maradni. Igazi nőnek éreztem magam, akit egy erőteljes férfi a hatalmába kerített. Ó, mennyire tudtam én ezt már évekkel ezelőtt!                                      _____________________________________________________