Junius 26......meg is jelent teljesen elemelt állapotban. Körülnézett, aztán egyenesen a zongorához ment. "Egész éjjel tudnék énekelni neked, Miss Pamela...", és pontosan ezt tette, három órán keresztül árasztva magából a szépséget, ragyogást, szeretetet és tehetséget.                  Annyi ihlettel és ámulattal tud eltölteni, teljesen el vagyok telve tőle. Már pusztán annak is örülök, hogy tudom, hogy létezik. Senki sem értékelte még olyan nagyra amit csináltam, mint GP, borzasztóan odavolt az ingért. Azt mondta: "Ezt nem pénzért csináltad, annyi szeretet van ebben az ingben, hogy szinte süt róla. Ez az ing aztán nem lesz simmiféle pókerjátszma tétje!" Csak úgy ömlött belőle a szó, én meg annyira boldog voltam. A GTO-próba pompásan sikerült, és pénteken lesz a felvétel.                    _______________________________________________Frank a karmesteri pálcájával vezényelt, míg mi felmondtuk habókos szövegeinket. Csúnyán nézett a rossz kislányokra, márpedig senki sem tudott olyan csúnyán nézni, mint Frank Zappa. Sőt, még mindig annyira dühös volt a lebukott csajokra, hogy leginkább csak Sparky és én szavalatunk. Olyan megkönnyebbült és boldog voltam attól, hogy mégis elkészül a lemezünk, hogy nem is készített ki tulságosan a hír, hogy Chris Hillman harmadszorra is megnősül. Mialatt folyt a lemezfelvételünk Brian Jones magányosan, az éjszaka kellős közepén megfulladt egy úszómedencében. Ez volt az első nagyobb popsztár halálesete, és enyhén szólva sokkos állapotba kerültem tőle. Amit addig sérthetetlennek hittem, hirtelen tragikusan esendővé vált, s ez valamelyest kimosta a csillagport ártatlan, babakék szememből. Mercy katatóniás lett a bánattól, minthogy a szíve csücske így már sohasem hallgathatja meg a hozzá írt dalát. Imádtam Michele-nél lakni, ő napközben dolgozott, így a cowboy-ingeimet a nappali padlójára kiterítve kedvemre vagdoshattam, miközben Burritos-lemezeket hallgattam, vagy legújabb country kedvencemet, Waylon Jenninget. Ha kedvem szottyant, lehúzhattam a rolókat ebédlőből lett budoáromban és délig alhattam, hírnévről és dédelgetett angol popsztárokról álmodozva, míg végül English Breakfast Teavel és fahéjas piritóssal el nem kezdtem a napomat. Az ágyam a nagymamám sajátkezűleg készített takarójával volt lefedve, és egy csomó szív alakú párna sorakozott rajta, a falon pedig képek voltak kiragasztva Noel Reddingről, Rod Stewardról, Chrisről meg Ramről, Jézusról, Miki egérről, és Mr.Z-ről. Voltak vendégeim is: Alice Cooper, Kim Fowley, Rodney Bingenheimer, "Mi újság" Bob, a flúgos GTO-s barátnőim, Gail Zappa - egy csomó ember - az én saját különbejáratú kéglimben. A lakbért rendelésre készült cowboyingeim árából fizettem, és míg arra vártam, hogy a GTO-lemez megjelenjen, füleltem, hogy nem hallok-e lódobogást az ajtóm előtt. Mercy kapott egy barátjától egy levelet, amelyben leírta, hogy pezseg az élet Párizs vidám városában. Utóiratként még hozzábiggyesztette a fickó, hogy: "Összefutottam Jimmy Page-zsel, aki Pamelát akarja." Az óceán túlsó partjáról szivárgott be ez az édes-ijesztő új hír meghitt kis ebédlő-budoáromba, ahol kézzel varrt takarómon heverészve ízlelgettem ezt a vadonatúj, hajmeresztő lehetőséget.                                                                                ______________________________________________Julius 31........Jimmy Page ma a városban lesz, nem tudom ég, hogy akarok-e vele lenni, vagy sem, ki tudja milyen betegséget kapnék? Miért is perverz egy ilyen édes, gyönyörű, kedves arcú kerub? Lehet, hogy nem is az?? Lehet, hogy ki fogom deríteni??                                              ______________________________________________Mikor elterjedt, hogy jön a Led Zeppelin, a rockcicák az ötödik sebességbe kapcsoltak, szinte hallani lehetett a fiatal combokra felcsusszanó harisnykötőket Hollywood-szerte. Az LZ pompás egy társaság volt, bársonyba és szaténba bújva, tökéletes megtestesítői a Dicső Angol Pop Sztárnak, a fodrok és impozáns hajkoronák sikamlós kéjutazások lehetőségét rejtegették. A Thee Experience-ben pezsgett az élet, éppen Bo Diddley vette át a táncparkettet, és kacsajárással tipegett föl-alá böhöm nagy gitárjával. Talpig fehérben voltam, amivel jelenni kívántam tisztaságomat ebben a minden hájjal megkent bűnbarlangban, vörös bort szivornyáztam egy szívószálon keresztül, és látszólag közönyös pofával vártam a Led Zeppelin jelenésére. Egyik pillanatban dölyfös voltam, a másikben meg halálra vált, és igyekeztem egy picit becsípni, mire ez a démoni jelenség árnyat vet a lepusztult küszöbre. Robert Plant lépett be először, lenyűgöző oroszlánsörényét az alázatos rabszolgák arcába rázva. Királyi volt a járása, a vállait hátravetette, mintegy jelezve fenséges státusát ebben a vacak kis lebújban. Utána a hangoskodó, vagány technikusok királya, Richard Cole jelent meg, aki tekintetével mintha tiprásra alkalmas liliomokat keresett volna. Pillanatok alatt körülállták őket a csábos, mindenre elszánt lányok, akik úgy csüngtek a nyakukon, mint a penészedő szőlőfürtök.  Éppen észrevettem, hogy Jimmy Page kivételével az egész banda jelen van, amikor Richard Cole odabotorkált az asztalomhoz és átadott egy papírfecnit, amire Jimmy száma volt ráfirkantva a Continental Hyatt House-ben. Odahajolt és rekedtes hangján a fülembe motyogta:"Vár téged."  A Szentimentál Hyatt House csak egy pár saroknyira volt a Sunset Boulevard-on, de nem ugrottam fel a helyemről, hogy odarohanjak. Különben sem határoztam még el, hogy minden további nélkül odaadom magam neki. Levett a lábamról, de szerettem volna egy kicsit megcsavarni a dolgokat. Úgyhogy továbbra is ott meresztettem a seggemet, hallgattam Bo Diddley híres számait, és bizseregve gondoltam Jimmy Page-re, aki egyre csak vár az odújában.                                                  _______________________________________________Augusztus 1. ......Earl Warren Csarnok, Santa Barbara, este 8 óra...Muszály lefirkantanom. Jimmy page idejött köszönni és minimum 92 kérdést tett fel arról, hogy miért MIÉRT MIÉRT nem mentem fel hozzá tegnap este a Hyatt House-ba.Valaki megadta neki a számomat, és ma felhívott és mekért, hogy jöjjek ide vele, de én inkább egyedül jöttem, hogy egy kicsit nehezebb dió legyek.De az a gyanúm, ez a dió épp most törik szét darabokra. Olyan félénknek és finomnak látszik, ahogy a szürke szemével vágyakozva néz, csupa kedvesség, sápadt fehér a bőre, egy szelíd gentleman, akinek valami rejtegetnivalója van. Mit akarhat tőlem?                                                                           Este 11 óra 2o perc.....A limuzinban ülök, míg Jimmy negyedszer is meghajol, egy lány letámadta a színpadon, és két nagydarab pasas is alig tudta levakarni róla.Richard Cole az autóhoz kísért, és intézkedett, hgoy vigyázzanak rám. Mi folyik itt. Jaj itt jön Jimmy.....                                     _______________________________________________A Led Zeppelin 1969-es koncerje páratlan esemény volt a zenetörténetben. Hosszabban és keményebben játszottak, mint bármelyik korábbi zenekar, amivel alapvetően megváltoztatták a rockkoncertek jellegét.Úgy őrjöngtek, mint az üvöltő dervisek, és akkora hangzavart csináltak, hogy a föld szinte remegett a hevy metáltól. A kétórás koncert végén, mikor a zenekar leóvakodott a színpadról, a közönség őrjöngő, delíriumos, kiszikkadt masszaként kúszott négykézláb a rock and roll sivatagban egy kis ráadásra szomjazva. Húsz végtelennek tűnő perccel később, a hatalmas Zeppelin visszatért, hogy csillapítsa hívei szomját. A hosszú autóút Santa Barbarából amolyan álomszerű élmény volt, amitől az emer világít a sötétben. Attól a perctől kezdve, hogy Jimmy becsúsztatta apró, bársonyba bújtatott seggét a limuzin ülésére szorosan az enyém mellé, egészen addig amíg a Thee Experience előtt megálltunk és kivágódott az ajtó, végig búgtunk és vihorásztunk, mint a begerjedt galambok. Száz mérföldes út volt, így épp elég ideje volt ahhoz, hogy "az összes jól bevált szöveget" elsüsse. Elmondta, hogy a számomat már megszerezte, mikor legutóbb a városban járt, de csak tegnap tudta összeszedni a bátorságát ahhoz, hogy felhívjon, de akkor meg állandóan foglalt volt a vonalam. Mmmgenn. Azt mondta, hogy SEMMIRE SEM VÁGYIK JOBBAN, mint hogy velem legyen. Mondd tovább! Csókolgattam és végignyalogattam vékony, fehér karjának hajlatát, míg végül a feje hátracsuklott a plüss ülésre és pihegve mondta: "Jaj, Pamela, igen,igen,igen." Yeah yeah, yeah. Figyelmeztetett, hogy az előző Los Angeles-i barátnője valószínüleg ott lesz a klubban, és hogy majd kénytelen lesz "megmagyarázni" neki az új felállást. Ajjaj.  Elhomályosult tekintettel, és forró csókoktól lángolva, előmásztam a hátsó ülés meleg, sötét anyaméhszerű világától, és hirtelen, abban a kétes helyzetben találtam magam, hogy a világ leggyönyörűbb rockkurtizánjával Caterine Jamesszel osztozkodom ezen az isteni csodán. Egy darabig tisztes távolból fújtunk egymásra, aztán jobbnak láttam, ha angolosan távozom, és visszamenekülltem barátságos kis kéglimbe, ahol aztán egész éjjel forgolódtam az ágyban.Teljesen kivetkőztem önmagamból, lüktetett bennem a bársonyos, rózsaszín vágy ez után a mohón megkívánt, nyálsűrítő csemege után, de nem volt elég vastag bőröm ahhoz, hogy ilyen hamar megkockáztassak egy pofára esést.                         ________________________________________________  Augusztus 2.....Reggel van, nem aludtam túl sokat....Michele szerint Jimmy alig akarta elhinni, hogy leléptem tegnap este, mindenkitől kérdezgette, hogy nem láttak-e. A Chaterine-nek leadott "magyarázkodás" után tűvé tette értem a klubot, aztán egyedül ment el. Hmmm.  _______________________________________________Tudtam,hogy Texasba kellett mennie, és egyszerűen nem voltam képes otton maradni a hívására várva- bele is őrültem volna. Elmentem egy barátomhoz, és  a medencéjüknél, a napon sütkérezve próbáltam feldolgozni magamban Jimmy Page-zsel való rövid, de annál szívbemarkolóbb ismeretségemet.Mikor hazaértem, láttam, hogy a kagyló félre van téve, és arra gondoltam, hogy "Jaj Istenkém, még ha fel is hívna, azt mondaná: "A telefonod már megint állandóan foglalt volt." Abban a pillanatban, ahogy a helyére tettem a kagylót, megcsörrent a készülék. "Távolsági hívás Mr.Page részéről." Rögtön azzal indított, hogy: "Ó a megfoghatatlan Miss Pamela, félreraktad a kagylót, mert tudtad, hogy hívni foglak."  Ő aztán tudta, mit kell mondani: felsőfokú előadásokat tarthatott volna arról, hogyan kell egy viszonylag normális lányból pillanatok alaatt reszkető kocsonyát varázsolni. Senki sem kényeztetett még ennyire, és éreztem, hogy apránként esem szét, és valami felismerhetetlen nyúlós masszává válok. Azt mondta, hogy be fog csöngetni az ajtómon, aztán a karjába kap és elhajt velem a fehér hintóján, azt mondta, hogy ő az én lovagom fénylő páncélban, azt mondta, hogy nem érti mi történik vele, még sohasem érzett ilyesmit. A hálószobája ablaka előtt lépkedő elképesztő páváival kecsegtetett, mondván, hogy egyszer majd én is meglátom őket, mikor reggel felemelem a fejem a párnáról. Úgy viselkeddett, mint aki el sem hiszi, hogy egyáltalán pillantásra méltattam. Mikor azt mondtam neki, hogy hiányzik, azt felelte, hogy: " Jaj Miss P. tényleg? Igazat beszélsz?" Az én szétolvadó szívem nem volt felkészülve erre a pasasra. Habzsoltam a szavait, és mondhatom, kibaszott jólesett.