4.......Most ébresztett a drága Jimmy. Houstonból hívott, és azt mondta, holnap este kilenc után tíz perccel hívni fog, és hogy "Jaj, már azt hittem, elvesztettelek, mikor tegnap nem vetted fel a telefont." Az arca olyan új, olyan ÚJ, minden valószerűtlennek tűnik: valami új dolog kerített hatalmába. A Chris miatti gyötrődésnek vége, most annyira jól érzem magam, olyan lebegő várakozás vanbennem, finom, finom, finom. Itt ülök, miközben a testem apró kis rügyektől duzzadozik, s mindegyik tele van puha, őrült, hangos, lágy, üvöltő, csodás, furcsa, örömteli dolgokkal, szétrobannak bennem és elárasztják a szívemet. Holnap ilyenkor már lüktetni fogok. Hogy tudok ennyire megőrülni?                       _____________________________________________________Nos, meg is jelent az ajtómnál Clive nevű technikusával, és a karjában vitt fehér limuzinjáig, aztán elvitt az Everly Brothers koncertjére, a Palaminóba. Teljesen elmerültünk azokban a csodálatos dallamokban. Jimmy szeme elhomályosult, és bizonyos jelentőségteljes szövegeknél megszorította a kezemet: "Mmmmm, sosem tudtam, miről maradok le, amíg téged nem csókoltalak...." Áthatóan nézett rám, s egy apró mosoly bújt meg rózsabimbó szája szegletében, engem meg elöntött a veríték a közelgő hosszú éjszaka gondolatára. Valamit a tenyerembe csúsztatott, és mikor megnéztem, láttam, hogy egy apró türkizkövekkel kirakott ezüst gyűrűt tarok a markomban, és elgondolkoztam azon, hogy vajon ez azt jelenti-e, hogy én most a világ legjobb gitárosával járok. Állandóan fekete hajtincseivel babrált, csodaszép arca köré rendezgetve őket, smaragdzöld bársonyban fehér sifonban és vékony fehér zokniban járt, és a hajtókáján a világ legszebb brossát hordta. Alig vártam, hogy visszamenjünk a szállodába, és mindezt lehámozhassam róla.                       ___________________________________________________Augusztus 6.....Valamilyen elvarázsolt világban találtuk magunkat, és úgy olvadtunk egymásba, mint a homokra kifutó hullámok....A testünket egymásnak teremtették, és ő ezt mondta: "Remélem, tudod, hogy sose szabadulsz meg tőlem, kérlek legyél mindig velem, amíg meg nem unsz....Nem szoktam ilyen lenni, mi történik velem? Nem taudok betelni az arcoddal."  Magamhoz szorítottam és azt mondtam: "Úgy érzem, mintha mindig is a karjaimban tartottalak volna", mire ő azt mondta: "Mi nagyon, nagyon sokáig együtt leszünk, ha te is akarod. Nem érzed úgy, mintha ezer éve ismernénk egymást?" De, de, de Mr.Page. Megpróbáltunk aludni, de minden tíz percben felébredtünk és csókolóztunk. Valahányszor megérintett nyögött, sóhajtozott és Istent szólongatta. Ez a kedves, lágy arc - szinte hihetetlen, hogy szadista hajlamai vannak, de annyira hozzá tartoznak, hogy kétlem, hogy valaha is megszabadulna tőlük. elég ijesztő volt, hirtelen mintha valaki más lett volna, de végül is csak egy kicsit megcsócsált és gyengéden pofozgatott. A korunkról beszéltünk. és azt mondta, hogy öt év korkülönbség éppen ideális. Minden szavától begerjedtem. Azok a gyönyörű szürke szemek, melyek mindig ott voltak mellettem, alattam, fölöttem. Valahányszor kétségeim támadnak (szinte állandóan), csak ránézek erre a gyűrűre, és az ő tökéletes arcát látom.                                                                     ___________________________________________________láttam a bőröndjében békésen szendergő korbácsait, de úgy tettem, mintha észre sem vettem volna, gyorsan félrenéztem, mintha véletlenül meglestem volna valakit digás közben. Odajött hozzám, gyengéden átfogta a nyakamat, és azt mondta: "Ne izgulj, Miss P., rajtad sosemfogom ezeeket használni. Soha nem bántanálak." Aztán elkezdte szívni a nyakamat, és mikor érezte, hogy a véraláfutás kivirágzik a bőrömön, rálökött az ágyra és közölte, hogy el fogja dobni a korbácsokat, csak hogy bebizonyitsa, milyen sokat jelentek neki. Miután leszaggatta rólam csipkeruhámat és eszeveszett módon a magáévá tett, a korbácsszíjakat a virágos, műanyag papírkosárba hajította, s ott is maradtak míg egy héttel később ismét útnak nem indult valahová Amerikába. Arról beszélgettünk, hogy mennyivel jobb lett bvolna, ha a popsztárkultusz és az őrült rajongók ideje előtt ismerkedünk meg, amikor ez az egész még nem fertőzte meg a jelentős és igazi kapcsolatokat.Megesküdött, hogy nem hagyja, hogy a miénket is tönkretegye, de az eskübe azért beleszőtte azt a kikötést, miszerint turnézás közben szabad "rosszalkodnia", mert ilyenkor mindig "kurvára unatkozik". Beleborzongtam a gondolatba, hogy vajon mit takarhat a "rosszalkodás" kifejezés, és titkon - teljesen reménytelenül - monogámiáról ábrándoztam az én imádott Mr. Page-emmel. Mikor egyszer késő este értem jött, kinyitottam az ajtót, és a tekintetünk néhány hosszú, igéző percig egymásba kapcsolódott, aztán a karjaiba omoltam nagy megkönnyebbülésemben, hogy láthatom. "Olyan érzékeny bensőd van, tudtam, hogy te más vagy" - mondta. Vékony, reszkető mellkasához szorított, és lehetetlen helyzetünket fájlalva, felsóhajtott: "Jaj Miss P., hogy fogunk ezektől mind megszabadulni?" Csak egy pár napja csöppent bele az életembe, de már teljesen meg voltam vadulva tőle. Az együttes többi tagjával ("Percy", "Bonzo" és "Jonesy") csak a bulikon találkoztunk, mert egyedül akart lenni velem. Bevezetett a saját világába, én meg veszettül reménykedtem, hogy az üvegcipellő éppen jó lesz a lábamra. A szabadnapját a hálószobámban töltöttük, ahol újra és újra meghallgattuk a Led Zeppelin II. próbanyomását, miközben ő szünet nélkül jegyzetelt. Mindegyik szólót kommentálnom kellett, és noha szerintem a "Moby Dick" dobszólója túl hosszú volt, inkább hallgattam és tovább vasaltam bársonynadrágját, és gombokat varrtam fel a selyemzakójára.Meséltem neki Nudie-ról, a "rodeószabóról", mire az egész banda, nagydarab menedzserüket, Peter Grantet beleértve, cowboycuccokat varratott magának. Elmentünk a glass Farmhouse butikba, ahol Jimmy vett magának egy hosszú, régimódi kabátot, amire egy sárkány volt hímezve, és egy idétlen, tollas bársonykalapot. Kézen fogva mentünk, és én a hetedik mennyországban éreztem magam mellette. A technikusok, de még Robert és Bonzo is elkezdtek húzni minket azzal, milyen soká tart a flörtünk, és hogy Jimmy sosem töltött még ennyi időt ugyanazzal a lánnyal a korábbi turnékon. A többiek mind nősek voltak, úgyhogy Jimmy szerelmi életét csámcsogva és kissé irigykedve követték. Nem mintha ők nem viháncoltak volna időnként a hálószobában. Sőt, Robert éppen egy jó barátnőmet, Michele Overmant szedte fel.                           ___________________________________________________Augusztus 12......Anaheim Stadion, 85oo őrjöngve üvöltő ember, húsz perces dübörgő taps Jimmy úgy bánt velem mint egy hercegnővel. Utána rendeztek egy Zeppelin bulit, de Jimmyvel inkább a Thee Ex-ben ittunk és szívtunk, aztán visszamentünk a szállóba, fantasztikusakat szeretkeztünk, és aztán kinyúltunk. Egy óra körl felébredtünk, és arról beszélgettünk, milyen magányosak és szerencsétlenek leszünk, most hogy elmegy. Még azt is mondta, hogy majd értem küld valahonnan, hogy láthassuk egymást még mielőtt hazamegy Pangbourne-be. AAAAaaaaHHHH! Isteni jót veszekedtünk, üvöltöztünk, rugdostuk egymást, mondtuk a magunkét - remekül szórakoztunk! Azt mondta, hogy minden velem töltött perc egy élvezet, stb.stb. stb. Most indulunk Vegasba, hogy megnézzük Mr. Presleyt. Mr. page aztán nem hagy unatkozni, mi?? Annyira imádom.                               ___________________________________________________Egy elegáns lakosztályban aludtunk egy dobogón lévő hatalmas ágyon, aztán meg ott virítottunk az első sorban, hgoy lássuk a Királyt, amint visszaköveteli trónját. Fekete bőrbe volt öltözve és úgy nézett ki, mint tíz görög isten, mikor lelökte a "Love Me Tender"-t, a Don't Be Cruel'-t és a "Jailhouse Rock"-ot. Dőlt róla az izzadság, ő volt az a maga hús-vér valóságában, élőben, karnyújtásnyira. Ott ületm Las Vegasban Jimmy Page és Robert Plant között egy levegőt szívtam Elvis Presleyvel, és teljesen magamon kívül voltam.Valami narkós lenyalt fejű majom odajött a koncert után, megkérdezte Jimmyt, hogy nem akarna-e találkozni Elvisszel. Ő csak annyit mondott: "Köszönöm, nem", amin sohasem tudtam egészen túltenni magam.                          ____________________________________________________Augusztus 14. ....Elment....Az én gyönyörő Jimmym. Milyen fantasztikus volt....van? Olyan telített volt minden másodperc, a tegnap esti nagyszabású finálével, mintha egy hatalmas tüzijáték zajlott volna a lelkemben. A földben lévő lyukakból gejzírként előtörő citromfagylalt.Borsmenta felhőkön lebegtem, az ajkai minden csók után valamilyen új, csádálatos gyümölccsé változtak.                                                                        ___________________________________________________Halk sikolyok gördültek le a számról, egész lényem az arcára zuhogott, ahogy a testembe fúrta....Teljesen megnyíltam, és csupa édes dolog szivárgott be a pólusaimon. Nagyon erős meszkalint szedtem be, de Jimmy vigyázott rám, és gondoskodott róla, hogy közben jól érezzem magam. Szerette kézben tartani a dolgokat, és nem szedett túl sok kábítószert, és az ivást sem vitte túlzásba. Szerintem azt gondolahtta, hogy a szépsége megőrzése fontosabb az efféle élvezeteknél. Állandóan a tükör előtt szépítgette magát, hosszú, fekete hajába gyönyörű hullámokat varázsolt egy kis hajsütű szerkentyűvel. Panatene kozmetikumokat használt, és utána még sok évig, ha megéreztem az illatukat, eszembe jutott milyen volt a hajába temetni az arcomat.