Az ám a jó, jó, jó                                                              Szép lassan, a hófehér tapétával borított falra másztam, míg arra vártam, hogy befusson tengerentúli hercegem távolsági hívása, ám babakék telefonkészülékem gúnyosan hallgatott, és csak akkor volt hajlandó megcsörrenni, ha valami helybéli bunkónak cseveghetnékje támadt, vagy egy szerencsétlen balek rendelni akart valamelyik cowboykreációmból. Komolyan szerettem volna elkerülni, hogy valaki mással összeszűrjem a levet, hogy ezzel is bizonyítsam Jimmynek, mennyire komolyan veszem a viszonyunkat, ám elfojtott szenvedélytől csak még inkább hajlottam a bámészkodásra, szemlélődésre, nyálcsorgatásra és elmélkedésre. Michellel elmentünk a paleminóba és beültünk Waylon Jennings, a dögös country faszagyerek orra elé, akinek még a szeme sem állt jól. Egy házilag készített bőrbevonatú gitáron játszott, aminek a szíjába a "Waylon" név volt belevésve, és a szája szegletében cigaretta figyegett, miközben édes képzeletbeli bosszút esküdött ama szerencsétlen hölgy ellen, aki össze merte törni a szívét. Kissé szétvetett lábakkal ültem és meredten bámultam, miközben kivert a veríték fekete bőrből készült csuklószorítói és lenyalt frizurája láttán, és nem kerülhette el a figyelmét, amint a szájam szélét nyaldosom. Ez a magas, meglett csizmás férfi, a széles mellkasú és hatalmas cowboy fenyegetően felmordult, miközben szédítő lazasággal pengette a gitárját. Biztos voltam benne, hogy számomra elérhetetlen, de szenvedélyesen megkívántam, és gyorsan firkantottam egy levélkét Michele-nek, mint az isiben: "Szívdöglesztő alak! Láttad, hogy bámul rám? El tudnék csábulni."  A műsor után, odasomfordáltunk a bárpulthoz, hogy lelkendezve kifejezzük neki elragadtatásunkat, mire egy pillantással "angyal"-nak szólitott. Biztosan meg lehetett lepve, hogy két ilyen lökött kis hippi lány körülötte liheg, állandóan igazgatta az övét, és ezüst pénzekkel kivert fekete cowboykalapja alól hunyorogva, minden mondatát azzal kezdte, hogy "mondok én valamit." "Mondok én valamit lányok, nagyon csípem, hogy ma este ott ültetek elől....Mondok én valamit, alig tudtam végigjátszani a számokat azzal az édes kis bugyival az orrom előtt..." Elöntött a veríték, úgyhogy oldalba böktem Michele-t, és visszaültünk a helyünkre, hogy meghallgassuk a második részt.  Mr. Page-re gondoltam, miközben fel-alá grasszáltam Hollywoodban, és elmentem minden eseményre, amire csak meg tudtam hívatni magam. A legelképesztőbb partit ifj. Frank Sinatra tiszteletére rendezték. Annyira elkeseredetten igyekezett valami tehetséget kicsiholni magából, hogy az már szánalmas volt.  Szeretek egy szobában tartózkodni egy csomó filmcsillaggal? Rober Culp és Sammy Davis, Jr. úgy csevegtek mint két normális földi halandó, Rod Sterling viszont lenyűgöző volt. Láttam, hogy mérhetetlen mennyiségű, általam meghatározhatatlan jeges italt dönt magába, és aggódtam a májáért. A vetítés vége felé, a terem végében ülve hallottam, amint Danny Thomas így lelkendezik Jack Haleynek és George Burnsnek: "Próbáld meg felfogni, Jack, gondolj bele, George, a saját ágyékunkból, a saját ágyékunkból....a te kölyköd, Frank kölyke..." Próbáltam rájönni, vajon a műsorban szereplő zsenik közül melyik származhatott Danny thomas ágyékából. Rod Sterling erősen beszívott állapotban az autómhoz kísért, és felkért, hogy varrjak neki egy cowboy inget. Mikor másnap reggel csöngött a telefon, azt gondoltam, nyilván álmodom még, vagy pedig végre eljutottam Tündérországba. "Itt Rod Serling beszél..."  Kaptam egy levelet a tündéri Rod Stewarttól. "Drága Pamela! Itt küldök egy képet magamról és Ron Woodról tánclépés közben. Nagyon köszönöm a leveleket, meg egyebeket. Ha minden jól megy, októberben L.A.-ben leszünk. Drága pamelám, kérhetnék tőled egy ici-pici szívességet? Nem alhatnánk Ronnal nálad? Jó lesz a földön is. Szeptember 22-e körül jelenik meg a szólólemezem. Tudnál nekem küldeni egyet, a saját várva várt produkciód egy példányával együtt? Addig is, remélem, jó leszel....Nemsokára találkozunk,Rod." Korábban azt reméltem, hogy ennél valamivel szorosabb viszony alakul ki köztem és Mr. Stewart között, de most már kénytelen voltam ellenállni a csábításnak. Eltökélt szándékomban állt jó útra térni, és reménytelenül bíztam abban, hogy Jimmy majd tisztességes asszonyt csinál belőlem. Noel Redding is írt, bejelentve érkezésének időpontját és arra kérve, tegyem magam szabaddá a számára. A régi szép idők emléke azonban most kevésnek bizonyult. Ezzel az eltökéltséggel, valamint 3o-as évekbeli, rózsaszín szaténbugyimhoz erősített erényövvel felszerelkezve találtam magam egyszer csak szemtől szembe Mick Jaggerrel.                                                                  ___________________________________________________Október 22....reggel 6 óra....Valamit megtettem, jobban mondva nem tettem meg, és azóta is azt kérdem magamtól, hogy miért. Ez még valószínűleg sokáig foglalkoztat majd. Mercyvel elmentünk meghallgatni a Burritost a Corralban, Topanga Canyonban. Épp önfeledten ráztuk a parketten, amikor egyszer csak besétált Jagger, Richards, Watts és Wyman, s mintha beszakadt volna a tető az ócska lebuj fölött. Tovább tettük-vettük magunkat, mintha mi sem történt volna, táncoltunk a Burritos zenéjére. Szerencsére, egy hosszú, fekete, nagyon mély kivágású bársonyruha volt rajtam, rengeteg csecse kis strassz díszítéssel. Éreztem, hogy ő néz, amire csak még jobban bedobtam magam. Gram észrevette a színpadról, hogy mi folyik, és a mikrofonba bemondta, hogy:"Vigyázat, Miss Pamela gyönyörű, de érzékeny darab." A drága Gram annyira fel volt dobva, hogy újonnan szerzett legjobb barátja, Keith eljött őt meghallgatni. A szünetben Mick odalépett Mercyhez és azt mondta: "Mutass be ennek a gyönyörű hölgynek!" - aztán meghajolt és kezet csókolt. Micsoda ajkak!                                                                ___________________________________________________Mick meghívott mindket Mercyvel abba a hatalmas házba, amit  Stones Laurel Canyonban bérelt, és ezzel, nagyravágyó listámon a legkiemeltebb helyen szereplő név viselője egyszeriben lőtávolságon belülre került. Mick, Keith és jómagam a kandalló előtt ültünk és hallgattuk Mercy mélyenszántó jóslatait, melyeket agyonhasznált tarokk kártyáiból olvasott ki. A kártyákat mindenhová magával vigtte, abban a reményben, hogy Keith Richards-féle pasasokba botlik: mikor is háromszög alakban kiterítheti kártyáit a szőnyegre, elmagyarázhatja a Torony és az Akasztott Ember jelentését, és fel nem tett kérdséekre csiholhat választ belőlük. A jóslás után, Keith felkapott egy gitárt és Mick énekelni kezdte, hogy: "I follewed her ot the stay-shun...a SUIT-case in my haa-and" (Követtem az állomásra...bőrönddel a kezemben). Ezzel belépést nyertem a rock and roll hetedik mennyországáb, a szívem a csípőm alatt dobogott, pontosan úgy, mint annak idején a Long Beach Arenában. Mickkel táncolni kezdtünk a nappaliban a Stones még meg nem jelent nagylemezére, a Beggar's Banquet-re (Koldusok lakomája), és mikor kikérte a véleményemet róla, nem tudtam egy szót se kinyögni, de úgy vigyorogtam, mintha épen egy egekig magasztaló kritikát írtam volna róla. Egy szempillantás alatt ott termett előttem, az oldalamhoz szorította a karomat, és olyan vadul csókolt meg, hogy tudtam, legalább egy hétig duzzadt lesz tőle az ajkam.        ___________________________________________________Reggel 6 óra, folytatva...Miután megcsókolt, elkezdte simogatni azarcomat a gyönyörű kezeivel. Lélegzetvételnyi időt sem hagyott, hatalmas, finom csókokat nyomott mindenhová azzal az elképesztő szájával, simogatott mindenhol, én me olvadoztam, de visszafogtam magam. Mi tagadás, elég szégyenlős voltam, "Te szégyenlős vagy!" Alig akarta elhinni. Kimentem a medencéhez, hogy vízbe mártsam a lábujjamat és bámuljam a teliholdat, Mr. Jagger meg jött utánam, és egyre csak csókolgatott és össze-vissza kuszálta a hajamat."Megyek lefeküdni, Pamela"  (életem legszexisebb hangja)  "Aludj jól." "Nem akarsz te is lefeküdni?" "Nem tudom." "Akarsz egy hét gondolkodási időt?" "Igen." (hallgat) "Na, nem akarsz mégis ágyba bújni?"  "Nem." ELKÉPESZTŐ!! Annyira elképesztő, hogy szó szerint le kellett írnom. És vajon hol lehetett Jimmy mikor én Mick Jaggernek nemet mondtam?                                                                      ___________________________________________________Igyekeztem hű maradni rózsaszín bársony hercegemhez, aki közben valószínűleg lelkesen kötözgette a lányokat különféle ágytámlákhoz Amerika-szerte. A Led Zeppelin ismét az USA-ban gturnézott, én azonban hiába lebzseltem a telefon mellett. Október 28-án Jimmy végre, valamiféle semmitmondó köszöntéssel ébresztett, kedvesen bejelentve, hogy két hét múlva tudnánk találkozni. Lehangoló beszélgetés volt, utána háromegyed órán keresztül bőgtem. Miért nem vitet oda Közép-Nyugatra, ahol rálökhetne a virágmintás ágytakaróra, én meg sikongathatnék az élvezettől? A távollét nyilvánvalóan nem lágyította meg a szívét, és már csak abban bíztam, hogy ha meglát, úgyis elkezd csorogni a nyála. Elhatároztam, hogy kivárom a két hetet, és ha Jimmy akkor sem mutat ki irántam megfelelően heves érzelmeket, megkeresem Mick Jaggert és szemérmetlenül felkínálom magam neki. Ám a két hét letelte előtt kétszer is találkoztam Mickkel, na és az nem volt semmi.                                                                            ___________________________________________________Október 3o.....El sem akarom hinni....Most jövök Micktől, akit megint kikosaraztam. Most már könyörgött, és azt hajtogatta, "Ígérd meg, hogy maradsz....csak most az egyszer." Istenkém, csókok és símogatások, ezúttal gyengédebben. Még azt is hallottam, hogy Mercytől megkérdezi, hogyan vehetne rá arra, hogy nála maradjak. Miközben másokat nagydarab technikusok eltessékelnek, nekünk könyörögnek azért, hogy maradjunk. Olyan kiváltságosnak érzem magam! MJ-t várta valami csaj, hogy lefeküdjenek, de MJ elküldte. Gondolom biztos volt abban, hogy rá tud venni, hogy maradjak. Azt mondta: "Szép vagy, olyan szép, a legszebb lány, akivel itt találkoztam, komolyan mondom." Mercy elmondta neki, hogy Jimmyvel jártam, amire biztos jót vihogott magában. Nyilván tudja, miket szokott Jimmy művelni, és most azt gondolja, hogy megjátszom magam. Na mindegy.                              ___________________________________________________Tiszta mazochizmus volt nem lefeküdni Mickkel, de tényleg nem akartam, hogy Jimmy fülébe jusson, és azt gondolja, hogy olyan vagyok mint a többi lány, akiken korbácsnyomokat hagyott. Be akartam bizonyítani magamnak és Jimmynek, hogy meg tudom akadályozni, hogy a vágyaim beszennyezzék a szívemben lakozó tiszta szerelmet. Mégis, szükségem volt arra, hogy Mr.Jagger közelében legyek.Csináltam neki egy fekete kreppinget, és elvittem a PJ-be, mert tudtam, hogy a Stones el nem mulasztaná Ike és Tina turner koncertjét. Oda kellett adjam az egyik technikusnak, mert Mick influenzás lett és otthon maradt, de mikor menni készültem, a technikus rám kacsintott és zt mondta: "Mick megbízott, hogy ha netán összefutnék Miss Pamelával, mondjam meg neki, hogy ugorgon be holnap."                                                          ____________________________________________________November 3....Tegnap este MJ mindent elkövetett, hogy elcsábítson, de a bizsergető símogatásai dacára valamiképp mégis sikerült megőrizni a józanságomat. AAACH! A testem szinte fájt, annyira kívántam. "Miss pamela, most nem mehetsz el, nekünk együtt kell lennünk, tudod, hogy nagyon csíplek. Nem vislkedhetünk úgy, mint két kisiskolás, mind a ketten tudjuk, hogy nagyon élveznénk." De mégse adtam be a derekamat, ls először bepipult, aztán még annyit mondott, hogy: "Nem túlzás ez egy kicsit?" Mit gondolsz, mit csinál a te Jimmyd ebben a pillanatban? Ne felejtsd el, te GTO vagy, nem pedig valami oklahomai iskoláslány."                                           ___________________________________________________Egy jó rövid ruha volt rajtam, ő meg beletemetkezett a combjaimba és össze-vissza harabdált. Zihálva kapkodtam levegő után, miközben ő egyre feljebb araszolt a combomon, nyálkás nyomvonalat húzva mga után, mintha egy csiga másott volna a bugyim felé. Úgy habzsolta a combjaimat, mintha marcipánból lettek volna, és mikor a jobb combom belső részén egy hatalmas duzzadt zúzódás keletkezett, kiszabadítottam mgam, és ész nélkül rohantam el az éjszakába. Erősen reméltem, hogy nem fog szűzkurvának tartani, és imádkoztam azért, hogy a kiszívott rész begyógyuljon, mire Jimmy hozzájut. Nem kellett volna aggódnom. Jimmy felhívott San Franciscóból, ami a turné utolsó állomása volt, és megígérte, hogy a szabadnapján átrepül L.A.-be, hogy meglátogasson.                                ___________________________________________________November 7....Az én szívszerelmem bizony nem érkezett meg. Hányszor lehet az ilyesmit elviselni? Ő aztán nem kímél egy pillanatig se, már rég be kellett volna hogy teljen a pohár teljesen. Hajnali fél hatkor ébresztett a leggyengédebb hangján és előhozakodott mindenféle elképzelhető kifogással. Bőgtem és zokogtam. Most az a legújabb, hogy ma délután jön. Hiszem, ha látom. Keserű pirula....                                   Délután 2 óra 45 perc.... Mozdulatlaul várok, kürülöttem is minden mozdulatlan és csöndes, de bennem hatalmas zűrzavar uralkodik, olyan, mintha zubogna a vérem. A végén én leszek kénytelen este odarepülni, hogy lássam, ami azért elég elképesztő lenne....de muszáj lesz. Jimmy, meddig csinálod csinálod ezt még velem? Mennyit bírok még elviselni?                                                                                      ___________________________________________________