Michele meg én elmentünk a Joh Phillipsbe "frozen noses" koncertre, rengeteg gyönyörű ember és bizarrság. Egész disznókat ettek (szegények). Álmosodom... Szerelem, és örömteli karácsonyi gondolatok és kívánságok....Hála Neked, édes Jézusom. Pamela.                                                     ___________________________________________________Továbbb vonszoltam magam a táncparketten egyik komplett őrülttel a másik után. A férfiak soha nem beszéltek egymással, mert szégyelték, hogy ott vannak, így aztán minden este néma leventék váltakozó hadát kellett végigmustrálnom, hogy vajon melyikük fog aznap este társaságával megajándékozni. Egy alak, aki kiköpött Wally Cox volt, egymás után több estén is betévedt és mohón bámulta a lábamat, ami rögtön gyanús volt.  Valahogy mindig olyan pasik szúrnak ki, akik mintha egy farkasember filmből jöttek volna eszelős röhögésükkel. Mr. Cox szódásüveg vastagságú okuláréja körülbelül ötvenszeresére nagyította a szemét és kétségkívűl, egyenesen a lábamat fixírozta. Eléggé pangott a forgalom aznap este, úgyhogy mikor odacsoszogott és felkért, hogy tiszteljem meg a társaságommal, elfogadtam az ajánlatát. Belefúrta hegyes állát a vállamba, s tettünk egy rövid, esetlenkedő kört a parketten, miután is némi csevelyre támadt kedve. "Magának van itt az összes lány közül a legvonzóbb lába", mondta, de olyan őszinte hangon, hogy kénytelen voltam belenézni abba a lehetetlenül nagy szemébe, ami azt tükrözte, hogy komolyan is gondolja. Hát erre mit lehet mondani? Kedvesen megköszöntem és vártam a slusszpoént. Szerette volna "megsimogatni és megmasszírozni" a lábamat, és ötven dollárt ajánlott ezért a megtiszteltetésért. Elmondta, hogy egész Michigenből autókázott ide megbízható Corvairjével, mert úgy saccolta, hogy a Los Angeles-i nők bizonyára szabadszelleműbbek, és talán megértik a lábak iránti vonzalmát. Az egész életét a lábak babusgatására tette fel. "Hiszen azok tartják fenn egész testünket!" A helyiség hátsó fertályán ültünk, ahol sötöt volt, és nem is volt olyan rossz. Tulajdonképpen egész kellemes volt, ő meg teljesen extázisba jött. Nem fogadtam el az ötven dollárt, egyszerűen nem volt pofám. Húszat viszont igen, de attól is egy hétig lelkiismeretfurdalásom volt.   A születésnapján Jimmy megismerkedett egy harlotte nevű lánnyal, akibe eszeveszetten beleesett. Ez a leforrázó hír átszivárgott az óceánon túlról és úgy loccsant az arcomba, mint egy kannányi forró Earl Grey tea.  Miss Christine írt Londonból, ahol Tedd Rundgrennel múlatta az idejét, és a levélhez egy fényképet csatolt Jimmyről a Melody Meker-ből. A leggyönyörűbb inget viseli, amit valaha is varrtam. Egy...kreációról van szó, amelynek térdig érő rojtjai voltak. A képen a kezét imára kucsolja és az épgre tekint, tincsei sötéten elütnek a pasztellszínű bársonytól. Barátnőm téjékoztatott "Lady Charlotte"-ról, amitől mintha ökölbe szorult volna a szívem. Nem akartam elhinni, hogy em használja ki iránta érzett nyilvánvaló, huncut vágyamat, és hajnali háromra már teljesen elgyengültem a hiábavaló sóvárgástól. Elbúcsúztam a haveroktól, akikkel addig mulattam és otthagytam a stúdiót. Ahogy a kijárathoz értem, láttam, hogy Waylon a nyomomban van azzal a kiismerhetetlen, hunyorgó arckifejezésével. "Mi a telefonszámod, bébi?" Megadtam neki, mire azt mondta, egy órán belül felhív.                                                              ___________________________________________________Január 28. hajnali 3.3o......Ha Waylonnal ma este "elmegyünk" (ha), még mindig komoly kétségeim vannak, ez lesz az első kóbor numerám, és egyben az első "érett férfi" az életemben. Az is kiderült majd, mennyire vagyok képes kijönni olyasvalakivel, aki nem tartozik a megszokott környezetembe. Istenkém, hát nem lesz izgi, ha mégis eljön ez a nagy férfiember?               Reggel 9......Szeretkeztem Waylonnal. Életem egyik legfurcsább éjszakája volt, az biztos. Waylon Jennings az én ágyamban! Őszintén nyersek és nyersen őszinték voltunk egymáshoz, és sokat tanultunk egymás életéből. Két egymásba fonódó (egymásnak ütköző?) külön világ. Utána elnézést kért, amiért olyan heves volt, egy csókot nyomott a homlokomra és "drága angyal"-nak nevezett, aztán felkelt, hogy távozzon, de az ajtóból még visszajött azzal, hogy "Mondok én valamit bébi, te aztán tudod, hogy kell egy férfinak örömet okozni." Micsoda szívdöglesztő egy alak.       ___________________________________________________Öltözködés közben körbejárta a kis szobámat, mely tele volt Mick, Jimmy és Noel képeivel, rágyújtott egy cigarettára, felkapta a fekete cowboykalapját, és azt mondta: "Te valóban kádveled á hosszú hajat, meg áz áffélét?"   Biztosítottam arról, hogy őt is nagyon szexisnek és divatosnak tartom, erre megcsóválta a fejét, mint aki nem érti, hátrasimította saját jól felnyírt frizuráját, homlokon csókolt, fejébe nyomta hatalmas kalapját és gálánsan megpöccingtette. Egy hunyorgás, egy mosoly, és már ott sem volt. Waylon távozása után még sokáig ébren voltam, és életem új jelenségén, a kóbor numerán elmélkedtem. Nem éreztem bűntudatot, noha fogalmam sem volt, hogy látom-e még Waylont valaha is az életben, ellenben nagyon is felnőtt nőnek éreztem magam. Lakótársam, Michele, hallotta az abédlőből kiszűrődő zajokat, így aztán a hálószobája ablakán mászott ki munkába menet. Mikor aznap este hazajött, azt javasolta, hogy keressek magamnak új lakhelyet. Egy Mickey nevű lány, akivel a Zeppelin ottléte alatt ismerkedtem meg, és akit nagyon megszerettem, szintén kéglit kereset, úgyhogy összefogtunk, és találtunk egy gyönyörű, régi, kertes lakást a Fountain Avenue-n. Ő John Paul Jonesszal futott, míg én a a drága Jimmyvel voltam úgyhogy már mindkettőnknek volt része jóban, rosszban. Bevezettem őt a Danceland fortélyaiba, és rohamos tempóban gyűjtötte a törzsvendégeket. Csapott vállak fölött és szomorú, lottyadt hátsók mögül vigyorogtunk egymásra, ami segített elviselni azt a rengeteg válságos, sivár estét. Mr. Tökéletesről, azaz Jimmy Page-ről álmodoztam, mikor arra lettem figyelmes, hogy az a kicsi kínai, akivel szteppelek, mélyeket szippantgatva, szaglász és szimatol engem. Nki avas szivarszaga volt, gondoltam, ezt igyekszik semlegesíteni, de mikor szóltam, hogy hagyja abba, meg se hallotta, annyira elkábult a Shalimaromtól. Minél élénkebben tiltakoztam, annál mélyebbeket lélegzett, és mikor megpróbáltam ellökni magamtól, kiderült, hogy úgy hozzám van tapadva, mint egy pióca. Felsikítottam, majd úgy kellett kiskanállal összekaparni a földről az utánam maradt csipke és nejlon darabkák közül. Aznap "Bébidoll Este" volt, ezért minden hosztessznek bébidollt kellett viselnie. Csütörtökönként pedig "Hawaii Este" volt, amikor fürdőruhában és hervadt virágfüzérekben kellett dolgoznunk. Míg a világ mégiscsak haladt valamennyit, a Danceland mindig ugyanazokat az ócska fogásokat dobta be. Miközben valaki segített fölállni a földről, egy öreg szivar, akin épp a sarokban kézimunkáztak, a nyakát nyújtogatta, hogy lássa, mitől van ez a nagy felhajtás. Én soha nem kézimunkáztam, viszont megállás nélkül táncoltam és csevegtem. Nyomorúságos kenyér volt, és minden koszos garast a fogamhoz vertem.                                                            ___________________________________________________Február l2....Nagyon boldog vagyok, csodás délután töltöttem a Buritosszal. Chris annyira helyes volt, úgy teleszivtuk magunkat, mint két hőlégballon, és egy csomó dologról beszélgettünk. Ő meg Gram azt mondták, hogy majd bejönnek a Dancelandbe, s hris szerint: "Egyszer még lesz nekünk kettőnknek egy saját Dancelandünk."  Annyira jól érzem magam az én DRÁGA Burritoimmal. Egész délután Mr.Hillmannal voltam, és olyan fiiiinom volt.                       Február 19.....Ma láttam Brandon sugárzó arcát. Ő 78-as fordulatszámon él, míg mindenki más 33 1/2-en mozog. Azonnal kiűzött belőlem egy csomó rossz emléket. Mikor rámnyitotta az ajtót, energia és életöröm zúdúlt be vele. Olyan hihetetlenül intenzíven él, néha egész kimerítő. Tíz órát töltött nálam, smaciztunk, bámultuk egymást, súgtunk-búgtunk, olyan volt őjra látni őt, mintha valaki felgyújtott volna egy villanykörét az agyamban. "Öröm, élvezet és izgalom" vagyok a számára.                                             Február 22....Itt ülök teletömve Tuinallal, rengeteg kokó birtokában (egy negyed unciányit és egy jégtömlőt tartok a kezemben). Minthogy még soha nem vettem kokót, egyszerűen hihetetlennek tünik, hogy ez a pici üveg 25o dollárt ér. Most voltunk moziban, Brandon elment zenélni valahova.Iszonyúan bekokóztunk a moziban, senki sem képes annyira feldobni mint ő - mindenféle szempontból. Olyan zseniálisan kijövünk egymással, fantasztikusan jó barát. Olyan természetes vele az együttlét, egyszerűen imdádom. Elképesztő dolog történt a "Butch Cassidy" után, valami hülye pali elkapott az utcán, erre Brandon ráüvöltött, hogy: "Kopj le, te bunkó állat", mire a pasi pisztolyt rántott! Én elrohantam és megpróbáltam autókat megállítani, míg de Wilde igyekezett lebeszélni a pasit arról, hogy lelőjön minket. Olyan jó dumája van. Hát nem igazgalmas: Tra La.   Február 24.....Itt ülök egy repülőn, mert megint hagytam magam rábeszélni valami újabb marhaságra, Noel (a drága) felhyvott ma reggel, és küldött egy retúrjegyet New Yorkba. Nem lesz érdektelen. Imádok repülni. Ó jaj, James és Charlotte.....az a fájdalmas hír járja, hogy Franciaországban élnek. Na mindegy, az én drága Noel barátom egyedül érzi magát odaát, én viszont majd felvidítom! Mindenki erről fog beszélni! Hihetetlenül gyorsan terjednek a hírek ebben a popsztárkörben.                                                             Február 27.....New York City....itt ülök szigorúan meztelenül a klotyón, és írok, hogy Noel ne lássa. Tegnap este megint kitört rajta egy roham Brian Jonesszal kapcsolatban, hogy után akéne mennie a halálba. (Brian volt a bálványa.) Felhívta az anyját és majdnem elsírta magát. Úristen, hogy szétesett ez az ember, most éppen hatalmasakat röhög odabent, csak úgy magában.                                            Március 2....Szívtam egy kis füvet reggelire (délután 3-kor) miután egy istenit keféltünk, és még mindig ki vagyok ütve. Noel azt mondta, hogy "a szerettei közé tartozom". "Márpedig nekem nincs sok."                            Március 4....Csak egy napja vagyok itthon, és tudod kivel találkoztam? Hick St. Nicolasszal, személyesen. Mercyvel elmentünk a Whiskeybe, és teljesen odavoltam attól, hogy megint látom. Odajött hozzánk, és hosszasan beszélgettünk Randy Joról, elég sok problémájuk van. Sajnálom. Beszívtunk, és Judy Collinst hallgattunk, aztán adott egy gyönyörű csókot. Szentisten, még mindig remegek tőle, mégiscsak nevetséges. Ebbe aztán tényleg nem bonyolódhatok bele.      ____________________________________________________