_______________________________________________________________________Január 28. hajnali 3.3o. .....Ha Waylonnal ma este "elmegyünk" (ha), még mindig komoly kétségeim vannak, ez lesz az első kóbor numerám, és egyben az első "érett forfi" az életemben. Az is kiderül majd, mennyire vagyok képes kijönni olyasvalakivel, aki nem tartozik a megszokott környezetembe. Istenkém, hát nem lesz izgi, ha mégis eljön ez a nagy férfiember?               Reggel 9. ....Szeretkeztem Waylonnal. Életem egyik legfurcsább éjszakája volt, az biztos. Waylon Jennings az én ágyamban! Őszintén nyersek és nyersen őszinték voltunk egymáshoz, és sokat tanultunk egymás életéből. Két egymásba fonódó (egymásnak ütköző?) külön világ. Utána elnézést kért, amiért olyan heves volt, egy csókot nyomott a homlokomra és "drága angyal"-nak nevezett, aztán felkelt, hogy távozzon, de az ajtóból még visszajött azzal, hogy: "Mondok én valamit bébi, te aztán tudod, hogy kell egy férfinak örömet okozni." Micsoda szívdöglesztő egy alak.       _________________________________________________Öltözködés közben körbejárta a kis szobámat, mely tele volt Mick, Jimmy és Noel képeivel, rágyújtott egy cigarettára, felkapta a fekete cowboykalapját, és azt mondta: "Te valóba' kádveled á hosszú hajat, meg áz áffélét?"                                           Biztosítottam arról, hogy őt is nagyon szexisnek és divatosnak tartom, erre megcsóválta a fejét, mint aki nem is érti, hátrasimította saját jól felnyírt frizuráját, homlokon csókolt, fejébe nyomta hatalmas kalapját és gálánsan megpöccintette. Egy hunyorgás, egy mosoly, és már ott sem volt. Waylon távozása után még sokáig ébren voltam, és életem új jelenségén, a kóbor numerán elmélkedtem. Nem éreztem bűntudatot, noha fogalmam sem volt, hogy látom-e még Waylont valaha is az életben, ellenben nagyon is felnőtt nőnek éreztem magam. Lakótársam, Michele, hallotta az ebédlőből kiszűrődő zajokat, így aztán a hálószobája ablakán mászott ki munkába menet. Mikor aznap este hazajött, azt javasolta, hogy keressek magamnak új lakhelyet.                 Egy Mickey nevű lány, akivel a Zeppelin ottléta alatt ismerkedtem meg, és akit nagyon megszerettem, szintén kéglit keresett, úgyhogy összefogtunk, és találtunk egy gyönyörű, régi, kertes lakást a Fountain Avenue-n. Ő John Paul Jonesszal futott, míg én a drága Jimmyvel voltam úgyhogy már mindkettőnknek volt része jóban, rosszban. Bevezettem őt a Danceland fortélyaibe, és rohamos tempóban gyűjtötte a törzsvendégeket. Csapott vállak fölött és szomorú, lottyadt hátsók mögül vigyorogtunk egymásra, ami segített elviselni azt a rengeteg válságos, sivár estét. Mr. Tökéletesről, azaz Jimmy Page-ről álmodoztam, mikor arra lettem figyelmes, hogy az a kicsi kínai, akivel szteppelek, mélyeket szippantgatva, szaglász és szimatol engem. Neki avas szivarszaga volt, gondoltam, ezt igyekszik semlegesíteni, de mikor szóltam, hogy hagyja abba, meg se hallotta, annyira elkábult a Shalimaromtól. Minél élénkebben tiltakoztam, annál mélyebbeket lélegzett, és mikor megpróbáltam ellökni magamtól, kiderült, hogy úgy hozzám van tapadva, mint egy pióca. Felsikítottam, majd úgy kellett kiskanállal összekaparni a földről az utánem maradt csipke és nejlon darabkák közül. Aznap "Bébidoll Este" volt, ezért minden hosztessznek bébidollt kellett viselnie. Csütörtökönként pedig "Hawaii Este" volt, amikor fürdőrohában és hervadt virágfüzérekben kellett dolgoznunk. Míg a világ mégiscsak haladt valamennyit, a Danceland mindig ugyanazokat az ócska fogásokat dobta be. Miközben valaki segített fölállni a földről, egy öreg szivar, akin épp a sarokban kézimunkáztak, a nyakát nyújtogatta, hogy lássa, mitől van ez a nagy felhajtás. Én soha nem kézimunkáztam, viszont megállás nélkül táncoltam és csevegtem. Nyomorúságos kenyér volt, és minden koszos garast a fogamhoz vertem.                                                           ___________________________________________________Február 12. ....Nagyon boldog vagyok, csodás délutánt töltöttem a Burritosszal. Chris annyira helyes volt, úgy teleszívtuk magunkat, mint két hőlégballon, és egy csomó dologról beszélgettünk. Ő meg Gram azt mondták, hogy majd bejönnek a Dancelandbe, s Chris szerint: "Egyszer még lesz nekünk kettőnknek egy saját Dancelandünk."                      Annyira jól érzem magam az én DRÁGA Burritoimmal. Egész délután Mr. Hillmannal voltam, és olyan fiiiinom volt.           Február 19. .....Ma láttam Brandon sugárzó arcát. Ő 78-as fordulatszámon él, míg mindenki más 33 1/2-en mozog. Azonnal kiűzött belőlem egy csomó rossz emléket. Mikor rámnyitotta az ajtót, energia és életöröm zúdúlt be vele. Olyan hihetetlenül ingtenzíven él, néha egész kimerítő. Tíz órát töltött nálam, smaciztunk, bámultuk egymást, súgtunk-búgtunk, olyan volt újra látni őt, mintha valaki felgyújtott volna egy villanykörtét az agyamban. "Öröm, élvezet és izgalom" vagyok a számára.                                             Február 22.  ...Itt ülök teletömve Tuinallal, rengeteg kokó birtokában (egy negyed unciányit és egy jégtömlőt tartok a kezemben). Minthogy még soha nem vettem kokót, egyszerűen hihetetlennek tűnik, hogy ez a pici üveg 25o dollárt ért. Most voltunk moziban, senki sem képes annyira feldobni mint ő - mindenféle szempontból. Olyan zseniálisan kijövünk egymással, fantasztikusan jó barát. Olyan természetes vele az együttlét, egyszerűen imádom. Elképesztő dolog történt a "Butch Cassidy" után: valami hülye pali elkapott az utcán, erre Brandon ráüvöltött, hogy: "Kopj le, te bunkó állat", mire a pasi pisztolyt rántott! Én elrohantam és megpróbáltam autókat megállítani, míg de Wilde igyekezett lebeszélni a pasit arról, hogy lelőjön minket. Olyan jó dumája van. Hát nem izgalmas?  Tra La.    Február 24. ....Itt ülök egy repülőn, mert megint hagytam magam rábeszélni valami újabb marhaságra. Noel (a drága) felhívott ma reggel, és küldött egy retúrjegyet New Yorkba. Nem lesz érdektelen. Imádok repülni. Ó jaj, James és Charlotte.....az a fájdalmas hír járja, hogy Franciaországban élnek. Na mindegy, az én drága Noel barátom egyedül érzi magát odaát, én viszont majd felvidítom! Mindenki erről fog beszélni! Hihetetlenül gyorsan terjednek a hírek ebben a popsztárkörben.                                                              Február 27. ....New York City.....itt ülök szigorúan meztelenül a klotyón, és írok, hogy Noel ne lássa. Tegnap este megint kitört rajta egy roham Brian Jonesszal kapcsolatban, hogy utána kéne mennie a halálba. (Brian volt a bálványa). Felhívta az anyját és majdnem elsírta magát. Úristen, hogy szétesett ez az ember, most éppen hatalmasakat röhög odabent, csak úgy magában.                                             Március 2. ...Szívtam egy kis füvet reggelire (délután 3-kor) miután egy istenit keféltünk, és még mindig ki vagyok ütve. Noel azt mondta, hogy "a szerettei közé tartozom". "Márpedig nekem nincs sok."                                             Március 4. ...Csak egy napja vagyok itthon, és tudod, kivel találkoztam? Hick St. Nicholasszal, személyesen. Mercyvel elmentünk a Whiskeybe, és telejesen odavoltam attól, hogy megint látom. Odajött hozzánk, és hosszasan beszélgettünk Randy Joról, elég sok problémájuk van. Sajnálom. Beszívtunk, és Judy Collinst hallgattuk, aztán adott egy gyönyörű csókot. Szentisten, még mindig remegek tőle, mégiscsak nevetséges. Ebbe aztán tényleg nem bonyolódhatok bele. Ott voltam mikor hűséget fogadtak egymásnak.

                                    ____http://www.youtube.com/watch?v=zE6A4MlV0mo&feature=player_embeddedPAMELA DES BARRES: A ZENEKARRAL VAGYOK 37. _____________________________________________