A DIVAT LELKES KÖVETŐJE                                             Valamilyen tévedés folytán, végig első osztályon utaztam, vígan pezsgőzve és homárfarkat szopogatva. Ezt rendkívűl biztató jelnek vettem a továbbiakra nézve. Megismerkedtem egy  Jimmy Webb nevű, káprázatos külsejű dalszövegíróval, aki történetesen éppen mellettem ült, és akivel a hosszú út alatt egész jól összehaverkodtunk. Meg akart nekem mutatni egy igazi vidéki angol kastélyt, amit szándékában állt venni, megérkezésünk után pedig büszkén végigvonult velem a repülőtéren semmibe véve a vámvizsgálatot, és egyenesen egy odakint várakozó limuzinhoz kísért, mely dugig volt az ő gyönyörű angol barátaival. Megígérte, hogy bevisz Londonba, miután megszemlélte a kéglit, és minthogy Martynak fogalma sem volt arról, hogy jövök, rengeteg idő állt rendelkezésemre, hogy lejussak ARRA A HÍRES Kings Roadra. A Mr. Webb által oly hőn áhított hely egykor Hellfire Club (Pokol Tüze Klub) néven híres mulatóhely volt, mely olyan hírhedt tivornyázókkal büszkélkedhetett, mint Benjamin Franklin meg valamelyik walesi herceg. lenyűgöztek a tökéletesen meggfaragott péniszek, melyek a számtalan alkóvot díszítették, és mint hogy a sátáni vibrációkból már semmi nem volt érezhető, áldásomat adtam erre a leírhatatlan kéjlakra. Elszívtunk egy pár füves staubot a Temze partján, és míg beittam a vidék mesébe illő szépségét, a zöldnek olyan árnyalatait fedeztem fel, melyekről nem is álmodtam, hogy léteznek. Mikor végül eljutottam a Granny'shez, Marty éppen a szomszédban volt a fodrásznál, úgyhogy Gene elbújtatott az öltözőfülkében, míg visszajön. "Meg kell nézned ezt a gyönyörű tyúkot az öltözőfülkében." Persze Marty bekukucskált, én meg ott álltam anyaszült meztelenül, talpig a hollywoodi Fredick'snél vásárolt tűsarkú cipőmben. Vasárnap kivételével Marty mindennap dolgozott, így aztán rengeteg időm volt arra, hogy megismerkedjek London városával. én voltam a turisták mintapéldánya, addig jártam a várost amíg csak volt bennem szusz. Megnéztem minden festményt és szobrot a Victoria és Albert Múzeumban, meg a Tate Galeryben, és megcsodáltam az Aliz Csodaországbn kézzel írott példányát, amit egy antik vitrinben őriztek. Rendkívül lehangolóan hatott rám a londoni Tower, amit kötelességtudóan végigmustráltam bermuda sortok népes társaságában. A Buckingham Palotánál lelkesen vártam, hogy integessen a fehér kesztyű, és láttam a levegőbe lógatott Tommy Steele-t Madame Tussaud viaszmúzeumában, ahol viaszujjai örök időkre érintették a kiválasztott zongorabillentyűket. Néhány kilót azonnal felszedtem, minthogy nem tudtam ellenállni a híres angol csokoládéknak és cukorkáknak. A GTO nagylemez ki volt téve minden lemezbolt kirakatában, úgyhogy félig-meddig hírességnek számítottam, és a rocksajtó egy csomó interjút készített velem. elmentem a Porobello Roadra és vettem egy csomó leárazott antik cuccot, elmentem az állatkertbe, hogy megnézzem "Guy"-t, a híres gorillát, és legalább száz Big Ben-es képeslapot küldtem szét, hogy mindenkinek tudtára adjam világutazói sikereimet. Esténként Martyval eljártunk a legmenőbb lokálokba, ahol elvegyültünk  híres klienseivel. Vártam, hogy megcsörrenjen a telefon és kiderüljön mikor kell Toddal találkonunk New Yorkban, de egyelőre hiába. Szerencsémre (neki meg szerencsétlenségére), Michele Overman átjött Angliába Robert Plant után. Rettenetes kínokat állt ki, mert Robertnek nem akaródzott otthagyni feleségét, Maureent és a két gyerekét. Folyton szenvedett és sírdogált, de legálább nem voltam egyedül. Még Catherine Jamesszel is összebarátkoztam aki éppen Londonban tartózkodott, és állandóan veszekedett kisbabája apjával Denny Lainen-nek, a Moody Blues kis mitugrálsz tagjával. Úgy bánt vele a srác, mint a kapcájával, így aztán Catherine inkább titokban összeállt Gene-nel, Marty társával és iszonyúan  élvezték a tiltott románc izgalmait. Mikor végleg úgy döntött, hogy kisétál Denni életéből, egy rövid ideig vígan éltünk édes négyesben (tualjdonképpen ötösben, ha a kis Damient is beleshzámítjuk) egy Kings Road környéki lakásban. Martyt bosszantotta, hogy hűségesnek kell lennie hozzám. Nagyon szeretett engem, és a jó oldala azon volt, hogy hű legyen, ám velejéig romlott másik oldala szívesden megfertőzte volna egész Angliát a legkülönbőzőbb nemibetegségekkel. Ez a két oldala állandóan harcban állt egymással és emiatt gyakran  hűvös és távolságtartó volt velem, ha éppen nem az ágyban tartózkodtunk. Mindig nagyszerű dolog volt kibékülni, de tulajdonképpen semmi olyant nem tettem, amitől begurulhatott volna. Megpróbáltam a hűtlenkedéseit bizonytalanságával magyarázni, és állandóan mélyenszántó lelkizésekbe bonyolódtunk, már amennyire hagyta magát ezekbe belerángatni. A következőkre jutottunk: úgy gondolta, hogy megérdemli, hogy megoszthassa a farkát bárkivel, akinek ezzel élvezetet okoz, amellett, hogy engem odaadóan szeret. Ezek a lányok természetesen semmit sem jelentettek Martynak, egyszerűen szüksége volt a hódításra, égetően vágyott arra, hogy érezze, hogy akarják őt. Megkérdeztem, hogy vajon a mamája szerette-e, amint rendkívűl jól szórakozott. Fetrengett a röhögéstől. Abban reménykedtem, hogy kívánatosabbá varázsolom magam, éppen új frizurát csináltattam a Granny's mellett lévő fodrásznál, mikor Gene átrohant, közölte, hogy Mick ugrott be az üzletbe egy öltönyért, és hogy nem akarom-e üdvözölni.