Június 24. ....Mióta tegnap este beszéltem Mickkel, olyan furcsa érzéseim vannak. Marty nem bánik velem rendesen, és Mick most hívott megint a stúdióból, és azt akarja, hogy odamenjek. Nagyon furcsán viselkedik, kérdezősködik Martyról, hebeg-habog. Mikor elmondtam neki, hogy nem jövünk ki valami jól, azt mondta: "Akkor jó.", és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk. Ha nem lennék ennyire szerelmes ebbe a hülye Martyba, Isten tudja, mi történhetne! Az élet megint csak igen érdekes, bár MINDIG  is annak kéne lennie, és mindig is az LESZ, mert csak rajtam múlik!    Június 25. ...Mikor odaértem  Cheyne Walkba Mick nagyon örült nekem, bókolt, hogy milyen szép vagyok, stb... Két emelettel feljebb mentünk a nappaliba, és narancslét iszogattunk, amíg felébredt, aztán elmentünk a "Chelsea Piac"-ra. Kézenfogva sétáltunk oda, és mikor ránéztem, azt gondoltam: "Tetszel nekem, Mr. Jagger!", de mielőtt kimondhattam volna, azt mondta: "Tetszel nekem, Miss Pamela!" Egész beleborsózott a hátam. A PIAC olyan jó régimódi volt, és annyi turista volt, hogy 97-en kértek tőle autógramot, de nagyon jókat szórakoztunk rajta, azt mondta az egyik rajongónak: "Tényleg azt gondolod, hogy hasonlítok Mick Jaggerhez? Te vagy ma a harmadik ember, akitől ezt hallom." Föl-alá sétáltunk a Kings Roadon, és mindenre megjegyzéseket tettünk... nevetgéltünk, ugrándoztunk és fogtuk egymás kezét. Emlékezett arra, mikor L.A.-ben táncoltunk, még a ruhámra is emlékezett, ami akkor rajtamvolt, meg arra, hogy éppen melyik számot játszották. Nem is jár, hanem ficánkol!!! Felmentünk a lakására, én feltettem egy Dylan lemezt, szívtunk valami fantasztikus mariskát, amitől elvarázsolt hangulatba kerültünk, és egy nagy párnakupacon kevéltünk...finom, lágy volt a testünk, azt mondogatta, hogy velem mennyire el tud lazulni. Én is el voltam lazulva, úgy éreztem, mintha finoman lebegnék. Pont erre volt szükségem.                              _______________________________________________Ahogy kézenfogva sétáltunk a napsütötte Kings Roadon, mindenki minket bámult. Két szájtáti amerikai lány azt mondta: "Milyen szép barátnője van!" - mire Pamela Miller, Reseda, californiai lakos számára megállt az idő. Marty rákapott arra, hogy egész éjjel kimaradjon, én pedig teljesen belebetegedtem a virrasztásba és a bánatba. Időnként rájött a bűnbánat, és azt kérdezte, miért vagyok hajlandó elviselni a szarságait, máskor viszont agresszív volt, és közölte, hogy ha nem tetszik, elmehetek. Todd Rundgren hívott, és közölte az óceán túlpartjáról, hogy a turnét lefújták - nagy kár. Rámtört a tehetetlenség érzése, azonkívűl, nem volt egy megveszekedett fillérem se. Minden reményem ez a beígért turnézás volt, mellyel újra fellendíthettem volna GTO-s karrieremet, és visszaszerezhettem volna múló rossz híremet. Így most kihúzták a dugót, és az egész kezdett elszivárogni a lefolyóba. Szükségem lett volna arra, hogy egy darabig elszakadjak Martytól, de nem akartam visszamenni a Dancelandbe, így hát felhívtam a menedzserünket, Herbie Cohent és könyörögtem neki egy kis dohányért, amivel világot láthatnék. Marty úgy csinált, mint aki borzasztóan odavan attól, hogy el akarok menni, de láttam rajta, hogy már nagyon ráfér egy kis zavartalan rosszalkodás. Vito egyik táncosa egy Renee nevű lány, szintén Londonban volt, kézzel festett cipőket árult egy bolhapiacon, és sikerült meggyőznöm arról, hogy az életnek incs semmi értelme, ha nem láthatjuk Párizst.                                                           _______________________________________________Július 13. ...Vágyom valami szépséges viszonyra. A francia férfiak aztán tudják, hogy kell egy lányra ránézni! Már hallottam erről, de most első kézből tapasztalom: egy szempillantás alatt végigmérnek, azzal az átható tekintetükkel. A világon mindenütt ugyanazt csinálják, csak másképp. Oh lá lá!!                                               _______________________________________________Reneével kávéházak teraszán üldögéltünk, dekadens diszkókba jártunk és duhaj francia férfiakkal párnákon hemperegtünk. Próbáltam nem gondolni Martyra vagy Mickre, miközben a miló Vénusz meg a Mona Lisa előtt remegtem az áhítattól, a fejemet kúltúrával, a hasamat pedig Gruyere sajttal tömködtem. Megismerkedtem egy káprázatosan szép 18 éves francia csodával, mikor valamelyik csillogó-villogó bűnbarlangban táncoltam. legalább egy tonna hasist szívtam előtte, s ezt a fiút igazi műremeknek láttam. elmentem vele az odújába, ahol finom, véget nem érő kefélésbe fogtunk. Kevés angol tudását is azzal az elragdó akcentussal adta elő, amitől hevesen kalapált a szívem, s hajnalra már teljesen megőrült értem. Saját rockegyüttese volt, melyben ő volt az énekes és a dalszövegíró, és elárasztott mélyen szántó költészetével, miközben könnyek gyűltek a szemébe. Sokat tűnődött és politizált, filozofált és aggódott a világ sorsáért. Három nappal később közhírré tette: "Szeretem ezt a nőt", és könyörgött, hogy ne menjek el. Renee le akart menni a Riviérára, már unta Párizst. Végül is útitársak voltunk, úgyhogy benne voltam, Francois pedig a mellét verte kamaszos szívfájdalmában. Szinte hallani lehetett, amint meghasad a szíve. Ahogy fürdőruhásan araszoltam a kavicsokon az áttetsző vízben, cserzett bőrű férfiak tekintetének kereszttüzében, eszembe jutott ez a különleges fiatal srác, aki a világegyetem terhét törékeny, zsenge vállain viselte. Azzal búcsúzott tőlem, hogy: "Te nem szeretsz engem, de sosem fogsz elfelejteni." Nem spróolva a líráinkkal, Milánóban hét pár cipőt vettünk, amiket megfújt párnacihánkban cipeltübnk magunkkal. Miközben a  helybéliek sziesztáztak, mi végigjártuk a fülledt, meleg utcákat az "Utolsó vacsorát" keresve, amitől földbe gyökerezett a lábunk, mikor végül megtalaltuk. Még csak egy napja voltam Olaszországban, mikor rájöttem, hogy ha egy olasz pasi belecsíp a seggedbe, nem könnyű feladat lerázni. 197O forró nyarán nem egy piperkőc, kreol bőrű, fürge ujjú bunkót ütöttem ki hatalmas oldaltáskámmal. Végigjártuk a római romokat, godolákban lebegtünk a velencei lagúnákban és néhány órára letanyáztunk Michelangelo Dávidja tövében. Teljesen elkábultam a csodálattól, és képtelen voltam elszakadni tőle, míg végül az őr gyanút fogott, és felszólított, hogy távozzak. Megérintettem a szobor hűs combját, ami úgy vibrált, mintha meleg, élő lett volna, s csöndes felsőbbséggel nézett le rám. Kivágtam egy képeslapból és bedugtam James Dean mellé a pénztárcámba.Végignéztük a templomokat, de lehangoló volt a szakadt koldusok látvány, akik a cifra arany-kapu előtt gyászosan óbégattak.                         ______________________________________________