A Fairies társaságában, Reneével egész Angliában elénekeltük az "Angel Baby"-t, és megízlelhettem azt a finom kis dicsőséget, amire olyan nagyon áhítoztam. Ránéztem Sandyre, aki imádattal nézett vissza rám, miközben azt énekeltem, hogy: "Mennyei érzés itt lenni veled, olyan vagy mint egy angyal, ez túl jó, hogy igaz legyen..." Ő tényleg már-már jó volt, és én is az volam. Akartam, hogy hű legyek, és akartam, hogy örökkön-örökké Sandyval éljek.                                                   Őrületesen belém volt zuhanva, szinte együtt lélegzett velem, figyelte minden mozdulatomat, mintha valami csoda történt volna. Két hétre mentem Angliába, és hat hónapig maradtam. Minthogy nem volt egy vasam se, Sandy pedig egy megélhetésért küszködő zenész volt, úgy döntöttem, hogy visszamegyek L.A.-be és keresek valami munkát, hogy megfelelően eleresztve léphessek újra Anglia szent földjére. Megjelenőfélben volt a Pink Fairiesnek egy The Snake (A kígyó) címen egy nagylemeze s várható volt, hogy felkerül a slágerlista élére, amiből Sandy fejedelmien tudott volna tartani minket. Hiányzott a mamám, meg a GTO, és el akartam menekülni a hamarosan beköszönő szél és hó elől, úgyhogy miután komolyan megígértem, hogy szűzies, visszafogott életet fogok élni, végül mégiscsak felhasználtam retúrjegyem másik felét, és L.A. felé vettem az irányt. Mielőtt szeretett szülővárosomba értem volna, útközben megálltam, hogy meglátogassam imádnivaló rokonaimat Dayton, Ohióban. A Mothers of Inventionnek éppen Clevelandben volt fellépése, úgyhogy misután behabzsoltam egy hatalmas tál kukoricamálét és káposztát, melyet Bertie Mae Moore nénikém készített, felültem egy Greyhound buszra, és belevetettem magam a Mothers őrült világába. Frank időközben bevette a brancsba a Turtles két szólóénekesét, Mark Volmant és Howard Kaylant. Angliában a bath-i fesztiválon ismerkedtem meg velük, és szinte azonnal egy hullámhosszon voltunk. Az ő társaságukban úgy éreztem magam, mintha én fújnám a passzátszelet, az ősz hajú, szakállas Howard úgy viselkedett velem, mintha legalábbis most szálltam volna le egy karácsonyfa tetejéről. Vadul szemeztünk egymással, de hát én ugyebár, Sandybe voltam szerelmes, és ő különben is nős volt. Elszívtunk hármasban egy csomó füvet, kölcsönösen körbecsodáltuk egymást, és a fene nagy szeretettől a fellegekben jártunk. Mikor kitámolyogtam Mark és Howie szobájából, Mr. Zappába botlottam, aki aranyosan magához ölelt, én meg felnéztem rá, füstös csillagokkal a szememben. Miután otthon visszaköltöztem Anyuhoz és Apuhoz, elég fura időszak következett. Szerettem volna színészkedni, énekelni vagy BÁRMIT csinálni, csak valami kreatív legyen, amivel felkelthetem a nagyérdemű figyelmét. Elkezdtem énekórákat venni egy erre alkalmatlan személytől, aki a nemlétező oktávjaimra koncentrált, ahelyett, hogy észrevette volna, hogy botfülem van. Vokálozni akartam a Burrito Brothersszel, vagy Paul Newman filmekben csillogni, s mindezek helyett végül is visszamentem a Dancelandbe. Sandy tündérmesékre emlékeztető leveleket, valamint érzelgős versesköteteket küldött, s azt ígérte, hogy félreteszi a bulikon keresett pénzt, hogy egy csak oda szóló jegyet vehessen nekem, amivel visszarepülhetnék a karjaiba. Éjjelente dohos falaira kiragasztott képeim előtt virrasztott, és egyszer egy héen felhívott, hogy tájékoztasson anyagi helyzetéről. Másnap találkoztam Miss Christinnel Todd Rundgren lemezfelvételén és csábos pillantásokat vetettem gyönyörű tini basszgitárosára, Tony Salesra. (Már megint egy basszgitáros!) Az a tény, hogy Soupy Sales volt a papája, csak újabb jópont volt. Soupy Sales legalább olyan nagy kedvencem volt régen a moziban, mint Ernie Kovacs és Howdy Doody. Én igazán nem akartam letámadni ezt a fiút mint egy fúria, tulajdonképpen ő üldözött engem kamaszos hevülettel. Tudtam, hogy kínozni fog a bűntudat, de nem tudtam ellenállni ennek az ínycsiklandó kísértésnek, amit ez a zöldszemű csoda jelentett. Nincs jobb, mint egy friss, bimbózó, viruló szenvedély. Én aztán vevő voltam rá, és miután átestünk némi verbális előjátékon és szívet melengető smacimeneten, belenyugodtam az elkerülhetetlenbe és lerúgtam a cipőimet. Mielőtt háromig tudtam volna számolni, már annyira bele voltam bonyolódva az ügybe, hogy nem tudtam kifarolni. Olyan fiatal és olyan kedves volt, és azt mondta, hogy kezd belém szeretni. Istenkém, annyira össze voltam zavarodva!!! Azt hittem, hogy Sandyvel végre eljött értem a hercegem lóháton végigügetve a Portobello Roadon, erre itt hancúrozok az ágyban egy tizenkilenc éves Beverly Hills-i gyönyörűséggel. Hát nem tudtam volna legalább egyszer úgy hangcúrozni, hogy ne bonyolódjak bele? Neeeeem! Már megint a végtelen tündöklött előttem, ez egyszer Tony tengerzöld szemében. Sandy rendszeresen levélben öntötte ki a szívét és a végén már összerándult a gyomrom, valahányszor megláttam a kék légiposta-borítékot a mamám levélszekrényében. Azt írtam neki, hogy szeretem, mert nem tudtam jobbat kitalálni. Mardosott a bűntudat, mert Sandy azt írta, hogy szerzetesi életet él, én meg mindennap élveztem. Tony az öccsével, Hunttal és a mamájával lakott, aki elég rossz állapotban volt, mert Soupy lelépett és New Yorkba költözött. Egyik este azt javasolta, hogy "menjünk szobára" Tonyval. Már egyébként is úgy éreztem magam, mint egy riherongy, úgyhogy ez nem tett valami jót. Átmentünk Mercy diliházszerű lakására, hogy esetleg ott töltsük az éjszakát, ám Mercyt reménytelen állapotban találtuk. Már megint iszonyúan kokózott, a lakótársai meg elmenekültek a süllyedő hajóról. Hozzám tapadt, mintha legalábbis a plafonon keresztül ereszkedtem volna alá, az ágyához vonszolt és kétségbeesetten kapaszkodott belém, miközben azt üvöltötte: "Pamela meg én, egyedül mindörökké!" Mintha Tony láthatatlan lett volna. Hol azt hitte, hogy a bolondokházából jöttek érte kényszerzubbonnyal, hol meg azt, hogy a nagybetűs Halál jött érte. A lepedők alól hunyorgott rám, és suttogva kérdezte: "Te is meghaltál? Jaj, de örülök!" A kokóban az volt a jó, hogy legalább hamar elmúlt a hatása. Hamarosan kitisztult a szeme, és szorongva magához ölelt. "Együtt szállt el az agyunk." Azt mondtam neki, hogy nagyon szeretem, de hogy engem hagyjon ki a dologból, ezután pedig Tonyval elmentünk Sandy Koufax Tropicana Moteljébe, ahol az árak egy villogó neon baseball-labda belsejében voltak közszemlére téve. Fenntartottam a szerelmi levelezést Sandyvel, és reméltem, hogy ha majd újra találkozunk, ismét felébred bennem az iránta érzett végztelen imádatom. Elküldte Londonba szóló repülőjegyemet, mire pánikba estem, de akármennyire szerettem volna Tonyval maradni, úgy éreztem, tartozom annyival Sandynek, hogy kipróbáljuk, vissza lehet-e hozni azt, amiről ő azt sem tudta, hogy elveszett.                                                                      ______________________________________________