_________________________________________________________________________________December l8. ....Soha életemben nem igzattak még ennyire fel, ugyanakkor sosem voltam még ilyen nyugodt, büszke és tisztafejű. Bob nagyon tisztelt engem, úgyhogy nincs miért aggódnom.            ____________________________________________________________________________Írtam egy levelet Linda Beatles-barátnőmnek a csodálatos kapcsolatomról: "Kedves Linda, épp most jöttem rá egy fantasztikus és gyönyörű dologra. Az a vágyakozás, epekedés és sóvárgás Bob szívében miattam van! Az első igazi szerelmét éli át, és annyira örül neki. Annyira örül neki, hogy hihetetlenül képes uralkodni fiatal testén, ami csak egyetlen dologra vágyik. Büszkén mondhatom, hogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett, és a szerelem legyőzi a szexet." Micsoda zagyvaság. Mit tudtam én, hogy az én szívem csücske éppen azon fáradozott, hogy megtanítson, hogyan kell bánni Tiltott Tagjával, s hogy egyáltalán meg merjem fogni. Egy kacsintással jelezte, hogy a méret a fontos, neki pedig Nagy Olasz Mérete volt, amit az összes haverja irigyelt. Sokszor éreztem már a MICSODÁJÁT, amint a testem különböző részeihez nekipréselődik és tudtam, hogy ha meg akarom tartani ezt a veszélyes kölyköt, akkor meg is kell fognom. Egy idősebb barátjának volt egy lakókocsija, és Bob elvitt oda egy balzsamos nyári estén, hogy bevezessen a SZ-E-X örömeibe. Tudta, hogy ragaszkodom a szűzhártyámhoz, úgyhogy csak lassan fogott hozzá. Először, csak az alsónadrágján keresztül éreztem. Másodszorra már elővette, én jó szorosan becsuktam a szemem, és bizonytalanul megragadtam, rettegve attól, hogy kárt teszek benne, mintha egy újszülött lenne. Egyszerre  volt puha és kemény, és egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Szűzies képzeletem egy álmos, rózsaszínű kis gilisztának és egy bosszúálló, egyszemű bunkósbotnak a keverékét produkálta. Harmadszorra már meg mertem nézni, és jóbarátok lettünk.                   __________________________________________________________________________December 29.....Ma este  Bob meg én elszámoltunk egészen a jó öreg 69-es számig, ha érted, mire gondolok! Azt hiszem, tudom már, mi az az orgazmus. Lángoltam a vágytól.                                    __________________________________________________________________________BOLDOGSÁG  -  1965. JANUÁR 1.                                                                                                                                        A boldogság  az, ha 16 éves vagy,  A boldogság az, ha a Cleveland Gimibe jársz, A boldogság az, ha tudod, hogy szeretnek. A boldogság az, ha van egy babád, amit alvás közben magadhoz ölelhetsz. A boldogság az Johnny Mathis /?/. A boldogság az egy kék mohair pulóver. A boldogság az egy csók. A boldogság az, ha remélheted hogy egyszer tiszta lesz az arcbőröd.  A boldogság az, ha jól lesülsz. A boldogság az egy narancs. A boldogság az a szabadság. A boldogság az egy ventilátor egy meleg napon. A boldogság az egy fűtőszálas takaró. A boldogság az, ha álmodozhatsz arról, hogy benevezel a  "Miss Tini USA" szépségversenyre. A boldogság az, ha kuglizhatsz. A boldogság az a T.F.É. /természetfölötti érzékelés/. A boldogság az a Beatles. A boldogság az a Paul iránti szerelmem. A boldogság az Ringo, a Beatles dobkirály, a gerinc, akitől hideg fut végig a sajátomon. A felgyűrűzött Ringo, az arany dobos kezeivel /jaj nekem/. A boldogság az a kis Julian Lennen. A boldogság az augusztus 23. A boldogság az, ha tudod, hogy mélységesen szeret a fiúd, aki nagyon dögös.                                                                           Az én dögös fiúmat éppen el akarták szakítani tőlem. A szülei eladták a házukat, hogy visszaköltözzenek New  Yorkba, a saját tulajdonukat képező Fiatalkorú Bűnözőjükkel együtt. Vérzett a szívem. Az "Unchained Melody" /elszabadult dallam/ volt a MI dalunk, és állandóan ez járt a hi-fi fejemben: "Ó, szerelmem, édesem, vágyom az érintésedre, hosszú, magányos napok..... és az idő oly lassan múlik, és az idő oly sokat jelenthet. Enyém vagy-e még??? Elutazott New Yorkba, én pedig újra csatlakoztam John PaulGeorgeRingobarátnőimhez, akikkel visszaestünk a  Beatles-mániába. Majdnem mindennap írtam Bobnak, magnószalagokat küldözgettünk egymásnak, neki  pedig megengedték, hogy egyszer egy héten felhívjon. Férfias  bájának egyik legmegejtőbb  vonása az volt, hogy csak gyengén tudott írni és olvasni, úgyhogy szerelmi őrjöngéseit az unokatestvérének mondta töllba, és úgy küldözgette kilószámra. A postaláda felé tartva beleszagoltam a levegőbe egy kis Jade East illatot remélve, majd mohón rávetettem magam a kötetnyi, érzelemtől csöpögő küldeményre. Levélben kérte meg a kezemet:                                                                                                                _________________________________________________________________________1965. febaruár l8. ......Gyönyörő gyermekeink lesznek. Hullámos, fekete hajuk lesz és nagy kék szemük. Ikrek lesznek, egy  fiú meg egy lány: James Paul Martine és Jamie Paula Martine.      __________________________________________________________________________ Szegény Bob, Paul McCartney után akartam elnevezni a kölykeit. Még egy párszor megnéztem az Egy nehéz nap éjszakáját, csiszolgattam a liverpooli kiejtésemet, meséket írogattam Stevie-nek Ringóval való csodás jövendő életükről, sőt, még a jegyeimen is javítottam, miközben az én New Yorkban lévő királyfimról álmodoztam. "OOwah, oowah, édes, édes Kitty, mesélj arról a srácról, kinek lakhelye New York City."   A saját magamra kirótt fiúelvonókúra ellenére volt egy srác a gimiben, aki a legkevésbé sem hasonlított az én dögös pomádézott hajú, belevaló New York-i fiúmra, és meglehetősen távol állt a tökéletes gimnazista ideáltól is. Egyszerű kordnadrágot és hasított bőr bakancsot hordott, míg Kip Tyler, a Cleveland gimnázium diákelnöke, a kék-fehér monogramos szvetterével, meg az élére vasalt  pantallójával szédített mindenkit. Viktor Haydont viszont állandóan üldözte az igazgatóhelyettes, mert túl hosszú volt a haja, és volt benne valami megragadó. Máig sem tudom mi vonzotta Victort hozzám. Talán az éppen akkor bimbózó lázadó gondolkodásmódom, ami abban fejeződött ki, hogy fokozatosan felhagytam a hajam pedáns feltupírozásával, ahogy azt Cindy Bowler, valamint a jövő más nagy ígéretei tették. Victor táplálkozástan órák alatt kezdett el körülettem legyeskedni, és olyan szövegekkel traktált, amelyek egészen új oldalukról mutatták be a dolgokat. Abszurd dolog megpróbálni "beilleszkedni" egy olyan társadalomba, amelyik a saját farkát kergeti és semerre sem tart, de azt viszont gyorsan. Ez számomra nagy újság volt, mondhatom, s alaposan elgondolkoztatott. Mesélt valami Bob Dylan nevű folk énekesről, és kölcsönadta néhány lemezét. Hamar rájöttem, hogy a vlaszt minden rendű és rangú kérdésre elfújta a szél. Victor vérmesen hitt a Rolling Stonesban és mivel úgy éreztem, hogy Victor  úttörő munkát végez, követtem óriás lépteit a legközelebbi lemezboltba, hogy én is meghallgassam Mick Jaggert. Ez egybeesett újdönsült kamaszos vágyakozásommal valami szenzációs iránt, valamint az iránt, hogy drámaian új eszmékkel előálló, merész, fiatal gondolködónak tartsanak. A Beatles-barátnőim meg voltak döbbenve. Victort fennhéjátó kis takonypócnak tartották, akinek az a nyilvánvaló célja, hogy leradírozza őket a föld felszínéről, és őgy gondolták, hogy elárultam Pault a groteszk, mocskos, széles ajkú állat, Mick Jagger kedvéért.                        65.5.9.......Kedves Pam,nyilván nem érted, hogy Linda, Stevie és én miért viselkedtünk úgy tegnap, iskola után. Ennek az a legfőbb oka, hogy te képmutató vagy. Vigyázz, mert a végén még teljesen barátok nélkül maradsz. Hogy a fenébe juthatott eszedbe lemondani Paulról Mick kedvéért? Azt gondolod, hogy individualista vagy?  De nem az az individualista, aki fura cuccokban jár. Pam, te megpróbálsz furcsa lenni, de nem vagy az. Egyszerűen csak vesztes vagy. Senki sem szereti, amikor így viselkedsz. Én, személy szerint, sokkal szívesebben mszkálnék a saját brancsommal, mint ezzel a szeszélyes Victorral, aki mindenkit ledorongol, csak azért, mert tudja, hogy nem népszerű. Gondolj arra, hogy nem leszel mindig tinédzser, és mikor a húszas éveidben jársz, majd meg fogod bánni a mostani cselekedeteidet. Én azt hittem, hogy jól ismerlek, mindig annyira lelkesedtél a Beatlesért, most meg felcsaptál Rolling Stones-rajongónak. Egyszerűen nem értem, hogy vlaszthattad őket a Beatles helyett, hacsak.... nem kamuztál egész idő alatt. A Stonesok mocskosak, slamposak és visszataszítóal. Ha arra gondolok, hogy régen úgy irtad alá a neved, hogy  "Paul és Pam", egyszerűen nem taudom elhinni, nhogy  ugyanaz a lány vagy. Én nem utállak, de őszintén szólva, nem nagyon szeretlek....... Kathy és Stevie                                                                K. és S....... Rendkívül egyszerő válaszaim vannak nevetséges kérdéseitekre. Pault és Micket nem lehet összehasonlítani. Ők két teljesen ellenkező típus, akikhez két teljesen ellenkező típusú szerelem köt. Én a Stonest nem a Beatles helyett választottam. Csak egyszerűen hagytam, hogy ők is részei legyenek az életemnek. Mi ebben a rossz? Ettől még a  Beatles továbbra is a csúcs. Dehát ti ezt nem  érthetitek. Kétféle, teljesen különböző zenét játszanak. Nem lehet őket összehasonlítani. Rosszul vagyok attól, hogy azt gondoljátok, hogy eléggé ismeritek a "slampos" Stonest ahhoz, hogy "mocskosnak" nevezhessétek őket. Csak azért, mert nem hordanak egyforma öltönyt, és nem fésülik egyformán a hajukat! Ti semmit sem tudtok Victorról, de ha ismernétek, megváltozna róla a véleményetek. Vagy talán mégse, mert ő nem jön ki túl jól  szűklátókörű emberekkel. Ő felismeri a kamuzókat, és ha én is kamuzó lennék, már rég megmondta volna nekem. Szerintem én egyáltalán nem vagyok furcsa. A szekrényemből olyan dolgokat választok ki, amik szerintem jól mennek egymáshoz. Nem arra gondolok, hogy "Na, ma jó furcsán kéne kinézni". Azt csinálom, ami jólesik, és azt mondam, ami jólesik, és én sem utállak titeket. Egyáltalán mem utálok senkit......Pamela