Led Zeppelin imádók klubja

Led Zeppelin imádók klubja hírei

PAMELA DES BARRES: A ZENEKARRAL VAGYOK 55. RÉSZ

13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Március 14....Egy túlzott háziaskodással töltött frusztráló hét után, Donnie lebaszott. Semmit sem csinálok jól, kezdem elengedni magam. Bosszantom. Néha egyszerűen nem vagyok házias kedvemben, bár igyekszem, és ha megfeledkezem valamiről, vagy elkövetek valami kis bakit, akkor nincs kegyelem. Ő azokat a dolgokat felejti el, amikre én emlékszem, és azokra emlékszik, amiket én elfelejtek. ______________________________________________ Aztán mindig bocsánatot kért, elővezette azt az ellenállhatatlan mosolyát, megcsókolt, ölelgetett és megdicsérte az aznapra esedékes sárgarépás-kukoricás remeklésemet. Úgy látszik, hiányozhattam szerelmem tárgyának, mert szerzett nekem egy statisztaszerepet a filmben, hogy együgt lehessünk mikor neki éppen nincs jelenése. Az illusztris szereplőgárdával, meg egy csomó rosszul fizetett statisztával, kilógó csöcsökkel kellett üldögélnem egy körben, ahol egymás kezét fogva valami "zoom" nevű idióta játékot játszottunk, miközben a dilis prof egy katedráról szemlélte az eseményeket, mögötte pedig A madarak-ból ismert hölgy bólogatott és magában elemezte a látványt. Noha Donnie azt akarta, hogy ott legyek a forgatáson, én mindenkire féltékeny voltam. Jobb lett volna, ha otthon maradok, tovább főzőcskézem a fejedelmi lakomákat és időnként kipillantok az ablakon, lesve a ház urának érkezését, ahelyett hogy minden negyven alatti nőt kikérdezek házas-, illetve szerelmi életéről. Ha volt férje vagy fiuja, lazítottam. Ha nem volt, azonnal felvilágosítottam a színház és mozi szexisten sztárjával való kapcsolatomról. Egyik délután elvesztettem Donnie-t, miközben sorba álltam az ebédért, és ahelyett, hogy üres bendőm megtöltésével törődtem volna, végigjártam az egész kastélyt, és mindenhová benyitottam, rémültem a gondolattól, hogy esetleg valami indiszkrét jelenetet zavarok meg. Nagy kő esett le a szívemről, mikor megláttam Donnie-t, egy szeplős kislánnyal közeledett, aki hawaii inget és trapéznadrágot viselt. Búcsút intett neki, aztán észrevette, hogy ott állok, mint szamár a hegyen. Nevetve mondtam neki, hogy már azt hittem a főszereplőnővel, egy buja, madárhangú, festett szőkével hancúrozik valahol, mire azt felelte: "Az édes kis Melanie-val beszélgettem." Hmmmm. Kiderült, hogy az édes Melanie Tippi Hedren gyönyörű, épphogy menstruáló, bimbózó leánykája. tizennégy éves volt. Kilenc évvel voltam idősebb nála, és ezen már nem lehetett segíteni. Attól a naptól kezdve árgus szemekkel figyeltem minden mozdulatát. Általában anyuka szoknyáján üldögélt, de az én fiúm szemmel láthatólag megbizsergette a fantáziáját. Túlságosan ártatlan volt még ahhoz, hogy ezt palástolni tudja. Mindig vihorászott, ha Don ránézett, ami az én tűrőképességemhez képest túl gyakran esett meg, és rákapott arra, hogy körülöttem ólálkodjon, hogy Don közelében lehessen. Elmesélte nekem, hogy már készen áll a szexre, ami engem, érhető okokból, a legkevésbé sem érdekelt. Közöltem vele, hogy én tizenkilenc éves voltam, amikor először lefeküdtem valakivel, de mégaz is messze túl korainak bizonyult. A barátnőm akart lenni, mindkettőnk barátja akart lenni. Utáltam a forgatásra menni, de hálát adtam Istennek, hogy megtehettem, mert nem akartam, hogy Donnie egyedül legyen vele. Együtt ebédeltünk, és Donnie odavolt idétlen, kislányos anekdotáiért. Szerettem volna komikusan felfogni a dolgot, de képtelen voltam, szerettem volna, ha megfázik és kénytelen otthon üldögélni a tévé előtt, szerettem volna, ha egész egyszerűen eltűnik a föld felszínéről. Szerencsére, elutazott a papájához a Virgin(Szűz)-szigetekre (szűz szigetek?? ez fájt!), ami elég messze volt ahhoz, hogy azt képzelhessem, soha többé nem jön vissza. Megígérte, hogy miután visszajön, elvisz minket a mamája oroszlánfarmjára. Odavoltam az örömtől. Mior vége lett a forgatásnak, újra egymás közt lehettünk Donnie-val, és mindennap azzal az elhatározással ébredtünk, hogy valami újat préselünk ki magunkból. Buzgott benne az alkotókedv, és írtunk egy country számot, melynek az volt a címe, hogy "Nem hiszem, hogy meg tudom őrizni", aztán meg elkezdtünk Chuckkal írni egy forgatókönyvet egy Hollywood Boulevard-i férfi prostituáltról. Azon kívül, hogy megmozgattuk a fantáziánkat, még az örök életet is megcéloztuk, és ennek érdekében literszámra ittuk a Puro nevű forrásvizet, s rákaptunk Arnold Ehret nyálkamentes diétájára, ami KIZÁRÓLAG nyers gyümölcsből és zöldségből állt. Tarackbúzát termesztettünk, amit aztán a húsdarálóba raktunk és fogyasztáskor befogtuk az orrunkat. Összefutottunk a szépséges Beverlyvel egy bulin, amit Miss Lucy rendezett Vito és "a régi csapat" tiszteletére, és azonnal csókolgatni és ölelgetni kezdtem. Donnie őrülten féltékeny lett, és szinte lyukat égetett belém a tekintetével, mielőtt felháborodásában dührohamot kapott. Beverly észre se vette, mert addigra már súlyosan rászokott a narkóra, de engem azért nagyon bántott a viselkedése. Hazamentem, remélve, hogy otthon találom és megmagyarázhatom neki áratatlan rajongásomat az én extini barátnőmért. Hajnali háromig vártam, mikor megszólalt a telefon, és azzal gyanúsított, hogy meg akarom csalni. pamela des barres