Négy és fél évvel később zúgtak az esküvőnkön a harangok. ez az örömteli esemény már koábban is megtörtént volna, de hát ennyi ideig tartott, míg Michaelnek sikerült a tengeren túlról elintéznie a válását. A gyönyörű szertartás Caterine James kertjében zajlott Laurel Canyonban. (Mi már közben réges-rég összehaverkodtunk.) Michael tíz perccel a megadott időpont előtt jelent meg egy összegyűrt fehér szmokingban, teljesen elemelt álapotban. Közölte, hogy az éjszakát azzal töltötte, hogy a basszgitárosávalfelidézték a régi szép időket. Na persze. Egy magas, cingár pasas adott össze minket, aki valószínüleg levelőként kaphatott lelkészi diplomát. Tizenegy hónappal később pedig megszületett kisfiunk, Nicky Dean Des Barres (természetesen James Dean után), aki röpke négy és fél órányi kemény vajúdás után jött napvilágra. Az a sok jógázás végül is hasznosnak bizonyult. Moon Zappa születésnapi buliján kezdett szivárogni belőlem a magzatvíz, mire Gail bevitt a kórházba a Rolls Royce-án. Egész úton odafelé azt kántálta: "Ma lesz egy kisbabád." Ő akkor épp a negyedik gyermekével volt terhes. Moon és Eweezil után Ahmet Rodan következett, majd végül az édes kicsi Diva.                                                                                     Az első év jövendőbeli férjemmel többnyire nélkple telt. Alig egy hónapja lehetett L.A.-ben, még éppen hogy csak kezdtük megszokni egymást, mikor kaptam egy szrepet egy tévésorozatban, amit New Yorkban forgattak. Lelkes voltam, hogy újra dolgozhatok, de megőrültem attól, hogy el kell szakadnom Michaeltől. Minden pénzt, amit a forgatáson kerestem repülőjegyre költöttem. Rettentő hülye szerepem volt - egy Amy Kaslo nevű lengyel orvostanhallgatót alakítottam, aki szerelmes volt a legjobb barátnője vőlegényébe.                                                                                 Állandóan váltogatták a frizurámat, és a karakteremet, míg a végén már csak narrátor voltam és mindenki lelki szemétládája.                                                                              John Heard játszotta a szemüveges fiúm szerepét, Michael Nouri volt a bátyám, Morgan Fairchild pedig egy szomszéd rosszlány, aki állandóan a dutyiban kötött ki. Engem kizárólag az én drága Michaelem érdekelt, aki éppen egy új bandát alapított, és a menedzsere díványán csövezett Hollywood Hillsben. Ez a menedzser egyúttal hírhedt kokókereskedő is volt, így hát lerágtam a körmeimet afeletti aggodalmamban, hogy a fehér por maradandó károkat okoz Michael agysejtjeiben. Ez lett a mániám, és folyton füleltem, hátha meghallok egy árulkodó szipogást. Annyira szerettem volna hinni neki, mikor azt mondta, hogy nagyon erősen meg van fázva. Állandóan erősen meg volt fázva. Nem tudtam a szövegemre koncentrálni, állandó aggodalomban élgtem. Az én szépséges hercegem egy nyomorult narkós volt. Ez a kellemetlen tény lett a legnagyobb csapás az életemben.Én ősidők óta nem szedtem be semmit, és megfogadtam, hogy örökre távol tartom magam a drogoktól, hogy ragyogó példával szolgálhassak lökött szerelmemnek. Még egy aszpirint sem volgtam hajlandó bevenni.                                   Woody Allennel levelezésben álltam, ezért mikor visszamentem New Yorkba, ismét találkoztunk. Meghagyta a limuzinja sofőrjének, hogy a lakásomtól két saroknyira álljon meg, s arra a kis sétára összebújtunk, és igyekeztünk minél észrevétlenebbül végigosonni az utcán. Sok mindent tanultam Woodytól, és személyesen akartam elmondani neki, nhogy eljegyeztem magam Michaellel. Nem volt elragadtatva. Elmentünk vacsorázni, és aztán soha többé nem láttam, csak a filmekben.                                                                                      Nem akartam meghosszabbítani  a szerződésemet, így aztán hat hónap után elengedtek, én meg visszarohantam Michaelhoz. Éppen jókor, mert már kezdett nagyon visszaszokni a szóló utazásokra. Az meg veszélyes. A filmezéssel keresett pénzen szereztem egy másik kocsit és egy lakást, és elkezdtük gondtalan, közös életünket Hollywoodban. Most már semmi sem állhatta utunkat, a narkót és piát leszámítva.                                                                                  Michael új bandát alapított, melynek neve Detective volt, és leszerződött Jimmy Page cégével, a Swansoggal. Sokat találkoztunk a Zeppelinesekkel, akik elég csúnyán öregedtek, Robertet leszámítva, aki még mindig büszkén húzta ki magát. Jimmy náci uniformisban járt, fasiszta karlendítéssel köszönt, és állandóan két csicskás támogatta. Láttam egyszer, amint húsz percen keresztül kúszott a szoba egyik végéből a másikig egy pirulákkal teli fekete zacskóhoz. Állandóan a földre zuhant, és a jelenlébvők közül mindenki úgy tett, mintha nem vette volna észre. Az is lehet, hogy tényleg nem vették észre. Talán csak a hatás kedvéért csinálta, ki tudja? Nemrég találkoztam Roberttel, aki még mindig tiszta, józan és gyönyörű. Bonzo részegen, szörnyű halált halt, Jimmy és Charlotte pedig szakítottak. Azt hallottam, hogy Scarlet, a lányuk, kolostorba akar vonulni. John Paul Jonesról nincs semmi hírem. Csak azt tudom, hogy vöröshajú lányai már mind tinédzserek.                                                                                  A Detective csinált egy pár lemezt, és rengeteget turnézott. Én meg igyekeztem szerepeket felhajtani, s végül leesett valami a  Paradise Alley-ben, egy Sylvester Stallone-féle rémségben. Egy kurvát alakítottam, és v olt egy nagy jelenetem Armand Assante-tal, amit végül is kivágtak. Ettől teljesen kikészültem. Egy Jack Lemmon filmben is kaptam egy kurvaszerepet. Azt is kivágták. Ez újabb halálos döfés volt, de vettem egy mély levegőt és belevetettem magam a Nestea reklámozásába, és kerestem egy csomó dohányt. Színdarabokban is szerepeltem koszos, lerobbant kis színházakban. Még Mickyt is elhurcoltam próbákra, és végiggügyögte az összes jelenetemet.                                        Mikor egy pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy felhagyok a színészkedéssel, azt hittem, úgy fogom érezni magam, mintha levágták volna az egyik karomat vagy lábamat. Ehelyett csak óriási megkönnyebbülést éreztem. Szemétbe vágtam az összes reklámfotómat és önéletrajomat, és vártam, hogy elárasszanak a könnyek. Egyet se tudtam magamból kipréselni. Mégis a mai napig, ha a kezembe kerül a Hollywood Reporter, rögtön a "Szereplőket keresnek" rovatot kezdem el böngészni. Még mindig fizetem a tagsági díjat a Filmszínészek Szövetségének. Úgy látszik, a Nagy Álom életünk végéig elkísér.                                                                                          Rengetek barátomat elvesztettem, miként Gramet és Miss hristine-t. Mikor utoljára láttam az én gyönyörűséges Beverlymet, éppen a Rainbow-ban bukfencezett le a lépcső, lobogó, aranyszőke hajával. Hatalmas puffanással landolt, de nem érzett fájdalmat. Kitekeredett testhelyzetéből felnézett rám, és azt suttogta: "Szeretlek." Néhány héttel később halálos adagot injekciózott be magának a Honey Lane-en lévő szürke, békáktól hemzsegő palotájában. Megszakadt érte a szívem, de nem ért váratlanul. Ha már a heroinnál tartunk, a Granny Takes a Trip-féle fiúm, Marty is túladagolta magát, és nem is olyan régien holtan találták az apja fürdőszobájában Brooklynban. Mikor legutóbb Londonban voltam, az a hír járta, hogy az utóbbi időben Keith Richardsszal narkózott, és vele aztán senki nem képes lépést tartani. Lowell George, a marihuánán élő Mother-tag kikészítette erős szervezetét, és egy narkótól előidézett szívroham következtében meghalt. Keith Moonnak talán könnyebb lett volna, ha egyszerűen szíven szúrja magát egy lándzsával. Úgy érezte, nem érdemli meg, hogy az élők között lehessen, és ugyanolyan nyomorultul halt meg, mint Jimmy Hendrix, John "Bonzo" Bonham és Mama Cass. Túl sok narkót és piát fogyasztott egyszerre, elájult és belefulladt a saját hányadékába.                                                Évdekig izgultam azért, hogy az én drága Michaelem ne gyarapítsa ezt a szomorú statisztikát. Mindig azt mondogatta, hogy az összes nagy művész úgy halt meg, hogy beszívott - F.  Scott Fitzgerald, John Barrymore, Monty Clift, sőt még James Dean is hajlamos volt az önrombolásra. Azt mondta, hogy MINDEN nagy rock and roll művész narkózik, én meg egyetlen ellenpéldával sem tudtam szolgálni - Frank Zappát leszámítva. Mikor a Király beadta a kulcsot, azt mondta: "Látod?" Mondtam neki, hogy ezek mind szerendcsétlen embekek, és felhívtam a figyelmét Woody Allen zsenialitására, akinek nem volt szüksége narkóra. Látnotok kellett volna, hogy erre milyen képet vágott. Kizsigerelt szervezetét rengetek vitaminnal és friss gyümölccsel igyekeztem karbantartani. Figyelmeztettem, hogy most már van egy fia, akinek jó példával kell szolgálnia. Mikor a saját egészségem is majdnem ráment arra, hogy álladóan az ő egészségéért aggódtam, leállítottam magam és felhagytam a hiábavaló próbálkozással. Semmit sem tehettem érte. Előfordult, hogy akár három napra is eltűnt, olyankor további három napig szóba sem álltam vele. Egyszer, miután egy pár napja már nem láttam, arra ébredtem reggel, hogy ott áll az ablaknál és bámul kifelé. Elnyűttnek és rezignáltnak látszott. Azóta, csodák csodája, nem iszik és nem szed semmiféle kábítószert. Rehabilitációs intézetekbe jár, ahol beszélget a kölykökkel, és még egy szervezetet is alapított, amit RAD-nek (Rock Against Draugs - Rock a drog ellen) hívnak. Valóban az a mintapéldány lett, akiről mindig is állmodtam. Ő a világon a legjobb apuka, és a legjópofább alak, akit csak ismerek, még mindig halálra röhögjük magunkat az élet őrült dolgain.                                                   Hogy mi történt a GTO-kkal? Mercy hozzáment Sugie Otishoz, a fiatal mulatt gitároshoz, Johnny Otis fiához. Johnnynak volt egy "Willie and the Hand Jive" című slágere, mikor Sugie még hátulgombolós volt. Mercynek és Sugie-nak született egy Lucky nevű kisfiuk. (Eleinte Mercy Jinxnek hívta, de aztán úgy döntött, hogy a Lucky (szerencsés) név több szerencsét hoz. Ezzel messzemenően egyetértettem.) Punkfodrászként dolgozott "Ravee Rave-on" művésznéven, de a kliensei panaszkodtak, hogy nem képesek nyolc órát egy helben ülni egy hajvágásért. Szakítottak Sugie-val, ami után egy kemény narkós fázison ment át. Valahogy túlélte ő is meg a fia is, sőt Lucky jeles tanuló. Egy ideig egy pár beaktáncost menedzselt, és gyakran lehetett látni a Santa Monica kikötőnél, amint a napfényben csillogó bíborszinű hajával körbejár a nagy műanyag vödörrel, miközben Turbo és Puppet az ámuldozó közönséget szórakoztatják akrobatikus mutatványaikkal. Mostanság Lake Countyban lakik Luckyval, egy bluestársaságot akar alpítani, hogy ezzel segítse elő a helybéliek megvilágosodását.                                                      Mikor utoljára találkoztam Sandrával, éppen a Canter's Deli-ben ebédelt a Fairfaxen ács férje és három gyermeke társaságában. Miután lelkesen megöleltük egymást, elmondta, hogy mostanáig spóroltak és most végleg átköltöznek Olaszországba.                                                                             Cynderellát évek óta nem láttam. Mikor férjével, John Cale-el szátmentek, azt hallottam, hogy eladta John zongoráját, amitől az meglehetősen zabos lett. Egyszer beszéltem a mamájával, mikor megpróbáltam a nyomára bukkanni, aki azt mondta, hogy drága kislánya, Cindy, Las Vegasban próbál állást szerezni "távközlés" vonalon. Hmmm. Láttam egyszer  sok évvel ezelőtt egy kerekded, öreg szivarral lógni Westwoodban. Úgy tettünk, mintha nem vettünk volna észre egymást. Herb Cohen azt mesélte, hogy néhány hónapja beállított hozzá az irodájába melleskantáros nadrágban, és hogy úgy nézett ki, mint egy egészséges farmerlány. Mindig is tudott meglepetésekkel szolgálni.                                              Sparky hozzáment a Hair egyik szereplőjéhez, és lett egy Santo nevű fiuk, aki ugyanabba az általános iskolába jár, mint amibe én is jártam. Elég hihetetlen, nem? A házasság nem volt hosszú életű és miután évekig pincérnőként tengette az életét, úgy döntött, hogy rajzfilmeket fog csinálni, és szinte egyik napról a másikra befutott.                                                 Néhány hónappal ezelőtt az a hír járta, hogy Miss Lucy ugyanarra a sorsra jutott, mint Miss Christine, mire azonnal felhívtam a legrossabbra számítva. Megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor ő vette fel a kagylót. Mikor elmeséltem neki a róla terjedő rémes pletykákat, azt mondta: "Jó estét, édesem!" Két fia van és Renóban él harmadik férjével, aki pontosan feleannyi idős mintő.                                                  Bárcsak tudnám mi lett a volt fiúimmal. Ha jól tudom, még életben van minden volt Rainbow Rockers tag. Dino huzza az igát valahol, a többiek meg azt hiszem, slágereket játszanak olcsó bárokban. Bobby Martine egy pillanatra felvillant a  Saturday Night Fever-ben. A haja hátra volt nyalva, és állati dögösen nézett ki. Victor Haydon visszavonult a világtól (vagy éppen hogy most van benne) és egy szikvója-fenyőerdőben él, ahol nincs áram. Mikor utoljára hallottam felőle, New Yorkban forgattam azt a tévésorozatot. Kaptam tőle egy gyönyörű levelet, amiben arra kért, hogy lépjek be a Fedanta társaságba. Visszaírtam neki, hogy én Krishnamurtiban utazom. Az unokatestvére, Captain Beefheart, még mindig lenyűgöz. A sivatagban él egy lakókocsiban, és volt egy kiállítása New Yorkban. Olvastam róla a Newsweek-ben. Arra várok, hogy híres festő legyen, mert van tőle egy képem, amit 1962-ben festett.                                                                         Vito még mindig fent van északon Cotatiban, táncra okítja a gyanútlan nebulókat, akik szeretnék felszabadítani a testüket és a lelküket. Ma már legalább hetvenöt éves. Ő és Szou elváltak, és Szou most egy ügyvédnek dolgozik. Elképesztő. Biztos vagyok benne, hogy ma már megint egyszerűen "Sue"-nak hívják. Karl Franzoni még mindig Faszkirály. Rickaewy Applebaumnak pedig van egy Tattooed Vegetables (Tetovált zöldségek) newvű együttese. Régi szívszerelmem, Chris Hillman hét éve él házasságban egy Connie nevű lánnyal, aki majdnem olyan régóta áhítozott rá, mint én. Igazán tiszteletreméltó, hogy így kitartott. Van egy aranyos vörös hajú kislányuk, és a tengerparton laknak. Most készül egy countylemeze az MCA-nél. Jóbarátságban maradtunk ennyi éven át, és büszke vagyok arra, hogy a barátja lehetek. Nick St. Nicolas valahol Közép-Nyugaton él, és van egy lemezboltja. Biztos vagyok benne, hogy a legeldugottabb falut is képes feldobni. Randy Jo óta volt néhány felesége, és van egy pár fia, akik majd tovább viszik a jól csengő St. Nicholas nevet. Azt hallottam, nhogy Noel Redding józan, farmeréletet él valahol Skóciában. (Örülök, hogy egyáltalán életben van!) Azt is hallottam, hogy könyvet ír. Jó lenne elolvasni. Howard Kaylan már megint megnősült, és a parnerével, Mark Volmannal a világ legjobban fizetett vendégénekesei. Bruce Springsteen "Hungry Heart" című lemezén is énekeltek, és Howard elvitt  Bruce-nak egy koncerjére, ahol a színpadon állhattam, és néha felfoghattam a főnök egy-egy drága izzadságcseppjét. Teljesen begerjedtem. Húúú, azért még mindig vannak bálványaim! Howie-val még ma is jóban vagyok, időnként elmegyünk egy jót zabálni valamelyik mexikói vendéglőbe. Tony Salesnak van két észbontóan gyönyörű gyereke Taryn Powertől, Lane Caudell pedig otthagyta a showbizniszt miután eljátszott egy ősembert valami tévéfilmben, és volt egy villanásnyi szerepe a Days of Our Lives-ban is. Mostanában nyilván hazai terepen, Ashborough-ban szédíti a csajokat.                                            Mindannyian tudjuk mi lett Don Johnsonból. Miután évekig szerepelt kísérőfilmekben, rövid tévésorozatokban, és kis költségvetésű művészfilmekben, végül az egyik leghíresebb ember lett az országban. Az évek során, úgy félévenként felhívtam, mert mégiscsak ő volt az a Férfi Akit a Legjobban Szerettem, míg Michaellel össze nem hozott a sors. Mikor a fülembe jutott, hogy apa lett, őrülten kíváncsi lettem az anyára. Melanie, a volt felesége, aki végre-valahára a húszas éveibe lépett, egy hatalmas bulit rendezett, amire Donnie elhozta gyermeke anyját, Patti D'Arbanville-t. Igyekeztem bomba jól kinézni, hogy megmutassam a volt szerelmemnek, hogy azért még mindig jó nő vagyok. Szívdöglesztő mosolyától azonnal elolvadtam. Már három hete józan volt, úgyhogy nagyon jól kijöttek Michaellel. Valahogy úgy egymásra találtak. Miután Patti rájött, hogy fülig szerelmes vagyok a férjembe, és eszem ágában sincs lecsapni DJ-t a kezéről, mi is nagyon jól kijöttünk. Valahogy úgy egymásra találtunk.           Melanie-val azóta sok mindent megéltünk. Szinte hihetetlen, hogy már majdnem harminc éves. Sose gondoltam volna, hogy ezt megérem. Van egy Alexander nevű kisfia, és vele voltam a kórházban, mikor megszülte. Én vágtam fel az első születésnapi tortáját, aminek tűzoltó autó alakja volt. Mikor Donnie-val szétmentek, a sors úgy hozta, hogy én szálítottam át Hollywood Boulevard-on lévő új lakására. Már csak percek kérdése, hogy nyerjen egy Oscart, ami mindig is az én nagy álmom volt.                                                                                  Moon és Dweezik Zappa időközben felnőttek, és most is imádom őket. Gail mindig a segítségemre van, ha Nicky valami furcsa kiütést kap, vagy szokatlanul rondán felesel velem, Mr. Zappa továbbra is Mr. Titokzatos, és még ma is nehezemre esik, hogy Franknek szólítsam.                                                    Az én magas, jóképű apukám három évvel ezelőtt meghalt, egy tátongó űrt hagyva maga után, de esténként, mielőtt elalszom, még hallom a nevetését és tudjátok mi van? A Mamám még mindig szeret, és tudom, hogy mindig is szeretni fog. Semmi sem erősebb egy anya szereteténél. Most, hogy már én is anya vagyok, ezt biztosan tudom. Mikor még csak harmadik napja járt iskolába, Nicky csúnyán beverte a fejét, és egy teniszlabda nagyságú púp keletkezett a drága kis koponyáján. Igyekeztem megnyugtatóan mosolyogni, és úgy csinálni, mintha egyáltalán nem kerülgetne az ájulás, miközben Michael ellátta a sebét.                                              Két évvel ezelőtt nyáron, Michael meglátogatta Donnie-t a Hosszú forró nyár forgatásán. Itt kapott egy hívást John Taylortól, aki felajánlotta neki, hogy álljon be a Power Station-ba. Robert Palmer nem akart turnézni, úgyhogy Michael beállt helyette, amitől a legvadabb kívánságaink is valóra válhattak. Szerepelt a Live Aid koncerten, ahol kétbillió emberre kacsintott bensőségesen a kamerák segítségével. Összehaverkodtunk John és Andy Taylorrel, és ismét ott találtam magam a rockvilág forgószelének közepén. Andy Taylorból azóta "Malibu" Taylor lett, és az egyik legjobb barátunk. Mi csak "a patkány"-nak hívjuk.                                 Nemrég valami igazán csodálatos dolog történt. Michael producere, Bob Rose felhívott minket a lemezstúdióból és azt kérdezte: "Itt vagyok George Harrisonnal, nem akarnátok találkozni vele?" Na mármost, sok minden történt velem azóta, hogy annak idején egyszer elolvadtam, mikor megláttam George-dzsal az A and M stúdió előtt, harmincas éveimet tapostam, egy gyermeket hoztam a világra, sok éve házasságban éltem, és egy viszonylag értelmes nő lett belőlem. Ezek után, csak képes leszek normálisan kezet rázni a történelemmel. Igaz? Na persze. Az az arc! Azok a fülek! Az a hang! Le kellett ülnöm és mély lélegzeteket kellett vennem, míg Michael kedvesen elcsevegett azzal az emberrel, aki annak idején "Arthur"-nak hívta a frizuráját. Ám annyira kedves és közvetlen volt, hogy hamarosan visszanyertem lelki egyensúlyomat, és mikor azt mondta, hogy "Mi már találkoztunk, ugye?", akkor már válaszolni is tudtam neki, hogy igen. Később Bob Rose elmondta, hogy George nagyon megcsodálta a lábaimat, és akkor úgy éreztem, hogy nem éltem hiába.                                                                                   Kisfiunk, Nicky, egész más életet él, mint én az ő korában. Ha csörög a telefon, felveszi és azt kiáltja: "Apu, Ozzy Osbourne keres!" 1956-ban, ha Jerry Lee Lewis azt mondta volna nekem a telefonba, hogy "Szia Pam, beszélhetnék apáddal?", ott helyben elájultam volna.                                                             Kapcsolatunk Michaellel az egyik leghosszab a rock and roll világában. Még mindig szerelmesek vagyunk egymásba.Még most is érzelgős kis cetliket hagy nekem, ha turnézni indul, és mindig örömmel jön haza. Beletőrődtem, hgoy a csajok mindig le akarják rántani a gatyáját. Ezt többször láttam megtörténni koncert alatt. Ha ott vagyok, legalább nem történhet meg koncert után. (Nem is gondolok arra, mi mehet most Milwaukeeban.) Ő meg elfogadja azt, hogy néha kedven lenne súlyokat emelni Bruce Springsteennel, és végigtáncolni az éjszakát Prince-szel.                                                                    Egyszerűen ilyennek születtem.

Tovább »

Címkék: led zeppelin, pamela

• 2011-05-16 18:47:52
• zepy
• (hozzászólások: 0)