Január 31. ...Olyan isteni volt Michaellel. Még vásárolni is elvitt és vett nekem mindenfélét, aztán elmentünk Lichowoz egy fantasztikus vacsorára, hegedűk, románc, szemezés és affektálás. Istenem, milyen baromi jól éreztük megunkat. Mellette kedvem van MEGNYÍLNI! El fog jönni L.A.-be, miklor már én is ott leszek, de valószínűleg vele lesz a "barátnőjéléje". Még a kezemet is megkérte. Mi folyik itt? Őrült, jópofa pozőr.     _____________________________________________________ Mint utóbb kiderült, ezzel a "barátnőfélével" már három hete házasságban élt. Ez a mellékes kis info persze csak jóval később jutott el hozzám. Na mindegy, a bevásárlókörutunk mindenesetre jó mulatság volt. Vett nekem egy csomó szép ruhát, és mikor az egyik vadonatúj, vörös bársonycipőjének leesett a sarka, a csatornába hajította mindkettőt, a megmaradt aprópénzzel együtt. Vett egy üveg whiskyt, és közölte a megdöbbent eladóval, hogy tartsa meg a visszajáró pénzt. Úgy tünt, mintha a bőre alatt is pénz lett volna, ám később kiderült, hogy aznap kétheti napidíját költötte el, hogy kimutassa irántam érzett friss szerelmét.                                                         Folytatta a turnéját, én meg visszaragasztotta falamra Lane képeit és befejeztem a filmet.                                              Lane küldött néhány rövid levélkét, és időnként felhívott, de továbbra is semmitmondó és zárkózott volt, csak néha engedett meg magának egy-egy érzelmesebb megszólítást. Egyik éjjel részegen hívott fel, és közölte, hogy nagyon hiányzom neki, és hogy az utóbbi időben sokat gondolt rám. Erre én nyögni és sóhajtozni kezdtem, és azt kívántam, bárcsak az ágyrugókig süppedhetnék arányos mellkasának suyla alatt. Michael rendszeresen hívogatott az útról, és mulatságos történetekkel szórakoztatott. Iskolázott egy őrült volt, gazdag szókinccsel és mellesleg úgy ivott, mint egy kefekötő, ezenkívűl, bármilyen dilibogyót hajlandó volt bekapni análkül, hogy megkérdezte volna, hogy mi az. Nem zuhanyozott túl sűrűn, és az elülső fogai mind csorbák voltak attól, hogy állandóan a mikrofonhoz verte őket, de mindezek ellenére, nagyon vágytam arra, hogy újra lássam. Reméltem, hogy addigra már a Japánban szerzett szuvenírját is kikúrálja.                                                       A forgatás végét ünnepelve, a híres Elaine's-nél villogtam, mikor észrevettem, hogy valaki bámul a terem túlsó végéből. Minthogy kissé rövidlátó vagxok, megkérdeztem a mellettem ülő lányt, hogy ki az a kopaszodó, szemüveges törpe, aki állandóan engem fixíroz, mire ő azt mondta: "Az Woody Allen! Vak vagy, vagy mi a fene?" Hát, mi tagadás, tényleg az vagyok. Az est vége felé már jópofáskodtunk egymással és telefonszámot cseréltünk. Másnap este pedig már az ebédlőasztalánál faltam a finom kacsasültet és spenótsalátát.                                                ___________________________________________________ Február 7. ...Remekül érzem magam Woodyval tegnap este (Vízöntő teliholdnál). A szakácsa isteni vacsorát főzött nekünk. Aztán elrobogtunk megnézni az "Ördögűzők"-et, ami tele volt hatásvadász hülyeségekkel, de a beköpésein halálra röhögtem magam. Ma reggel már hívott, eléggé be van indulva, megint találkozni akar. Olyan sziporkázó egy emberke. Juhé!                ___________________________________________________  MMiss Linda Blair a földre hugyozott, Woody azt mondta: "Ezeket a kölyköket nem lehet egy jobb helyre elvinni" - jó hangosan, hogy mindenki hallja, aztán lejjebb csúszott a székén és a fülébe húzta horgászsapkáját. Mikor Linda Blair felmordult, hogy: "Az anyád kakasokat szív le a pokolban, Karras, " Woody azt üvöltötte: "Felneveled őket, igyekszel egy kis jó modort csöppenteni beléjük, aztán tessék, ez az eredmény." Elvitt a Continental Baths-be, hogy találkozzak Judith Cohennel, aki legjobb barátnőmet, Michele Myert alakította az Arizona-slim-ban. Mikor az emberek felsimerték, csak még jobban magára hívta a figyelmet azzal, hogy összegörnyedt, a fülére húzta a sapkáját és elpirult. A bárban, ahová először mentünk, a csapos felüvöltött: "Nicsak, itt van Woody Allen. Legyen a vendégem egy italra, Woody." Woody közölte, hogy legyen inkább a csapos az ő vendége, és azzal kirohantunk az utcára. A Beekmanban lévő bárban kötöttünk ki, ahol rávett arra, hogy meséljem el az életemet, egészen a Rainbow Rockersig visszanyúlva, és el volt ragadtatva, pont úgy, mint az Annie Hall-ban. Nagyszerű érzés volt igézőnek lenni. Ott ült teljes transzban, én meg úgy éreztem, hogy a kisujjamban is nagyobb vonzerő van, mint bárki másban. Meghívott a Sardi's-hoz Dick Cavettel, és mikor vécére kellett mennie, megkérdezte, hogy nem figyeli-e valaki. Mindegyik aztalt alaposan szemügyre vette és leellenőrizte, hogy a vendégek a saját társaságukkal és az evéssel vannak-e elfoglalva, s csak azután indult el, horgászsapkáját a fejébe nyomva, de olyan feltűnően feltűnésmentesen, hogy mindenki utánafordult. Mindig mindenki utánafordult, ha megjelent valahol, amitől láthatóan legszívesebben kitépte volna azt a gyér