Április 3....Teljesen bepörgött, mert meg van győződve arról, hogy nem vagyok őszinte hozzá. De hát mindenkinek vannak olyan gondolatai, amiket nem oszt meg másokkal, nem? Azt mondta kerek-perec, hogy hazudok. Annyira igazságtalan. Világéletemben igyekeztem a lehető legőszintébben viselkedni, és össze vagyok törve, hogy Donnie nem így látja. Nagyon igazságtalannak tartom.                                                    ____________________________________________________A Triumph lerobbant, és egyik este, mikor egy barátunkhoz stoppoltunk egy híres helybéli DJ vett fel minket, akinek nem árulom el a nevét, mert azóta egy paranoiás seggfej lett belőle. Elvitt minket vacsorázni és egyre jobban berúgott, és addig szivornyázta a gint, amíg már egészen közveszélyes lett. A világ legjobb fűjéről tartott nekünk prédikációt, ami történetesen épp az ő konyhakredencében található, úgyhogy nyaktörő sebességgel végigszáguldottunk a Canyonon, megkockáztatva, hogy egy telefonpózna tetején kötünk ki egy nyavalyás szippantásnyi fű miatt. Üldögéltünk az elsötétített odújában, és valahogy magunkba fojottuk őrült menekülésvágyunkat, míg ki nem végeztünk néhány újabb agysejtet a természet eme gyilkos ajándékával. A zenéről értekeztünk, és én épp egyik kedvenc Beatles-anekdotám közepén tartottam, mikor a DJ agyában kavargó anyagok váratlan kombinációja rossz emlékeket idézhetett fel, mert egyszer csak megragadta kincsként őrzött, bekeretezett arany Beatles-lemezét, melyet személyesen Paul McCartney adott neki, és széttörte a saját fején. Az aranyozott Beatles-maradványok millió darabra törve, szanaszéjjel szóródtak, beborítva a vállát és vastag, puha, rozsdaszínű szőnyegét. Donnie, aki figyelmes, gyengéd lélek volt, megpróbálta megvigasztalni a kiborult disc jokét, de az hallani sem akart róla. Féltünk, hogy kárt tesz magában az üvegszilánkokkal, melyek közt négykézláb kúszott, de ő csak zokogott és azt üvöltözte, hogy menjünk el. Ezután mindig gondosan átkapcsoltam kedvenc rádióállomásomról, ha éppen ő volt a mikrofonnál, míg végérvényesen el nem tűnt az éter hullámairól.                                                                      Kaptunk egy képeslapot Melanie-tól (kedven lett volna darabokra tépni), melyen arról cincogott, mennyire várja már, hogy újra együtt lehessen velünk. Donnie úgy viselkedett, mint akit nem érdekel a dolog, amitől iganecsak megkönnyebbültem. Korai volt. Korai volt. Korai volt az öröm. Már megérkezése napján telefonált, egyedül voltam otthon és megtehettem volna, hogy úgy elküldöm, hogy nyönyörű lapos, tini hasán csúszva másik vissza a matek házifeladatához, és egyszer s mindenkorra elfeljti a pasimat. Képtelen voltam rá. Ez egyszerűen nem ment nekem. Ehelyett nagyon is kedves voltam ehhez az ártatlan betolakodóhoz, és mint kötelességtudó élettárs, beszámoltam Donnie-nak a kisasszony hívásáról, és még azt is mondtam, hogy jaj, már alig várom, hogy újra láthassam! Másnap a bátyja elhozta hozzánk, és egész nap az apám limuzinjában furikáztunk Hollywoodban. Ő középen ült, és az egész rendkívül családias volt.                                                                                Noha pénztárosként dolgoztam a legújabb menő helyen, a Rainbow Bar and Grillnál, Donnie továbbra is szapult. Azt mondta, hogy megőrjíti, hogy egy ilyen kaliberű ésszel valaki ennyire figyelmetlen legyen. Azzal vigasztaltam magam, hogy legalább érdemesnek tart arra, hogy megdorgáljon, és úgy gondoltam, hogy saját érdekemben mondja, úgyhogy jó képet vágtam hozzá és elviseltem. Egy hét múlva kirúgtak a Rainbowból, mert egy Alice Bailey könyvet olvastam ahelyett, hogy bámultam volna magam elé, mint egy agyalágyult. Donnie nem találta jó viccnek. Semmi pénzünk nem volt, és már három napja tartoztunk a lakbérrel, az apám autója állandóa lerobbant, és egyikünknek sem volt munkája. Mindene borzasztó körülmények egy véres veszekedéshez vezettek, melynek során mindketten lekevertünk a másiknak egy hatalmas frászt. Mondanom sem kell, hogy ő kezdte. Legnagyobb meglepetésemre, visszaütöttem, ami hihetetlen kéjt okozott. Tudniillik, közölte velem, hogy megcsalt, mikor elment egy barátját meglátogatni Santa Barbarába, és az én gyermeteg, örök turbékolással kapcsolatos illúzióim perzselő esőként csorogtak végig megcsalt, megszentségtelenített arcomon. Ó jaj. A balhé után úgy estünk egymásnak az ágyban, mint a tébolyodottak, ám a Paradicsom már elveszett.                        Csináltak rólam néhány fotót a  Playboy-nak, de a melleim nem voltak elég méretesek. Elmentem meghallgatásra egy-két filmhez, de nem hívtak vissza. Lehangoló volt.Pamela és Don Johnson

Címkék: led zeppelin, pamela