Május 6. ....Kiköltöztünk a Las Palmas-i tanyáról. Sok könnyet ejtettem, de rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb. Nem tudom, mi lesz velünk, de még mindig nagyon szeretjük egymást. Don szerint jót fog tenni, ha egy kicsit külön leszünk, de ki tudja? Visszahurcoltuk a cuccaimat anyuékhoz. Nem tudom, hogy képes az ügyeimet elviselni.                                ____________________________________________________ Valahogy sikerült a felszínen tartani kapcsolatunkat, noha a körülmények nem vltak éppen kedvezőek. Elmentünk régi barátomat, Brandon de Wilde-ot megnézni az A pillangók szabadok című darabban San Diegóban. Remélem, hogy jól kijönnek majd Donnie-val, mint egyik színész a másikkal. Brandon csodálatos volt a vak ember szerepében, és az előadás után elmentünk inni egyet. Olyan jó volt újra látni, és szerettem volna örökre fenntartani vele a kapcsolatot. Legtöbb volt szerelmemmel meglepően szoros barátságban maradtam, amitől úgy éreztem, hogy van értelme az életnek. Az őrület és szerelem végtelen óráiból megiscsak kikerekedett Valami.                      Éppen Donnie átmeneti lakásán voltam, mikor megszólalt a telefon, és nem más, mint az infant terrible, azaz Melanie volt a vonalban. Egy pár percig hallgattam a beszélgetést, aztán kimentem az erkélyre, és úgy megmarkoltam a korlátot, hogy az ujjperceim egészen elfehéredtek, az arcom meg vérvörös lett. Nyilvánvaló volt, hogy állandó kapcsolatban állnak. A szívem mélyén tudtam, hogy mi fog történni, és muszáj volt egy kicsit lelépnem a városból, mert nem bírtam elviselni, hogy ugyanott legyek, ahol ők.                                                                Régi útitársam, Renee sietett a segítségemre, aki elhívott magával Wyoming hatalmas síkságaira, ami kitűnően alkalmas volt meditálásra, meg rengeteg friss zöldség fogyasztására. Kaptam az alkalmon, hogy megkíséreljek megszabadulni beteges monogámia mániámtól. Közöltem Donnie-val, hogy szükségem van egy kis friss levegőre, és elhagytam Los Angeles városát, hogy megmerítkezzem a magányban. Megálltunk a Grand Canyonnál, ami valóban a világ egyik legnagyobb csodája, és próbáltam meggyőzni magamat arról, hogy a világ nagyszabású dolgaihoz képest mennyire szánalmasak az én kis ügyeim Donnie-val, és sírtam, amiért nem tudom megosztani ezt a látványt vele. Nyolc órán keresztül megállás nélkül vezettem, szinte beleolvadtam az országútba, és közben rengeteget gondolkodtam.                                                                 Mikor megérkeztünk a wyomingi farmra, kiderült, hogy egy hippi farmerral kell megosztanom egy keskeny ágyat, mert nem volt elég hely a fogadóban. Lerogytam az ágyra, de igyekeztem távol tartani magamat a takaró alatt szunyáló nagydarab, csontos férfitól, és mikor fölnéztem, Donnie nézett vissza rám egy plakátról, ami a Zachariát hirdette. Hát igen.                           Mindennap kiültem a dombra, és igyekeztem lecsillapítani zakatoló agyamat azzal, hogy az egyik orrlyukamon jó nagy levegőt vettem, aztán a másikon meg kieresztettem. Átmenetileg lenyugodta. Sűrű árpakását ettem ormótlan cserépedényekből, megtanultam hogyan kell egyik napról a másikra lucerna hajtásokat növeszteni egy maréknyi magból, és elsajátítottam a naptea készítésének művészetét. A Siddhartá-t olvastam, és mikor úgy éreztem, hogy kész vagyok szembenézni a tényekkel, felültem egy L.A. felé tartó Greyhound buszra, hogy a gyakorlatban is hasznosítsam új meglátásaimat.                      Donnie minta örült volna nekem, de nem vette észre a fejembe újonnan beépített szűrőt. Az első huszonnégy óra annyira zseniális volt, hogy lazítottam, és elkezdtem újra imádni. Órákig tartó vad, csatakos szeretkezésbe fogtunk, aztán meg elmentünk moziba, ahol befészkeltem magam a vállgödrébe, és vigignéztük Liza Minelli legendateremtő alakítását. Főztem neki vacsorát felhasználva a zöldségekről szerzett legújabb tapasztalataimat, és megevett mindent az utolsó falatig. Az élet egy kabaré, haver.    A huszonötödik óra ébresztett rá a szomorú valóságra. Melanie-val és Tippivel ment el a Reneszánsz Búcsúra, és noha igyekeztem megőrizni a hidegvéremet, az igazság mégiscsak kiszivároghatott a hangomból, az igazság pedig az volt, hogy úgy éreztem magam, mint aki rovarirtóval gargarizált. Közölte, hogy nem bírja elviselni a féltényeségi rohamaimat, az arckifejezésemet, meg a hangomból kiérezhető kétségbeesést. Úgy éreztem magam, mint egy elhasznált, kifacsart régi konyharuha, az "édes kis" Melanie pedig egy bontatlan, tiszta, vadonatúj szivacs volt, aki mohón várta, hogy magába szívhassa Donnie gyöngyöző izzadságcseppjeit és/vagy bölcsességét.       A The Harrad experiment bemutatóján történt, hogy észrevettem Melanie titkosnak szánt pillantását, melyet Donnie felé küldött. Még nem igazán tudta, hogyan kell titokban szemezni valakivel, ezért nem volt nehéz észrevenni. Valószínüleg Donnie kezdte, de ő annyira profi volt az ilyesmiben, hogy nem szúrtam ki. rögtön tudtam, hogy valami történhetett köztük, míg én Wyomingban a köldökömet bámultam.                                                      A Stones ismét a városban járt, én meg elmentem a koncertre, és utána a bulira is. Elhívtam volna Donnie-t is, ha már reggel nem mondta volna le telefonon az aznap estére tervezett vacsoránkat. A jegyek az utolsó pillanatban futottak be, mire én összeszorítottam a fogamat, és széles jókedvet erőltetve magamra, elmentem otthonról, hátha egy kibaszott negyedórára sikerül kiverni Donnie-t a fejemből. Alaposan kirúgtam a hámból, csúnyán berúgtam, és mikor Sátáni Őméltósága meglátott és odakiáltotta nekem, hogy: "Pamela, álmaim asszonya", attól tartok, ismét hülyét csináltam magamból. Átfurakodtam az előkelő tömegen, és szinte magamon kívül rálöktem egy nagy kupac párnára, ahol minden különösebb teketória nélkül, bedugtam a kezem a nadrágjába és becsúsztattam világhírű seggének hajlatába.Innentől nem emlékszem semmire.              A régi ágyamban ébredtem Zappáéknál, és fogalmam sem volt, hogy kerültem oda. A feje úgy zúgott, mintha valami nyomortanyáról szalajtott emberroncsnak a nyakára csavarozták volna, és sajnáltam magam, amiért ilyen szerencsétlen, piti kis senki vagyok egy hősökkel és hősnőkkel teli világban. Egy régi ismerős látván, hogy négykézláb fetrengek a Stones partin, felhívta Gailt, aki azt javasolta, hogy ez a jóságos lélek szállítson vissza a régi ágyamba megőrzésre. Több csésze teát megittam a teakirálynővel, és megpróbáltam felidézni a történteket. Kizárólag arra emlékeztem, hogy Mick nadrágjában kotorászok.               Mikor aznak este beszéltem Donnie-val, tudni akarta, mit műveltem előző este, úgyhogy beszámoltam neki a koncertről és a buliról. Állati dühös volt.