Donnie továbbra is járni akart velem, miközben a kis Melanie-val randevúzgatott, ám én nem voltam elég progresszív ahhoz, hogy megosszam a fiúmat ezzel a bimbózó gyereklánnyal. Behúott farokkal elkullogtam és csak az tartotta bennem a lelket, hogy legalább nem hagytam magam megalázni. Egyszerűen nem tudtam magam elképzelni, amint azt mondom: "Érezzétek jól magatokat ma este, drágám. Holnap találkozunk."                    "There goes my baby with someone new. He sure looks happy, I sure am blue. He was my baby 'til she stepped in. Good-bye to romance that might have been. Bye-bye love. Bye-bye happiness. Hello loneliness. I think I'm gonna die. Bye-bye my love, good-bye."                                                               Néhány napig lila ködbe burkolózva mászkáltam, aztán  szerencsére a Led Zeppelin befutott a városba, én meg Jimmy széles, rendelkezésemre álló ágyába temettem a bánatomat. Akkoriben már nagyon sokat kábítózott, én meg követtem őt az óperencián túlra. Két teljes hetet töltöttem a másvilágon, és éppen igyekeztem volna valami életet lehelni magamba, mikor Brandon meghalt. Átmentem Joe Woo vendéglőjébe kínai kajáért a szüleimnek, és mikor visszatértem a gőzölgő kotyvalékokkal, valami furcsa csend ülte meg a nappalit, és az én anyácskám arca hamuszürke volt a döbbenettől. Láttam rajta, hogy retteg valamitől. Azt mondtam: "Ki halt meg?" Éppen akkor mondták be a hírekben, hogy Brandon de Wilde életveszélyesen megsebesült egy autóbaleset következtében Coloradóban, ahol "A pillangók szabadok" című darabban lépett fel. Rávetettem magam a gyerekkori ágyamra és sirattam azt az örömteli életet, amitől megfosztották az én édes, drága, háromszoros Kos őrültemet. Tizenegykor mutattak róla egy gyönyörű, mosolygós képet, és elmondták, hogy 24 órán keresztül küzdött az életéért, noha törött volt a háta és a nyaka. Zuhogott az eső és nem látta a VIGYÁZAT-ÚTSZŰKÜLET táblát, és a kisbusza egyenesen egy teherautó alá csúszott, ami palacsintává lapította. Ezt akkor tudtam meg, mikor elmentem a gyászszertartására egy nagy, világos buddhista templomba, ahol összegyűltek a barátai és kánáltak azért, hogy könnyű legyen neki az elrugaszkodás a földi dimenziótól. Nemrég kapott rá a kántálásra és már három hónapja nem szedett kábítószert. Addig még senkit nem vesztettem el a szeretteim közül, és ettő rádöbbentem, mik azok a dolgok, amik Igazán Számítanak, és szétszaggatott szívemet lassan elkedztem újra összefoltozni. Rájöttem, hogy mégiscsak ki fogom bírni. Nem fogok belehalni a Donnie-val való szakításba. Talán még barátok is lehetünk. Borzasztóan szerettem Brandont és őrülten hiányzott. Olyan intenzíven élt, hogy szinte hallani lehetett a szívdobogását a szoba túlsó sarkából. Távozása tátongó lyukat hagyott az életemben, és állandóan rá gondoltam. Néha még beszéltem is hozzá, és hallani véltem őrült nevetését valahol fent a kék messzeségben. Néha még most is köszönök neki, és biztos vagyok benne, hogy hallja.                Chris Hillman a Hollywood Bowlban lépett fel Hanassas nevű új együttesével, melyet Stephen Stillsszel alapított. Felhívtam a Bowlt és kértem az öltözőket (akkoriban még meg lehetett ezt csinálni), és Frankie, a Manassas technikusa odahívta Christ a telefonhoz. Közölte, hogy azonnal huzzak oda, mert le akar teperni.