Július l7. ... Mondanom sem kell, teljesen begolyóztam, és úgy rohantam oda, mint akit seggbe rúgtak. Frankie szerzett nekem elöl egy ülést azzal a szöveggel, hogy: "Chris Hillmannel van, aki ott van fenn a színpadon." A fellegekben jártam, Isten a megmondhatója.                                                                ____________________________________________________ Egy pár napot együtt töltöttünk és megvalósult minden kamaszkori vágyálmom. Nem éltek jól harmadik feleségével, Jeannie-vel. Hallottam, ahogy veszekednek egymással telefonon, és gonosz kis elégtételfélét éreztem. A Beverly Hills Hotelben laktunk, pezsgőztünk, a szobába rendeltük a kaját és szeretkeztünk. Belenéztem abba a kék szemébe és transzba estem. Mikor elénekelte nekem az összes új számát, éreztem, hogy végre emberszámba vesz, és ettől örömmámorban úsztam. Donnie mellett eléggé felnőttem Mr. Hillmannal való utolsó találkozásom óta, és végre tudtam vele normálisan beszélgetni, meghallgattam a problémáit, és ki tudtam fejezni együttérzésemet anélkül, hogy hebegtem-habogtam volna.       Mikor Chris elutazott, újra bekapcsolódtam a város vérkeringésébe, bulikra jártam és óriási tempóban fogyasztottam a pasikat. Minden egyes trófea után, egy újabb jelet véstem mérgezett nyílvesszőm hegyébe.                                           1. Kikezdtem a Sassoon-fodrászommal, Fernandóval, kivel a szekrényben dugtunk a hajsprays és balzsamos üvegekkel megrakott polcok között. Frizurabemutatókon léptem fel, ahol lila csíkokkal a hajamban vonultam végig a közönség előtt, buján kacsingatva Fernandóra. Meghívott egy kiruccanásra Acapulcóba, rengeteg citromos rákot és osztrigát ettem, ha éppen nem a perzselő napon sütkéreztem, vagy az ollókirállyal hancúroztam a kőből épített zuhanyozóban.                                                2. A moziban megnéztem a Harold és Maude-ot, és egyszerűen minden kétséget kizáróan tudtam, hogy a főszereplővel, Bud Corttal közelebbi ismeretségbe fogok keveredni. Sőt, fel is álltam a film közepén, és fennhangon közöltem mindezt a közönséggel. Anyámat is felhívtam, hogy elújságoljam, épp most láttam valakit a filmvásznon, akinek később jelentős szerepe lesz életemben... "Emlékezz majd arra, amit most mondtam, anyu." Már hozzá volt szokva az efféle kirohanásaimhoz, és csak annyit mondott: "Örülök neki, nyuszikám."                                      3. Az egyik LEGNAGYOBB kedvencem csámpázott be a városba Kinks nevű bandájával, ennek az alaknak a kedvéért akár kútba is ugrottam volna. Ray Davies maga volt a megtestesült érzékenység, elegancia és titokzatosság. Elaléltam az édes kis gödröcskéitől és kedves, foghíjas mosolyától, na és azok a dalszövegek! Ő aztán megértette, miről szól a hollywoodi élet: felfogta, felismerte a hírnév utáni vágy narcisztikus szükségletét, azt az émelyítő, lélegzetelállító, izzasztó vágyat, hogy minden fej az én-én-engem-engem irányába forduljon. Bánatos, különös rock and roll jelenség volt, és szerettem volna tudtára adni, mennyire értékelem. Elbűvölőnek talált, annak ellenére, hogy sztárok után koslattam. Sőt, az a gyanúm, hogy éppen ezt értékelte bennem, úgyhogy egyik este egy buli után, meghívott a szállodájába. Vettem két üveg olcsó Boone Farm-féle alma-málnabort, mert izgultam, hogy most kettesben leszek ezzel az isteni, snájdig padival. Kedvesen szédített és gálánsan szürcsölgette az 1,29 dolláros bort, miközben én igyekeztem annyit nyakalni belőle, hogy valamiféle laza, nemtörődöm állapotba kerüljek. A fenekére ülve, megmasszíroztam vékony, fehér vállait, miközben ő szomorú történekeket mesélt a gyerekkoráról. lövőhelyzetbe cseleztük magunkat, de annál nem mentünk tovább, mert nős volt az istenadta, én pedig ugyan elég odaadó rajongója voltam, de a világért sem szegtem volna meg a nős férfiakra vonatkozó fogadalmamat. Rettentő zavarban voltam, mikor fölébredtem, és a jóízű alvástól almaszínű nyál csorgott végig az államon, ő pedig sétálni akart a Sunset Boulevard-on az éjszaka kellős közepén. Kézenfogva mászkáltunk fel-alá a Stripen, a gipszöntésről beszélgettünk, a GTO feloszlásáról, Rodney Bingenheimerről, és Hollywoodról általában. Úgy éreztem magam a társaságában mint valami híresség, és egy életre foglalt helye volt a listámon.                  4. Végzetesen belehabarodtam Marlon Brandóba, miután egy barátom levetítette a One-Eyed Jacks-et ("Banditák." Nálunk nem mutatták be.) Arra vágytam, hogy hatalmas, tehetségtől duzzadó testével rámnehezedjen. Mikor elújságoltam anyunak legújabb szenvedélyemet, közölte, hogy előző este a Viva Zapatát adták a tévében. Üvöltöttem és toporzékoltam. Michele Myer az üzenetközvetítő szolgálatnál dolgozött, így hát megszereztem Brando telefonszámát, és elkezdtem félpornográf/lelkizős szövegeket rámondani az üzenetrögzítőjére. Valahányszor felhívtam, az ő összetéveszthetetlen hangja szólt a szalagról, de egyszer sem hívott vissza. Nem adtam fel. Ugyanebből a forrásból megszereztem a címét is, és elküldtem neki egy tucatnyi félmeztelen képet magamról, melyeknek a hátára csábos szövegeket firkantottam. Nem írt vissza. Hmmm. Netán elutazott volna ez az ember?                                      5. Szeptember 9-én huszonnégy éves lettem, és Don Johnson elvitt egy születésnapi vacsorára, ami után bambára keféltük magunkat. Már elég idő eltelt ahhoz, hogy a szívemet ne szaggassa használhatatlan kis nokedlikre valahányszor megjelent az ajtóm előtt. Vigyáztam arra, hogy ne akaszkodjak rá, és ne vigyem túlzásba a vágyakozást, így aztán remekül szórakoztunk. Itt meg ott lakott, de még mindig nagyon szoros kapcsolata volt az "édes kis Melanie"-val. Mikor elmondta, hogy hamarosan eljegyzik egymást, úgy csináltam, mint aki nem hallotta ezt a döbbenetes hírt, és rávetettem magam aranyló testére. Tudtam, hogy már soha többé nem lehet köztünk tartós viszony, de sokáig bensőséges barátok maradtunk, egyik este Wolfman Jacknél a fürdőszoba padlóján csináltuk, és aztán egyszerűen csak haverok lettünk. Mikor az idő már begyógyította a sebeimet, teljesen beleszerettem Melanie-ba. Borzasztóan kedves volt, és annyira szerelmes Donnie-ba, hogy ettől rögtön megkedveltem.                                                                  6. Keith Moon Hollywoodba jött, hogy rövid úton kiheréljen néhány tévékészüléket úgy, hogy kihajította őket a Beverly Hilton üvegből készült tolóajtaján. Fogalmam sincs, hogyan tudta becselezni magát abba a szállodába, lehet, hogy azt állította magáról, hogy ő Bajorország hercege. Életem öt legperverzebb és legijesztőbb napját töltöttem ott vele. Beleborzongok, ha arra gondoklok, hogy életének MINDEN NAPJÁT hasonlóképpen töltötte. Egy hatalmas szabadtéri koncertet jött levezetni, amit a Bee Gees és Stevie Wonder fémjeleztek. Nem elégedett meg azzal, hogy egyszerűen csak bekonferálja a zenekarokat, hanem minden egyes konferálásnál más ember akart lenni, és én voltam az asszisztense. A Bee Geesszel volt közös öltözőnk, akik dermeten bámulták míg Keith egyik szerelésből a másikba bújt, és szanaszéjjel hajigálta a holmiját átalakulás közben. Nagyon, nagyon öreg ember volt, én meg egy nagyon, nagyon öreg asszony. Részeg oroszlánszelidítő vot, én meg egy bizonytalan kötéltáncosnő. Úgy beszélgettünk egymással, mintha negyedóránként más emberek lettünk volna. Utolsó szerepében, mikor egy olcsó, szőke kurvát játszott, élénken összeszólalkozott az általam alakított missziionáriussal, aki meg akarta menteni reménytelenűl elkárhozott lelkét. Boldog volt, ha kibújhatott a bőréből. Éjszakánként gyakran felébredt, orvosságszabú izzadságban úszott és arról hadovált, hogy elütötte a technikusát, és hogy örökre a pokol tüzén fog égni. Alig várta, hogy megfizethessen azért a szörnyű baklövésért. Marékszámra szedtük a tablettákat, és úgy vedelte a vodkát, mintha különben szomjan halna. Egyszerűen képtelen voltam lépést tartani vele. Igazán nem volt szükségem arra, hogy egy vele töltött nap után még ezekkel is kiüssem magam, de ő falta a pirulákat, hogy megszabaduljon saját magától, mégis állandóan rettegve ébredt. Ilyenkor hirtelen sikoltva felült az ágyban, felgyújtotta a lámpát, levegő után kapkodott és igyekezett lecsillapítani vadul kalapáló szívét. Néha alvást színleltem, mert annyira kimerült voltam, máskor viszont magamhoz öleltem és örök szerelmet, vagy bármit ígértem neki csak hogy megnyugodjon. Egyik éjszaka hiszgtérikusan nevetni kezdett és azt üvöltötte: "Egymásnak rontó elefántfélék!" Másnap vett nekem egy gyönyörű kitömött elefántot a repülőgtéren és adott egy búcsúcsókot. Nekem adta a koncerten használt összes jelmezét, és befizetett a Filmszínészek Szövetségébe. Továbbadtam Mercynek a flitteres ezüst ruhát és a szőke kurvaparókát. Egészen odavolt értük.

Címkék: led zeppelin, pamela