TIÉD VAGYOK MINDENESTÜL                                              Miss Christine, a GTO egyik oszlopos tagja, tragikus halált hal egy bostoni szállodaszobában. Tizenegy hónapot töltött tetőtől talpig gipszben, hogy helyrejöjjön rémes gerincferdülése, és csupán két hete büszkélkedhetett egyenes derekával, mikor a felírt gygyszerek valamilyen végzetes kombinációja következtében beadta a kucsot. Én, mint othontalan csodabogár, éppen Chuck kozmikus tanyáján időztem, mikor Mercy átvágta magát a rengeteg szantálfán és rám bukkant a dolgozószobában, amint éppen Marlon Brandónak írtam. "Miss Christine meghalt", közölte komoran, elfeketedett könnyeivel küszködve. A szemfestéke érdekes mintát rajzolva folyt végig az arcán, és én ezt bámultam, miközben elmondta azt a kevés információt, amit sikerült Cynderellából kipréselnie. Sose tudtuk meg, hogy valójában mi történt, minthogy Cynderella hírhedt és rendszeres hazudozó volt, nem tudjuk, hogy Christine-nek szándékában állt-e véglegesen a távozás mezejére lépni, vagy netán egy végzetes kémiai reakció áldozata lett.Csak azt tudom, hogy soha többé nem láttam. Hálát adok Istennek az Ő összes létező alakjában, hogy két hónappal korábban összefutottam Christine-nel a Whiskeyben, ahol is átölelt cingár karjaival, és közölte, hogy ő azért, valahol mélyen szeret. Ez tulajdonképpen egy, az ősidőkből magában hordozott bocsánatkérés volt, amitől nekem elhomályosult a tekintetem és megfogtam vékony, fehér kezét, mialatt nagydarab, öreg barátja, Albert Grossman, szórakozottan átnézett a fejünk felett.                                   Így, hogy a GTO egyötöde egy másik dimenzióba került, a GTO feltámasztásával kapcsolatos remények végleg zátonyra futottak. Mihez kezdjek így az életemmel? Folytathatom ezt az életmódot, hogy hat napokat töltök valami popsztárral, akinek diliházban volna a helye? Meddig álmodozhatok még arról, hogy én leszek a negyedik, vagy ötödik Mrs. Hillman? Akartam én egyáltalán Coloradóban élni? Meddig járhatok még stoppal gitárleckékre a Völgybe valami szuperolcsó, tuti tanárhoz? Meddig takarítsak még színházakat azért, hogy idétlen színjátszó órákra járhassak, aminek semmi hasznát nem veszem? Meddig csövezhetek még a haveroknál vegetáriánus ételeket kotyvasztva, és közben arról ábrándozva, hogy Marlon Brandót szolgálom ki velük egy szál köténykében? Egy magasabbrendű, jámborabb életmódra vágytam, ugyanakkor azért szerettem volna továbbra is a jó öreg földön járni élénkszínűre festett lábujjaimmal. Elkezdtem jógaórákra járni. Négynapos papaya diétára fogtam magam, és bekaptam egy rossz ízű meskál magot. A világegyetem úgy nyílt ki a szemem előtt, mintazok a virágmagokból kirakott varázsszőnyegek, melyeket 9,95 dollárért lehetett megrendelni a Kertészkedjünk önállóan katalógusból, amit a mamámnak rendszeresen küldtek postán. Nagy kérdésemre a nagybetűs válasz pedig az volt, hogy "Ne erőltesd".