Május l........Az álláig felhúzott térdekkel ült, teljesen belemerülve a bömbölős  zenébe, amikor meglátott és felállt, hogy beengedjen. A karjaiba vette a kiscicát, én meg azt kívántam, hogy bárcsak a helyébe lennék. trikó volt rajta meg farmer, és meítláb volt, de felvette azt a fura körültekerős cipőjét, mert egy fellépsére indult, amiről azt mondta, hogy "dögunalom" lesz. Mekínált egy kis tővel, de azt mondtam, hogy köszönöm nem kérek. nyilván azt gondolja rólam, hog egy kis pióca vagyok. A kiscicát nem fogadhatta el, mert éppen turnéra készül, úgyhogy a porschéjával visszavitt engem meg a macskát az autómhoz.....Ültem a  Porschéjában!! Életem legboldogabb pillanata volt...Eztuán csak néhány odlalnyi csend következhet.....                             ___________________________________________________________________Két oldalt üresen hagytam, és éltem tovább az életemet. Chris rengeteg amerikai kisvárosban lépett fel, én meg addig Hollywoodba jártam, ahol mindenféle alkalmi barátokra tettem szert, és időnként a verendáján töltöttem egy-egty éjszakát a függőágyában.  Rodney Bingenheimer meghívott egy Vito nevű ötvennégy éves müvész születésnapi bulijára, én meg kaptam az alkalmon. egy csomó gyanús törénet járta Vitóról és vidám, őrült bandájáról, akiket városszerte lehetett látni teljesen belefeledkezve a táncba, különböző klubokban és koncerttermekben kábítva a jelenlévőket. A szívem vadul kalapált, mikor felfelé igyekeztünk meredek, sötépt lépcsőjén, mely rozoga és sokat ígérő volt. A lépcsőház falán a díszítés lenyűgöző volt: régi giccses csipkealátétek, csipke- és fonáldarabkákkal felszgezett kifakult pornófotók, szakadt selyemvirágok és felkunkorodó antik levelezőlapok, mindenféle régi kalap, és fejjel lefelé lógó, csálén vigyoergó, ijesztő képű bábuk. E sok kacat között volt még néhány vidám, tündöklő fotó a világ legangyalibb szőke gyermekéről. Felérve, félrevontuk a csillogó üveggyöngy függönyt és megpillantottuk Vitót egy rózsaszínű bársonykanapén heverve különböző korú és fajú, alaposan felcicomázott hódolói körébe. Hosszú, őszülő, kócos haja és tépett szakálla úgy nézett ki, mintha egy üveg csillámporba mártották volna? csak egy csipke ágyékkötő volt rajta, mellkasára pedig egy nagy pávatolllat pingált. Úgy tünt, mintha éppen a kávézóasztalon folyó különös bábjátékot irányította volna. egy meztelen kerub viháncolt varázslatos módon az asztal tetején, nevetve és hajlongva, élvezve, hogy  figyelem középpontjában áll, miközben Vito tapsolva jelezte neki a ritmust. Csak akkor jöttem rá, amikor megfordult, hogy a kerub valójában egy kisfiú, mégpedig ugyanaz az angyali fiúcska, akit azonon a légies fotókon láttam a lépcsőn felfelé jövet. Mikor a tánc véget ért, az álgtalános éjenzés és taps közepette Rodney kézenfogva Vito elé vezetett, mint egy áldozati bárányt. Azonnal vonzalmat éreztem iránta, valami nyilvánvalóan ördögi bujkált csillogó tekintetében, ahogy egy szexisen öreges vigyorral azt mondta: "Isten hozott, kis bogaram." A kisfiú az asztalról egyenesen egy elegáns, mcsakaszemű hölgyre vetette magát, aki Vito mellett ült, bedugta apró öklét gyönyörű csipkés blúzába, majd előbuggyantotta jobb mellét és elkezdett szopni. Még sohasem láttam  csecsemőt szopni, hát még egy hároméves fiúcskát, aki már tudott járni, beszélni, énekelni és táncolni!!! Teljesen elképedtem. Elakadt a szavam, ahogy szemügyre vettem azt az élénk felfordulást, amit Vito, a felesége, Szou,/azaz Sue/ és Godot nevű kisfiuk otthonnak hívott. A túlvilági világítástól minden rózsasziínben úszott: az egész vadóc társaság kipirultnak és pirosítóval kikentnek látszott, készen bármiféle balhéra. A falak szinte megelevenedtek és roskadoztak a legelképzelhetetlenebb tárgyaktól. Meredt tekintetű régi babafejek, valamint ezek mellé szögezett antik alsóneműk kölcsönöztek a helyiségnek némi karaktert. Élénk színekkel felstett kancsal karikatúrák  bámultak le a négy falról. Miután alaposabban szemügyre vettem őket. rájöttem, hogy majdnem mindegyik valamelyik jelenlévőhöz  hasonltott, és egy bizonyos ' Karl Franzoni" aláírását hordozták.  Felfigyeltem egy rendkívűl visszataszító, kézzel festett vörös harisnyanadrágot viselő pasasra, aki a lányok fenekét csipkedte, s mikor megfordult, hogy lecsapjon egy újabb áldozatra, láttam, hogy giccses szaténsapkájának hátulján egy nagy F betű éktelenkedett. azt gondoltam, hogy az F biztosan Franzoni nevét jeleöli, ám tévedtem. Mikor rajtakapott, hogy nézem, kidugta valószínütlenül hosszú nyelvét, amely mintha a szoba túlsó sarkáig kunkorodott volna, és azt kiáltotta: "Ismerkedj meg a Faszkirállyal!" Mivel én erre nem rohantam hanyatt homlok felé, ő jött oda hozzám szélesen vigyeorogva, elől hiányzott egy foga, s a feje búbján lévő világító kopasz foltot úgy övezte rendetlen, agyonbodorított hajpamacsa , mint egy súrölő szivacsokból állü glória. Gyíkszerű nyelve kilőtt a jobb arcomra, lenyalva a pirosítót. Ettől a pillanattól fogva úgy üldözött, mint egy veszett kutya, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az összes többi, szaglótávolságon belül lévő nőstényt is hajkurássza. Szou és Vito elbüvőlő kéglije saját régiségkereskedéssszerű boltjuk fölöttvolt, melyben azt árulták, amihez éppen kedvük volt. Szou előfutára volt a használt cikkek divatjának, és és mindig tartott egy csomó szétesőfélben lévő bársonyruhát és negyvenes évekbeli kombinét, melyeket fillérekért árult. Bármilyen megunt ruhaneműjét azonnal ellátta árcédulával. Saját  kreációiban járt, melyeket csipkealátétekből és rongyokból állított össze, amelyek ugyan egy kicsit többe kerülte, de a régimódi divatban ez volt a legmenőbb. Az üzlet hátsó fertályán, a pre-postmodern göncök mögött, Vito egy szimpla matracot gyömöszölt egy egyszemélyes egérlyukba. Ha egy lány nem volt elég óvatos, Vito bármikor kinyúlhatott a dohos, suhogó tafota függönyök mögül, hogy megragadva egy vékony bokát, bevezesse az áldozatok titkaiba. Néhány lányismerősöm, aki ott kötött ki  a poros függönyök mögött, részeltesen leírták hatalmas méreteit. Valami csoda folytán én megmenekültem ettől az élménytől. Az üzlet alatt volt Vito mügterme egy hatalmas alagsorban, melyben döbbent képű, hihetetlen szobrai szegélyezték a falakat. Kedd esténként szobrászat órákat adott, csütörtökönként pedig táncórákat lélekfelszabadítás céljából. Tudtam, nhogy én magam is a lélekfelszabadítás küszöbén állok, úgyhogy beálltam az őrült tanítványok közé, s tagja lettem a különcök társadalmának. A mamám úgy vélte, hogy valami hatalmas hibát követhetett el a nevelésemben, hirtelen zavarbaejtően bohém lettem, úton-útfélen mutogattam a csöcseimet, amiket addig olyan gondosan bebugyolálgtam. Szabadszabadszabad voltam, s igyekezte minden álságos köteléktől megszabadulni, ami leláncolhatott volna. Vitóval legközelebb egy emlékmüsoron találkozgtam, melyet  a postbop és prepop kultúra pogány szentjének Lenny Bruce-nak a tiszteletére rendeztek , aki egy verőfényes, megdöbbentő napon kinyírta magát a Sunset Plaza Drive-on.  Sherri barátnőmmel felvettük legmerészebb bársony szerelésünket és elstoppoltunk West Valley-be, hogy megünnepeljük valakinet a rövid életét, akiről ugyan nem tudtunk túl sokat, de abban bizonyosak voltunk, hogy nagyon, nagyon MENŐ volt, Két-háromszáz ember jelent meg a sírjánál, ahonnan mindannyian  átvonultunk a KDAY rádióállomás egy disc jockey-jának kertjébe,ahol Phil Spector Lenny nagyságát idézte fel az ottlévők  számára. Törökülésben ültem a füvön, fekete szoknyám egészen felcsúszott, miközben csöndben és komolyan hallgattam a beszédet, s csupán időnként vetettem egy pillantást a játszótér felé, ahol Frank Zappa ült a csúszdán rövid, virágos trapéznadrágban és nagy, virágos tornacipőjében. Még mások is mondtak beszédet Lennyről, az egyikük Dennis Hoppervolt, aki a tekintetével szinte lukat fúrt belém. Felsimertem, mert ő volt  Buzz vad galerijének az a tagja, aki kilyukasztotta Jim Stark flancos gumijait az Ok nélküli lázadó-ban. Aztmondta, Lennyí nem akarná, hogy szomorkodjunk, ezért táncolni és mulatni kezdtünk, és cska sötétedés utáőn értem haza. Egy pár nappal később, éppen a KSAY-t hallgattam, azt remélve, hogy lehjátsszák az új Stones kislemezt, mikor a DJ, Tom Clay, váratlanul a következőket mondta be: "Öt napja próbálom elérni azt a szőke, kék szemű lányt, aki jelen  volt  a házamban tartott Lenny Bruce emlékesten  múlt szombaton. Hosszú, féloldalt felvágott bársony szoknya, és piros bársony blúz volt rajta. Ha bárki érintkezésbe tud lépni ezzel a lánnyal, mondja meg neki, hogy hívja fel stúdiónkat. Nagyszerű hírem van számára a filmtervvel kapcsolatban....." Csak ültem a rock and roll szobámban, és nem tudtam eldönteni, hogy amit hallottam, a képzeletem műve volt, vagyvalóban az éter hullámain jutott ez az én dögös, tinis hangszóróimhoz. Amikor felhívtam a KDAY-t, Tom Clay annyira megörült nekem, hogy egyenes adásban  beszélgettünk! A  következő tündérmesével állt elő: Terry Southern, az a magas, zilált külsejű angol úr, aki Dannis Hopperrel volt az emlékesten, borzasztóan szeretne velem találkozni. Új könyvéből film készül és úgy találja, hogy kiköpött olyan vagyok, mint művének hősnője, Candy. Nem olvastam a könyvet, de tudtam, hogy bővelkedik a soft-pornós, szexis jelenetekben, és fel voltam villanyozva attól, hogy a szerző erre alkalmasnak talál. Rá kellett jönnöm, hogy egyre inkább felnőtt nő vagyok, hoha az AKTUSBAN még nem volt részem. /Habár Bob Marine-nak lalposan magunkévá tettük az orális élvezetek minden csínját-bínját, s olaszos írányítás alatt igazán tehetséges tanítvány lett belőlem./  Mr. Southernnal az MGM stúdióban találkoztam egy újabb verőfényes napon.Kezemben a Candy-nek egy frissen kiolvasott példányával, kifejezetten erre az alkalomra vásárolt, rövid, fodros ruácskámban úgy éreztem magam, mint egy hódító hollywoodi sztárpalánta. Élénk és éber voltam, és majd meghaltam az izgalomtól, amikor Southern a hatalamas stúdió széles lépcsőin elém jött. Az elegáns bujaság mintapéldánya volt, ahogy előkelően kezet csókolt és azt mondta: "Helló, Candy". Mikor bevezetett a méltóságteljes aranykapun, bájos ártatlaságomat fitogtatva, megkérdeztem. minek a rövidítése az MGM. "Minisztérium, Glóriás Minisztérium, kedveském...." Ezt sokáig el is hittem, Miközben átvágtunk  az udvaron, próbáltam kitalálni, vajon hol lehet annak a pompás oroszlánnak a ketrece, amelyik végszóra  tud bömbölni, és reménykedtem, hátha összefutok valamelyik nagy filmsztárral  noha nem biztos, hogy izgatottságomon eléggé úrrá tudtam volna lenni ahhoz, hogy továbbra is hódító legyek.