A táncparketten lejtő hosztesszek üveges tekintetéről meg tudtam állapítani, hogy a alegtöbbjük nem figyel oda. Én komolyan mondom, megpróbáltam. Frank Sinatra egyre csak fújta, míg a férfiak álmodoztak...."A szerelem csak egy táncnyira volt, egy forró pillantásnyira...." Egy csomó távoli, idegen országból származó férfi járt a Dancelandbe, hogy álmaik amerikai lányára bukkalnjanak, de még akkor is felmásztak azokon a mocskos lépcsőkön, mikor már tudták, hogy ez sohasem fog bekövetkezni.

Nem túl jó érzéssel olvasom a könyvet. De ha már belekezdtem, úgy érzem - illik  folytatni, nem hagyhatom félbe.  Már olvastam arról, hogy Pam mintegy bosszúból irta e könyvét, mivel várakozásával ellentétben Jimmy Page nem vette feleségül, de a férfiak a k...-at általában nem nagyon szokták feleségül venni. Igazság szerint nem túl sok megbecsülést kapott a hires barátaitól, úgy  vélem. Viszont az kétségtelen, hogy a mai napig jól megél abból, hogy emlékeit a rocksztárokról megirja, illetve show-műsorokban elmeséli.

Azóta is fejtély számomra, hogy aznap este miért nem repültem vissza L.A.-be Mickkel. Valószínüleg még mindig Jimmy illatát érezhettem a bőrömön, és szerettem volna minél tovább megőrizni. Olyan jó illata volt.                     A GTO lemez végre megjelent vegyes kritikák kíséretében, én pedig Jimmy Page-nek, a Flying Burritos Brothersnek és Jézusnak ajánlottam (nem feltétlenül ebben a sorrendben).    Senki nem érette miről szól a lemez. Sajátos számaink mellett, volt rajta egy csomó hatásos, suttogó beszélgetés, vihogás és lihegés, ezen kívül, egy telefonbeszélgetés köztem és Gipszöntő Cynthia között, melynek során Noel Redding érdemeit tárgyaljuk meg: "Mikor utoljára a városban volt, szűz voltam..." Frank belekevert egy csomó, remekül időzített hangeffektust, és intim beszélgetésfoszlányokat, amiket suttyomban vett fel.

Felültem egy gépre, mint egy szánalmas, megvert kiskutgya, kötéletes,fénylő mosolyomat a szájkifestő ecsettel pingáltam az arcomra, vadul kalapáló szyvemtől szinte megsüketültem, de nem volt mese, látnom kellett ezt az embert.  Jimmy nagy felhajtást csapott, mikor meglátott, úgy tett, mint aki oda van a boldogságtól, de az a "valami", amiről mindenki énekelni szokott, nem volt velünk a szobában. Szinte fájdalmasan mélyeket lélegeztem, abban a reményben, hogy újra beszippanthatom azt az édes illatot, amit annak idején a Szentimentál Hyatt House ropogós, fehér lepedői közt éreztem, ő meg csak titokzatosan somolygott és a tincseit babrálta.

Az ám a jó, jó, jó                                                              Szép lassan, a hófehér tapétával borított falra másztam, míg arra vártam, hogy befusson tengerentúli hercegem távolsági hívása, ám babakék telefonkészülékem gúnyosan hallgatott, és csak akkor volt hajlandó megcsörrenni, ha valami helybéli bunkónak cseveghetnékje támadt, vagy egy szerencsétlen balek rendelni akart valamelyik cowboykreációmból.

 18.....9.4o-kor Jimmy édes szavakkal ébresztett, mondván, hogy el sem tudom képzelni mennyire hiányzom neki és hogy felvitt lányokat a szállodaszobájába, de aztán olyan undor fogta el, hogy kirúgta őket. Azt mondta, hogy borzasztóan szenved nélkülem, és hogy értem fog küldeni úgy 25-ike táján, mert akkor lesz öt szabadnapja. Sokkos állapotban vagyok.                                                                              Augusztus 2o.....Hol vagy James Patrick, hol vagy?

4.......Most ébresztett a drága Jimmy. Houstonból hívott, és azt mondta, holnap este kilenc után tíz perccel hívni fog, és hogy "Jaj, már azt hittem, elvesztettelek, mikor tegnap nem vetted fel a telefont." Az arca olyan új, olyan ÚJ, minden valószerűtlennek tűnik: valami új dolog kerített hatalmába. A Chris miatti gyötrődésnek vége, most annyira jól érzem magam, olyan lebegő várakozás vanbennem, finom, finom, finom. Itt ülök, miközben a testem apró kis rügyektől duzzadozik, s mindegyik tele van puha, őrült, hangos, lágy, üvöltő, csodás, furcsa, örömteli dolgokkal, szétrobannak bennem és elárasztják a szívemet.

Junius 26......meg is jelent teljesen elemelt állapotban. Körülnézett, aztán egyenesen a zongorához ment. "Egész éjjel tudnék énekelni neked, Miss Pamela...", és pontosan ezt tette, három órán keresztül árasztva magából a szépséget, ragyogást, szeretetet és tehetséget.                  Annyi ihlettel és ámulattal tud eltölteni, teljesen el vagyok telve tőle. Már pusztán annak is örülök, hogy tudom, hogy létezik. Senki sem értékelte még olyan nagyra amit csináltam, mint GP, borzasztóan odavolt az ingért.

Fogtam a country hegedűmeg, és Hollywood alantas kísértéseit  a Led Zeppelin sleppjére és Noel Redding váltakozó partnereire hagytam. Dél felé, azaz Lovingspoon, Kentucky felé stoppoltam, ahol Mildred néném és Edwin bácsikám éltek az Úr kegyelmében. Lábamat a Tó patakba lógatva szerettem volna a fejemben lévő zűrzavart rendezni, ezenkívűl egy igazi, öreg, déli hegedűsre vadásztam, aki megtanítana a "Jézus, a mi igazi barátunk"-ra.                      ____________________________________________________Május 8.....Reggel 9 óra...Kaptam egy stoppot, és most itt ülök "Butussal", a sofőr enyhén retardált feleségével, valamint kisfiúkkal, Billyvel, aki idáig még nem sem moccant és egyetlen szót sem szól.

SZERETEM UTOLSÓ CSEPPJÉIG                                            Fogalmam sem volt, hogy milyen hamar fogok és tényleg sírni, s nem a boldogságtól, amiről olyan nyálasan áradoztam. Vele töltöttem az éjszakát, és vadul dtam át magam új nőies vágyaimnak, szerelmes szavakat suttogva a fülébe. Reggel, mikor jéghidegen és hallgatagon mint egy szikla magáévá tett, rá kellett jönnöm, hogy nem akarja, hogy én legyek az új felesége, sőt még azt sem akarja, hogy én legyek az új barátnője és kiporszívózzam a szőnyegét, vagy megfőzzel neki a csirkét!