1969 szexis új évét, addig még sosem látott barátnőmmel, a chicagói Gipszöntő Cynthiával szerettem volna megünnepelni. Fogalmam sem volt, hogy milyen kurva hideg van Chicagóban, így aztán egy csomó tollat, átlátszó göncöt, szexis tűsarkú cipőt és finom csipkeholmit vittem magammal, hogy legyen mivel elkápráztatom ezt az ismeretlen csodababát.Nem is tudom, pontosan mire számítottam: nyilván olyasvalakire, aki nálam sokkal vadabb, egy bombázóra, aki jóval több szexuális tapasztalattal rendelkezik, mint amit egyáltalán el tudok képzelni.

Állandó örömmámorban úsztam attól, hogy Gram Parsons összebarázkozott velem. Mikor a szerelme gyötrelmeiről énekelt, annyira mélyen átélte, hogy könnyek csorogtak végig az arcán. A Teh Whiskey a Go Go nem volt hozzászokva a cowboyöltönybe öltözött, zokogó férfiakhoz, én azonban kéjelegtem megkínzott déli lelkének minden rezdülésében, és úgy hajladoztam a táncparketten mint egy szomorúfűz. A próbák a Shrine koncertre tovább folytak, a GTO táborán belül bekövetkezett különféle traumák ellenére is.

Egyikünk sem rt még addig dalszöveget, és a dalszövegíró összeröffenéseink inkább véget nem érő bulikra hasonlítottak. Pompás ürügy volt arra, hogy kibeszéljük magunkat, előadjuk bimbózó ötlegteinkket, és megosszuk egymással fantasztikus élményeinket. Olyan volt, mint egy nyolchetes csoportterápia. Még Rodney Bingenheimer is megihletett minket, és írtunk egy dalt a zeneiparban való történelmi jelentőségéről. Lenyűgöző  volt a kitartása, no meg a hatalmas fényképgyűjteménye, amin ő volt látható a legkülönfélébb rocksztárokkal levéve.

SWEETHEART OF THE RODEO                                         Az életem hirtelen negybetűs szenzációvá változott, mikor kioldalogtam a színapdra, ahelyett, hogy én is a nyüzsgő, hullámzó tömegben tüekedtem volna valami jó helyet keresve, a pódiumon virítottam. Noha egész életemben erre a percre vártam, még mindig váratlanul érte énem félénkebb részét. Tök sötét volt, csak a kijáratok fölött lévő halvány jelzőfények mutatták az utat, a színpad nyikorgott a lábujjhegen helyükre osonó GTO-tagok alatt.

Egy darabig átadtam magam az ezt követő sodró fádalomáradatnak, aztán megfogadtam, hogy energiáimat a barátnőimre, a GTO-ra és a színiiskolára koncentrálom. Szorongásaim ellenére, valahol azért derengett, hogy még mindig csak egy tizenkilenc éves lány vagyok, akit megigéz az élet misztériuma. Sparky unatkozott a cukorkaosztályon, és írt nekem egy levelet ugyanerről az érzésről, éppen akkor amikor lelki támaszra volt szükségem. Valami dupla keresztnevű idióta lelőtte Robert Kennedyt, és az a csekély politikai érdeklődés, amit esetleg ki tudtam volna csiholni magamból, eltűnt a ködben széles mosolyával együtt.

Azt gondoltam, hogy talán némi nyugalmat és derűt lelhetek a gyönyörűséges Reneszánsz Búcsúban, melyet Calabasasban rendeztek meg. Csak Erzsébet-kori ruhában, vagy lóháton lehetett bejutni. Varázslatos hely volt az erdő közepén, ahol azt játszhattad, hogy a kirlynő egyik udvarhölgye vagy és ahol szottyas, vajban úszó articsókát lehetett majszolni a fák alatt, vagy a bejárat mellett álldogálni átlátszó Erzsébet-kori csipkeruhában várva, hogy feltűnjön valamelyik elmaradhatatlan, előkelő popsztár, talpig bársonyba öltözve.

A nappaliban heverésztünk, és hallgattuk, ahogy egy baromi mély hangú pasas állandóan ezt a mondatot ismételgeti, míg az embernek egy csomó minden eszébe jutott róla: gyere elő és mutasd meg magad, gyere elő és vágd fel az ereidet, gyere elő és mutasd meg nekem a lelkedet, gyere elő és élvezz bele egy vödörbe, gyere elő, aztán menj vissza. Mikor lezárt a lemez, a tű elkezdett sercegni, úgyhogy egy darabig ezt hallgattuk. ennek nem tudtam különösebb jelentést tulajdonítani, bár megpróbáltam.

Ötös fogat lett belőlünk, s minden eseményre, bulira, koncerre, szexpartira, klubba, bármilyen megmozdulásra kizárólag együtt mentünk. A helyi lányok kezdték utánozni az eredeti összeálltásainkat, melyeket ötven centes apróságokkal egészítettünk ki: csukló és boka köré tekert szalagokkal, csiricsáré selyemvirágokkal, stratégiai fontosságú pontokon elhelyezett csipkedarabokkal, ódivatú alsóneművel, melyeket a ruha fölött viseltünk, óriás kendőkkel, testhezálló kombinékkal, kézzel hímzegtt terítőkkel és időnként egy-egy selyemesernyővel.

________________________________________________1967. augusztus 17........Úszkáltunk, nevetgéltünk, istenien éreztük magunkat és fantasztikusat szeretkeztünk, ami után ő hamarosan elaludt.                                             Augusztus 18......Elmentem a Devan's-ba egy Jimi Hendrix bulira, de mivel Noelt sehol sem találtam, átmentem a szállodájukba, ahol Mich Michellbe (a dobosba) botlottam. Bevonszolt Noel szobájába s ott is maradtam hajnali ötig.