Mire Sparkyval ugyanarra a hullámhosszra keveredtünk, iszonyan másnaposak voltunk és rettegtünk attól, hogy börtöntöltelékek leszünk. Miutá végül, nagy kegyesen megengedék, hogy felhívjuk aggódó anyáinkat, egy kedves, öreg bírónő elé vezettek minkegt, aki három év felfüggesztett dutyival büntetett és fél évig este tizenegyik tartó kimenőt engedélyezett. Ez képtelenség volt! Csak most kezdtünk belejönni az éjszaki életbe és semmi sem kezdődött este tizenegy előtt!

2011. február 17. 19-22 h

Blues Csütörtök = Honey Grill

Élő zene: KEP R. B. B.

Kapuzárás Előtti Pánik

Rhythm and Blues Branch

http://www.keprbb.hu/

Honey Grill Étterem

Bp., XIV. Hungária körút 48-52. a Stadionok metrómegállónál a buszpályaudvar mellett az aluljáró szinten.

Az Iron Butterfly éppen rázendített az "I Was Taught to Ignore Evil Temptation" /Arra neveltek, hogy ellenálljak a gonosz kísértéseknek/ refrénjére. Ezt a címet kellett volna követnem, amikor kiszúrtam egy jókora csillogó, szalagos magnót az egyik rozoga asztal alatt a táncparkett túloldalán. Valami hozzám hasonló fanatikus őrült  egész a Galaxyig cipelte ezt a masszív szerkentyűt csak azért, hogy megörökítse ezeket az extatikus, felejthetetlen pillanatokat, én pedig tudni akartam, hogy ki az, hogy gratulálhassak az illetőnek.

Pamela és férje, M. des Barres.                                                                                                                                                    Megpróbáltam valamelyest összeszedni magamat, felegyenesedtem a hídból és megkínáltam a vöröshajút egy kis Trimárral, ő inkább azt akarta, hogy távozzak, én pedig arra sem emlékeztem, hogy kerültem oda!

Az Iron Butterfly basszusgitárosa nap közben egy kórházban dolgozott, ahol mindenféle alantas feladatokat látott el. Egyik délután kezébe akadt egy üveg áttetsző folyadék. Gerincérzéstelenítő injekció volt, amit vajúdó nőknek adtak. Véletlenűl beleszagolt és kiderült, hogy az anyag képes azonnal megváltoztatni az ember tudatállapotát, úgyhogy még aznap elemelt belőle több üvegcsét. Véletlenűl épp a Butterfly klubban tartózkodtam, mikor Jerry beállított ezzel a Trimer nevű anyaggal.

A Haight-Ashbury úgy illatozott mint egy  valószinűtlen méretű füstölő pálcika, s én belevetetem magam a békés embveriség e színes forgatagába. A levegő olyan ragacsosan édeskés volt, hogy úgy éreztem, ha véletlenül hozzáérnék valakihez, hozzáragadnék, mint a rágógumi a magassarkú szandálom talpához. Szinte mindenki füvet szívott, de én még mindig úgy gondoltam, hogy az a heroinhoz vezet, ezért mindig elhárítottam, mintha már eléggé be lennék szíva.  Az ottani levegőt belélegezve, ez valószínüleg  így is volt - szinte rá lehetett könyökölni.

Vito elragadó fiúcskája, Godot, egy a tetőn tartott őrült  fotózás közben lezuhant a tetőablakon és három és fél éves korában meghalt. Majd megőrültem a fájdalomtól, de Vito és Szou ragaszkodtak ahhoz, hogy ne adjuk fel aznap esti programunkat. Elmentünk táncolni, és a valaki megkérdezte, hogy hol van Godot, Vito azt mondta: "Ma halt meg." Iszonyúan furcsa volt, de megpróbáltam olyan érzéseket felidézni magamban, mint éreztem Lenny Bruce emlékestjén és végigtáncoltam az éjszakát, s csupán szemem sarkából figyeltem, ahogy Vito és Szou izzadva és üvöltve igyekeztek fájdalmuktól megszabadulni.

Május l........Az álláig felhúzott térdekkel ült, teljesen belemerülve a bömbölős  zenébe, amikor meglátott és felállt, hogy beengedjen. A karjaiba vette a kiscicát, én meg azt kívántam, hogy bárcsak a helyébe lennék. trikó volt rajta meg farmer, és meítláb volt, de felvette azt a fura körültekerős cipőjét, mert egy fellépsére indult, amiről azt mondta, hogy "dögunalom" lesz. Mekínált egy kis tővel, de azt mondtam, hogy köszönöm nem kérek. nyilván azt gondolja rólam, hog egy kis pióca vagyok.

A HABOZÁSNAK IDEJE ELMÚLT MÁR...                                                                                                    What a field day for the heat, A thousand people in the street, Stinging songs and carrying sings,  Mostly saying "Hooray for our side" We've got to stop, hey what's that sound, Everybody look what's goin'down...      (Micsoda parádé a hőségben, Ezernyi ember az utcán, Énekelnek és táblákat visznek, Azt mondogatják "Éljen a mi ügyünk" Meg kell akadályozzuk, hé mi ez a zaj, Nézzen oda mindenki....)                                                                                                                                                    Los Angeles egyik legjobb együttese, a Buffalo Springfield megénekelte a Sunset Strip-i tüntetést.